A beszélgetés apropója az adó egy százalékénak elkérése volt, amihez Puzsér Róbert mélyfúró és csatornatisztító kisiparos érdemi munkája kellett, aki tisztességgel, a tőle elvárható színvonalon el is végezte. Voltak apróbb nehézségek, de a szivattyú tette a dolgát, felszínre hozott mindent, és egyik csontváz sem esett ki a szekrényből

Puzsér Róbert feszengett, de csak az első három és fél órában, amikor a Schiffer András affér került szóba, újra önmaga volt. Schiffer kicsit idegen testként ékelődött a műsor szövetébe – a dehidratáltság beszélt már belőlük –, talán Gulyás Márton LMP iránti lojalitása és pártszimpátiája adta az apropót, gondolom, Schiffer atyamesterként vett részt egykor Gulyás politikai szocializációjában. Vagy nem. Ki tudja? A nem túl attraktív térben semmi sem vonta el a figyelmünket a két retró fotelon kívül, és ha azt hittük, időnként óriási poénok és orkánszerű tapsvihar szakítja majd meg az értékes műsoridőt, tévedtünk, ez nem az a műsor volt. Puzsér kreatívan sértegette Gulyást, az a fajta felkérdezés volt, ahol a kérdezőről legalább annyit tudunk meg, mint a kérdezettről, és hát reveláció volt Puzsér Róbert beismerő vallomása is.

Baloldali érzelmű vagyok.

Állt meg az ember kezében a leveses kanál. Egy előrehozott Karácsony vagy egy hat hosszú hétvégés év nem okozott volna ekkora örömet. Hát kimondta végre, az ember szinte kényszert érzett, hogy megsimogassa a fejét, és ezentúl mindent elnézzen neki, kivéve, hogy tagadja a patriarchátus létezését és nem ért a feminizmushoz. Persze, azt mondaná, ezt mindig is tudni lehetett. Nem nagyon, de ha igen, nem ártott egy megerősítés. Rugózott egy kicsit a Partizán kifejezésen, pedig gyerekkorában egy csomó jugoszláv és szovjet filmet láthatott, és Borsod legeldugottabb zsákfalvaiban is tudják, történelem tanári képesítése van. Puzsér még Fellinitől is megkérdezné: "Miért 8 és fél, miért nem a duplája vagy a fele?" De hát ez volt a dolga, és igazából tetszik ám neki. Gulyás Márton okos, van szíve, lelke, transzparens személyisége, logikus, világos okfejtése, zseniális retorikai képessége. Puzsér is ilyen, csak kicsit zavarosabb, sötétebb árnyalatban, és sokkal több vakfolttal. Minél többet szerepel, annál többet látunk a vakfoltokból. A Gyurcsány interjút froclizó sejtéseit hallgatva az jut az ember eszébe, szeretett hősénél, Böjte Csabánál nincsen olyan sejtése – ha már sejtés és gyanú –, hogy Böjte minden szexuális visszaélésről tudott? Napnál világosabb, Puzsért és Gulyást (csak) egy fél világ választja el, például a woke* érzékenység negligálása Puzsér részéről. Aggódik, ha nem lehet lealázni kisebbségeket (szőke nős viccek) oda lesz a humor, de az eszébe sem jut, hogy egy egalitáriánus társadalom mit tud kitermelni magából, ha a szavak visszahatnak a gondolkodásra  és a viselkedésre, és, hogy a szűkítés (©Márton Joci) talán kreatívabb lesz, mint a szexizmus. Végső soron ő is ezt akarja, csak olyan kerülő úton akar eljutni, ami sokkal tovább tart. Persze, az evolúció is sokáig tartott. Nincs ezzel gond. Puzsér froclizza még a '68-as diák- és munkáslázadások örökségét is, meg a hippimozgalmat Gulyás Márton perspektívájából, oly hiába. Már Daniel Cohn-Bendit megmondta: ma egészen más világ van, mint '68-ban – ő már csak tudja –, a hippi mozgalom pedig kanmuri volt, semmi más, de ezt csak én mondom. 1968-ban Gulyás Mártonra még éppen tizennyolc évet kellett várni. Egy valamiben azonban igaza volt Puzsérnak. Annál a kérdezős adásnál, Gulyásnak meg kellett volna mondnia a piros sapkás fiúnak, hogy a transznők nem nők, és csak utána kellett volna szofisztikálni a kérdés tendenciózus felhangjaira vonatkozó tételeit, mert ez intellektuális gyávaságnak tűnt. A műsor apropóján belenéztem Puzsér Róbert Facebook oldalába, és meglepődtem, mennyire elbulvárosodott, horribile dictu: plakativ, humor nélküli szövegmonstrumok (Rogán-Gál Cecíliás) veszik át a hatalmat? Ha jövőre is ő akar az egy százalékban segíteni, ezeket a tartalmakat gondolja át. 10/10

* A woke kultúra vagy woke ideológia figyelemfelhívás a társadalmi igazságtalanságra, elsősorban a faji megkülönböztetésre. A kifejezést gyakran pejoratív értelemben használják a mozgalom támogatóinak kigúnyolására azok, akik ellenzik az egyenlőség eszméjét vagy eltúlzottnak érzik az ilyen irányú törekvéseket.