Lírai film, nagyon intim, mélyreható, szinte semmi nem történik benne, amit el lehetne mesélni. Illetve, van egy szénszállító kisiparos valahol Írországban, aki a helyi Magdolna nővérek által fenntartott intézménnyel kerül összetűzésbe, de még az összetűzés szó is túlzás. Emberséges, ami elég ahhoz, hogy az élete tele legyen megoldatlan gondokkal.

Az írországi New Ross-ban (Wexford megye) vagyunk 1985-ben. Billy Furlong-nak (Cillian Murphy) saját vállalkozása van, amiből a feleségét és négy kislányát tartja el. Ha ránézünk egy ilyen fazonra, anélkül, hogy tudnánk róla bármit, a filmnézői reflexek elkezdenek működni, meg nemcsak a filmnézői, hanem a valóságreferenciák is. Erőszakos, agresszív, családon belüli bántalmazó, akit torz jogosultságtudat és birtoklási vágy tart egyben. Hazamegy, rászól a gyerekekre, elkezdi froclizni a feleségét, mert nincs kész a vacsora, iszik, mint a gödény, éjjel pedig megerőszakolja a nejét. Ha csak fenomenonként ragadnánk meg Billy figuráját, nagyon valószínű, hogy ilyennek látnánk. Körmei, a nyaka, a ruhája fekete a széntől, de hát szénszállító kisiparos, egész nap a kosszal érintkezik. Aztán látjuk mi történik, amikor tényleg hazaér.

Cillian Murphy, mint Billy Furlong

Megmossa – mit megmossa –, megsúrolja a kezeit, (a "Mosom kezeim" antitézise képileg fogalmazva), és csatlakozik a többiekhez. Csendesen megeszi a vacsoráját, néha elmosolyodik, leokézza a kislányok dolgait. A lányok cserfesek, de senki nem hurrogja le őket. Billy-től nem kell tartani, sem verbálisan, sem fizikailag. Nagy szó. Nem azért mert egy munkásosztálybeli vállalkozó eleve bántalmazó apafigura lenne, bármely társadalmi közegből jöhet ez a fajta, hogy veszélyes üzemként működjön.

Billy-t enyhe melankólia lengi körül, de érezzük, ez nem egy diszfunkcionális családból következik. Felesége Eileen (Eileen Walsh) átlagosan normális, nem pszichoanalitikusként kérdezgeti, nem terápiás beszélgetést folytatnak esténként az ágyban, de azért a maga módján figyel. Nem fog okosakat mondani, nem ő fogja feltárni a dolgok lényegét, de nem is lehet, mert ami a férjét bántja, arra nincs orvosság, az a létezés elviselhetetlensége.

Billy baját túlzott felelősségérzetnek hívják. A normálistól kissé eltérő, az egyéni szocializáció részeként alakult ki, a kiszolgáltatott, hatalom nélküli emberekre vonatkozik, mások az állatok helyzetére reflektálnak így. Azért érezzük a normál felelősségérzeten túlinak, mert környezetében csak ő szenved, a mindennapi életminőségének a rovására megy, és a felesége kénytelen kontextusba helyezni a "Mi a baj?" kérdéssel. Ugyanakkor a cselekedeteiben még sincs túlzás, simán a kanti etika gyakorlata, amit a valóságban azért nem olyan egyszerű kivitelezni. 

Eileen Furlong (Eileen Walsh) és Billy Furlong (Cillian Murphy)

A kamera intim közelségbe hozza Billy-t, mindig a közelében marad, szinte azt látjuk a külvilágból, amit ő, a közvetlen környezetét. Vizuálisan szürke, lepusztult, hideg világ színeiből építkezik a film, Cillian Murphy (Billy)  premier plan képei a finom arcmunkája miatt fontosak. Ha hőbörgő karakternek ábrázolnák, nem lenne hiteles, nem tudnánk okot adni a cselekedeteinek azon felül, hogy mindennel mindig baja van, és hogy a jelleméből következnek a túlzások. Pedig ez a lelki diszpozíció az élettörténetéből következik, flash back technikával mutatja a gyermek Billy-t (Louis Kirwan), milyen alapvető történések és érzelmek határozzák meg későbbi életét.

Mi köze van a nézőnek mindehhez? Az egyik az embertelenség álruhás megjelenése; az éppen elbukóban lévő keresztény civilizáció megint kapott egy gellert, a világ megismerhette a Magdolna nővérek intézményeiben (mosoda, iskola, menhely) folyó nő- és csecsemő kínzásokat, aminek az értelmi-érzelmi eredője a nácikkal és a holokauszttal mutat hasonlóságot, csak a nagyságrend és a helyszín más. Az ír katolikus egyház által fenntartott Magdolna-mosodákban nem a ruha volt a legszennyesebb, hanem azok az Irgalmas Nővérek, akik egy menhelynek nevezett munkatábort működtették, és a legkevésbé sem voltak irgalmasak. Emily Watson (Mary nővér) maga a megtestesült gonosz, a gonosz mindenkori, időtlen, rendszertől, intézményektől független működési módja. 

A Magdolna mosodákban élő megesett lányok

A másik filozofikusabb dolog. Az olyan emberek, mint Billy Furlong, többet jelentenek önmaguknál. A saját halál kézzelfoghatósága idején van valami, ami vigaszt nyújthat. Nem a túlvilág, nem az Isten-képzet, hanem az olyan emberek létezése, mint ő. Ha meghalunk, nem lesz gazdátlan a világ, mindig lesznek Billy Furlongok.

A kis Billy édesanyja, és Ned, a birtok mindenese

Cillian Murphy Oscar-díjas színész milyen lenne, ha nem jó? Mindenki remek, de a kocsmatulajdonos-csapos Helen Behan-t, (Mrs. Kehoe) külön ki kell emelni, na meg Emily Watson-t. Elég fura egy lírai filmben kritizálni a színészi játékot, mégis, Zara Devlin (Sarah a menhelyről) játéka nekem hiteltelen. Majd tessék megnézni, a végén úgy áll a kis méretű előszobában, mint aki instrukcióra vár, most mit csináljon? Aki egy ilyen helyzetből menekül meg, mint ő, az nem így viselkedik, ezt jobban kellett volna Tim Mielants rendezőnek instruálnia. 5/5

Small Things like These, 2024. Claire Keegan regényéből adaptálták, Tim Mielants rendezte