Befejeztem a "Fleishman Is in Trouble" (Fleishman bajban van) sorozatot, és valami nagyon megragadta a képzeletemet. Az utolsó részben Fleishman kislánya a Bát Micvája* előtt lemondja az eseményt, és amikor apja értetlenkedik, nagyon érdekeset mond. Az egész  hajcihő butaságnak tűnik, mondja, majd feltesz két kérdést, amire az apja nem tud válaszolni. "Mit ad ez nekünk?", "Hogyan segít a világon?". Nyilvánvalóan a vallásos zsidó hagyományok kritikája egy kislány szájába adva, aki még nem tudja egészen, mit beszél, de érezzük, lényegi dolgokat érint. Mit ad isten, egy másik sorozatban egy ortodox zsidó azt mondja, vallása a jó cselekedetekről szól.

Ezek jutottak eszembe, amikor Tasnádi Péter és Száva Vince beszélgetését hallgattam. A beszélgetés arra kereste a választ, Tasnádi Péter cigánygyűlölő-e. Száva Vince azt szerette volna bebizonyítani, hogy igen. Amikor valakiről pozitívan akarunk nyilatkozni, erős érv a "Mindenről van véleménye" értékelés, máris falhoz szegeztek bennünket, az illető nagyon tájékozott, érdeklik az élet dolgai. Régen én is így gondoltam, földig hajoltam egy ilyen érv előtt, ma azonban tudom, ennek pont az ellenkezője igaz. Egyrészt, a véleményeinket is tanuljuk, mindig összekeverődnek a tényekkel, másrészt, ahogy Heller Ágnes filozófus mondta, a megismerés ellen hat. Heller a futballista és a gabonapelyhet hozta példának, egy focista ne beszéljen olyanról – gabonapelyhek élettani hatása –, amihez nem ért, ez szakemberek dolga. Tasnádi is ilyen, de tömegdemokráciában nem lehet megvonni a szót senkitől, neki is van Youtube csatornája, ahol mindenről elmondja a véleményét, ami érdekli. A megismerés ellen hat? Persze. A megismerés ebben az esetben azt jelenti, már tudjuk, ő mit gondol. A két beszélgető között ült valaki szürke mintás babydollban, akit senki sem mutatott be, csak a Roma Magyar Kézfogás Alapítvány Facebook oldaláról lehetett megtudni, hogy Fodor Gyula. Olyan volt szegény, mint az a nő a Puzsér & Böjte adventi beszélgetésben, akiről senki nem tudta, miért ül ott, és mit akar, pedig azok kommunikációs szakemberek voltak ám. Nagyon érdekes olyan beszélgetést hallgatni, amiből teljesen ki van vonva a szakmaiság, de legalább nem kell szürke arcú társadalomtudósokat nézegetni, akiknek minden második szava a társadalmi egyenlőtlenség, szegénység, újratermelés, depriváció, előítéletesség, szegregáció, pláne, a társadalmi integráció. Nem szakemberek vitatkoztak, hanem két indulatvezérelt ember, akik tele vannak sérelemmel. Tasnádi talán azt hiszi, ha van fehérgalléros bűnözés, akkor van cigánybűnözés is, senki sem magyarázta el neki, hogy empirikus igazságai etnicista sztereotípiák, és a jelző, amit használ rasszista indíttatású. Bűnöző cigányok vannak, cigánybűnözés nincs, amire ő gondol, annak nem a bőrszín az oka, hanem a mélyszegénység. Nem tudja, hogy a cigányok ugyanúgy rétegzettek, mint a többségi társadalom, csak a történelem során a legtöbb előítélet őket érte, részben ezért, részben más okok miatt, hátrányos helyzetűek lettek. Mivel Tasnádi Péter fekete öves manipulátor, és bűnöző múltú pszichopata, nagyon is tudja, mit kell tenni ahhoz, hogy kifogja mások vitorlájából a szelet. Ruhákat adott nekik, tehát nem gyűlöli őket. Ez olyan, mintha a pap azzal védekezne a ministránsfiú megerőszakolása után, hogy előtte milyen szépen misézett. Tasnádi nincs egyedül, vannak rasszista szociális munkások, akik első körben mennek Erdélyországba cigánygyerekeket táboroztatni, csak legyen jól dokumentálva az a reakcióképzés, amivel a valódi hozzáállásukat akarják elrejteni. Tasnádi toxikus maszkulinitásban szenvedő, emberbőrbe bújt farkas, aki állandóan béget. Helyes  Száva vádja, Tasnádi Péter a rasszista képzetet erősíti önmagáról, annak ellenére, hogy népe szenvedéstörténete predesztinálhatná politikailag korrekt megnyilvánulásokra, mégsem teszi. Nem tudja, hogy a látszatnak is megvan a maga igazsága, aki szélsőjobboldali emberekkel tart kapcsolatot, vagy barátkozik, az maga a tett, és nem kutatjuk a miértjét. A rasszizmus vagy a gyűlölet nem a megítélt népcsoportról vagy az egyénről szól, hanem arról, hogy valaki jó okot szolgáltasson önnön előjogainak és agressziójának igazolásához. Tehát először mindig a gyűlölködő van, és csak utána jön valaki, akire majd mond valamit. Száva Vince viszont a bűnöző múltú jogvédő archetípusa, ismerünk ilyet, jogot védett mielőtt leülte a köztörvényes bűncselekményért kapott nehéz éveket, hogy a szabadulása után szintén jogot védjen, bár a jog nem kérte erre. Száva Vince olyan karikatúra, akin nem lehet nevetni, figuráját Molière teremtette meg a 17. században, egy anti-Alceste, csak még nincs egészen kidolgozva. De, hogy jön ide a felvezetésem a sorozatokról? A hitelesség miatt. A vallásos zsidó (vagy keresztény) tevékenységének értelme a jó cselekedet. Mit ad Tasnádi hite önmagának és a világnak az alapján, amit tudunk róla? Semmit. Nem ad, hanem elvesz. Emberek méltóságát, vagyonát, biztonságát, testi épségét és nyugalmát. Száva Vince tevékenysége ugyanerre az üzemmódra épül, imádkozásra, manipulációra, ellenséggyártásra, bűnbak képzésre és főleg hajcihőre. Ötvenöt perc, ahol csak a szekunder szégyen és a Gonosz volt jelen, semmi más. ∗∗∗∗∗

* A lányok akkor válnak nagykorúvá, amikor a zsidó naptár szerint betöltik tizenharmadik évüket.