Negyvenkilenc éve Svédországban egy televíziós sorozat odaszögezte az embereket a képernyő elé. Ingmar Bergman (1922) svéd rendező öt részes sorozta, a Jelenetek egy házasságból kultikus és kanonizált alkotás lett. 2013-ban Bergman egyik fia, Daniel Bergman (1962) felkereste a zseniális Hagai Levi (1963) izraeli forgatókönyvíró-rendezőt, hogy gondolják újra az 1973-as művet. Nyolc év kellett hozzá, de elkészült.
Ez a jó a remake-ben, hogy olyan reflexiója lesz a mai változatnak, melyre a maga idejében az eredeti mű nem lett volna képes, mert belépett az időfaktor. Kötve hiszem, hogy Ingmar Bergman definiálni tudta volna a párkapcsolati erőszak vagy a családon belüli bántalmazás formáit, esetleg csak gyakorolta. Hagai Levi már igen, és szerencsére lassan vége lesz az irodalomban és a filmművészetben is a régi kánonnak, mely a pszichológiai patriarchátus ethoszát erősíti majdnem minden alkotásban.
A házasság intézményéről nehéz közhelyek nélkül írni. Jogszerűen kötődni a partnerhez egyfelől klausztrofóbiás állapot, amitől menekülnénk, a másik véglet a sírig tartó változat, olyan emberek házassága, mely az intézmény iránti cinizmus és szkepticizmus élő cáfolata, de ami a kettő között van, az az igazán érdekes. Ám akárhogy csűrjük-csavarjuk, a házasság jelen inkarnációja nem működik. Azt hisszük, a házasságok – ha nem is mindegyik –, de szerelemből születnek, és van valami valódi bensőségesség, ami összeköti a feleket, de a valóság sokszor kiábrándítóbb, felfedezzük, hogy sokkal inkább a dominancia, a behódolás, az összejátszás és a manipuláció különös táncát látjuk, mely nemzedékről nemzedékre szövi át a civilizációt. Vannak azonban kivételek, Jonathan és Mira mindent megtesz, hogy ne ez a végzet uraljon mindent.
Jonathan (Oscar Isaac) és Mira (Jessica Chastain) felső-középosztálybeli bostoni értelmiségi pár, és van egy kislányuk, a négy éves Ava (Sophia Kopera). Mira egy techcég magasan pozícionált állását tölt be, Jonathan pedig egyetemi tanár, filozófiát tanít. A megszokotthoz képest kissé fordított a helyzet, a férfi tölti be a gondoskodó szerepkört, ő van többet otthon, és mintha egy kicsit bele is kényelmesedett volna a dologba. Mira és Jonathan libidója jó ideje árnyékban van, míg egy nap robban a bomba, a nő beleszeretett valakibe, és el akar menni.
Azt szokták mondani, amíg az emberi természet változatlan, addig a történelem és az élet újra és újra ismételi önmagát, csak a forma változik, a tartalom nem. Ingmar Bergman majd ötven évvel ezelőtt készített sorozata Hagai Levi-hez képest sokkal patriarchálisabb; Johan (Erland Josephson) karaktere gőgös, fensőbbséges, günofób (nőgyűlölő) volt, Marianne (Liv Ullmann) alárendelődő, kissé szervilis, míg a 2021-es változatban Mira és Jonathan teljesen egyenrangúak. Ha a régebbi sorozatra gondol az ember, máig ott lebeg a dilemmatikus kérdés, el kell-e mondani a barátainknak, ha tudjuk, a párja félrelép? Liv Ulmann a telefonban ezt kéri számon a barátaitól. El kell mondani, annak dacára, hogy a hírvivő szerepe rettenetesen kínos. A fejlődő nemi normákat szuggesztíven mutatja a rendező-forgatókönyvíró, mai korra reflektáló, urbánus értelmiségi diskurzusba helyezi, ahol magasan képzett, intelligens embereket hallunk végig nagyon okosakat mondani. Végre egy sorozat, ahol annyira árnyalt egy figura (Jonathan), hogy még a vallási és a politikai hovatartozást is megtudjuk, hiszen ez is integráns része az embernek, nemcsak az, hogy mit reggelizik. Ami nem változott 1973 óta sem, az a monogám házasság intézményének problematikussága és ellentmondásossága. Hogy mennyire nem csak a monogám házasság bajos, azt az újabb változat mutatja: Mira és Jonathan barátai Kate (Nicole Beharie) és Peter (Corey Stoll) nyitott kapcsolatban élnek, de a fájdalmaktól és a frusztrációktól ez sem védi meg őket, maximum beelőznek a fájdalomnak. A nyitott házassághoz ráadásul magasabb társadalmi státusz szükséges, hiszen a felek legalább anyagilag nincsenek egymásnak kiszolgáltatva. A sorozat nem mutat be minden alternatívát: házasodjunk sokszor, limitáljuk hét évben a jogi szavatosságát, éljünk poliamóriában (többszerelműség), vagy kerülje el mindenki nagy ívben ezt a végső fokon burzsoá találmányt.
Jelenet a sorozatból
Öt stáción megy keresztül a házaspár – közben pár év azért eltelik –, míg valamilyen megoldásra jutnak, ha jutnak (tézis-antitézis-szintézis). Mintha nem az lenne a probléma, hogy egymást nem értik, rosszul kommunikálnak, vagy érzelmi kihívásokat kell megoldaniuk, hanem saját magukkal nincsenek tisztában, aminek nem a házasság intézményéhez vagy a másik emberhez van köze. Valamilyen módon – szinte tudattalanul –, meg kell tudniuk, mi a valódi viszonyunk önmagukhoz, a másikhoz, és nem lehet elkerülni a szenvedést, mert ez az egészséges elme feltétele, a valósághoz való ragaszkodáson kívül, persze. Mira robbant, majd összeszedegeti a szilánkokat, felseper, és azt hiszi, érintetlenül hagyta a házat, miközben nagyon nem ez a helyzet, a falak is megrepedtek, talán helyrehozhatatlanul.
Jonathan menet közben például elfelejtette, számára nagyon is fontos az ortodox zsidó hagyomány, Mira pedig azt felejtette el, hogy annak idején a házasságra való igent mondásának nem Jonathan-hoz volt csak köze. Az egymás iránti nosztalgiában vagy érzelmi hőfokban tulajdonképpen nincs semmi személyes, ez a dialektika törvényszerűsége, mert a sok együtt töltött idő mennyisége minőségi változást idéz elő. És mintha tényleg az lenne, hogy nem az az érdekes, hogy ki, hanem, hogy mikor lép valaki az életünkbe.
Oscar Isaac (Jonathan) és Jessica Chastain (Mira) zseniálisan játszik, régi barátok is az életben, annak idején együtt jártak a világhírű The Julliard School-ba New Yorkban. Hagai Levi pedig bármihez nyúl, az fokozhatatlanul izgalmas, gondoljunk A viszony című sorozatra vagy a Terápiára. A Jelenetek egy házasságból epizódok eleje és vége váratlanul és meghökkentően eredeti, de hogy miért, ahhoz bele kell vágni a sorozatba. 10/10
A sorozat Bechdel-tesztje negatív
Jelenetek egy házasságból (Scenes from a Marriage) 2021, Hagai Levi, HBO
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.