Pankotai Lili a legutóbbi tüntetésen azt mondta, milyen igénytelen ország ez, sem rendes oktatásra, sem működő egészségügyre nincs szüksége, csak a pénz számít neki. Egészítsük ki azzal, hogy (magas) kultúrára sincs igénye, ha egy ilyen film néző- és bevételszámot döngethet, ott tényleg baj van.
Legjobban az érdekelt a film megnézése után, ki rendezte. Orosz Dénesnek hívják, és nagyon sokszor, talán nyolcszor jelentkezett a Színművészetire, ...
Kiégett szociális munkások és gyermekvédelemben dolgozók csak felnőtt felügyelete mellett nézzék meg a sorozatot.
Ha engem kérdeznek, miről szólt ez a hat részes sorozat, azt mondom, arról, hogy a jót lehet nagyon rosszul csinálni, és, hogy a jó szándék önmagában nem elég.
A legjobb sorozatok soha nem extrém dolgokat mutatnak, a leghétköznapibb események, élethelyzetek mögött vannak elrejtve a legszívszaggatóbb és legdrámaibb helyzetek. A ...
Minden mű valamilyen világnézetet vár a közönségétől, és azt is kéri, ne saját, rögzített helyzetéből olvasson vagy nézzen valamit, hanem a szerzőt és művét tegye helyes kontextusba.
Han Kangnál azt vegye észre, hogy az egyetemes igazságok egy kulturálisan sajátos helyről származnak, a szerző pedig a reprezentálhatatlanra tesz kísérletet, amikor irodalommá alakítja a traumát. Írásmódja vizuális és töredékes, nemcsak azért, mert Han Kang ...
Több sebből vérzik a film. Majdnem két és fél órás, ami nem tett jót neki, és az sem, hogy Guadagnino bevariált két totál idétlen dolgot, egy időnként előjövő diszfunkcionális kattogást és pár különösen idegesítő hangdizájnt a brechti elidegenítés miatt.
A Szólíts a nevemenből (2017) a mai napig nem tudom felejteni Timothée Chalamet arcát, amikor elmegy a férfi, akibe azon a különleges nyáron beleszeretett. Sőt, még a Queer (2024) is jó ...
Régebben több Philip Roth (1933-2018) könyvet olvastam, de később kiábrándultam belőle, mert úgy éreztem, minden könyve androcentrikus és kulturálisan nőgyűlölő. Akár John Updike. Ez az ideológiai levegő, amit belélegzünk olvasás közben. Nem az ő hibájuk, hanem a koré, amelyben éltek.
Nemrég hozzájutottam az Isten veled, Columbu shoz. Megvolt, elkallódott, és most hogy megnéztem a kisregényből készült filmet, azonnal elő akartam venni, de ...
Sokszor szeretem kifejezetten feketén-fehéren látni a világot, de a Black Rabbit (Fekete nyúl) most meggyőzött, nem lehet mindent úgy nézni, ahogy én szoktam, igenis vannak árnyalatok.
Már Jason Bateman-t is másképp látom, akit mindig is felejthető hülyegyereknek tartottam érdektelen filmekben, a nevét sem tudtam megjegyezni soha.
Még nem láttam a sorozatot, csak információkat gyűjtöttem, érdemes-e belekezdeni, és olyan karakteres nézői ...
A szabadság színe smaragdzöld
A gyermekirodalom is evolúción megy keresztül, a kultúra szeizmikus mozgása, a kortárs problémák tematizálása és az érzékenyítés a gyermekirodalomban is jelen van. Vészits Andrea könyvében Ábris egy laborkísérletből szökött rágcsálóval kerül interakcióba.
B izalmi köteléket alakítanak ki egymással, hogy az állat is élvezhesse a világ legfontosabb dolgát, a szabadságot. „A sarokban lapult. Ábris leguggolt hozzá. ...
Huszonnégyen indultak, és megint bebizonyosodott, sem matematika, sem kombinatorika nem kell ahhoz, hogy a végén azok nyerjenek, akik veszteg maradnak, kedvesek és szelídek akkor is, ha mindenki izgága és nagyszájú körülöttük.
A harmadik széria kivételével láttam mindegyiket, nem értem, az előző kompánia miért nem érdekelt (talán mert civilek voltak), de nincs sem időm, sem tehetségem a magam érzései után nyomozni. Persze, itt is voltak ismeretlenek, ...
Kadarkai Endre egyre jobban simul bele a mainstream kérdezésbe, unalmas és közhelyes lett. A vendégei csinálják neki a hájpot. Most Szentesi Éva íróceleb.
A felelősség fele-fele arányban oszlik meg, sokat számít a beszélgetőpartner vibe-ja , ebben az esetben Szentesi Éva , aki több más dolog mellett könyveket is ír. Amikor az első Kadarkai beszélgetést láttam vele, kevés referenciám volt, pár WMN cikken kívül nem sok minden. Könyvkritikusként ...
Ha valaki elmesélte volna miről szól, nem érdekelt volna, mert alapjáraton utálom a romantikus filmeket, pláne, ha két régi szerelmes találkozik össze, akik már meghozták életük legfontosabb döntéseit, és a találkozás csak összezavar mindent. Az ilyen filmek igazi főszereplője a véletlen, amit oly sokan tagadnak. "Nincsenek véletlenek". Dehogy nincsenek.
Az a baj a romantikus filmekkel, hogy egyetlen dolog van kivonva belőlük, a valóság. A romantikus ...
