A gonosz kritikus

Habszivacs Szemle

Habszivacs Szemle

Jardin de Tuileries, Paris

Exteriőrkritika

2022. augusztus 16. - Csintalan Jozefin
Az első kép Párizs, a Jardin des Tuileries, a második kép pedig egy szintén párizsi kapubejáró. Fényképészetileg is jó képek, nem értek hozzá, csak amennyire mindenki. Az első képen lenyűgöző, ahogy az emberek belakják a teret szelíden, finoman, nincs benne semmi agresszív kisajátítás, szépen reprezentálja az életet; három férfi, tizenhárom nő és egy gyerek üldögél, napozik, beszélget, olvas, vagy csak úgy ott van. Nappal van, ráérnek egy kicsit, mondjuk egy közeli multicég kevéssé vagy közepesen fontos státuszú dolgozója kiugrott ebédidőben. Azért van kevesebb férfi, mert ők most is dolgoznak, vagy olyat tesznek, amiről azt hiszik, fontos. Négy ember azonban szerfelett gyanús, a telefonkijelzőt nézik, nyilván, aki kapcsolatba lép velük, nem tudja, hogy most relaxálnak. Ha ők kezdeményezték a beszélgetést, akkor nagyobb a baj, mint gondoltam. Vajon amikor odaültek, köszöntek a többieknek?

Ez a tér antropológiailag helynek számít, ahol individuumok ülnek, vagy inkább egy nem-hely, ahol csak átutazók vannak, mint egy plázában vagy egy autópályán esetleg egy reptéren?

Hatan a medence szélére teszik a lábukat, de a fiatal, szőke nő messzebb megy a kisajátításban, egy másik székre teszi a lábát, ami sokat elárul róla. Domináns, törekvő, most egy belvárosi parfümériában dolgozik ugyan, de hamarosan be fog iratkozni a Sorbonne közgazdász szakára. A legszimpatikusabb a srác mindjárt baloldalon, aki kerékpárral ment ki, és szerintem egy Marvel képregényt olvas.

 

Második kép. Minden városi gyerek megérdemelne egy ilyen kapubejárót. Bandázásra, lépcsőn ülő hajfonásra, egymásra várásra, bujkálásra, a felnőttek kilesésére. Később a megnyugvás, a relaxálás szigete, az otthonlevés és otthonérzés esszenciája, ahogy az ágyon heverve behallatszik az egymás szavába vágó madarak hangja, zsizsegés, minden, ami távol van a feladatok világától. Amikor máshol élsz már, és az utad egyszer arra visz, és benézel, elkapja a szívedet az a nosztalgia, amit komoly emberként hivatalból, már talán megvetsz. 10/10
278740931_10228297425519244_8161735198828782763_n.jpg
278526173_10228297426079258_7111979167457268943_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://habszivacsszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr1617909323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása