Eddig csak hülyéskedtem a Xanax-blokáddal. Nem szoktam bevenni belőle, csak vészhelyzetben. És most az van..

Ez az önkéntes sóbányászat olyan, mint az ifjú W. Styron segédszerkesztői munkája egykor egy New York-i könyvkiadó vállalatnál: neki a szemét jutott, míg a főszerkesztők Thomas Wolfe-val foglalkoztak. Amíg a hazai gendertudomány művelői, és a Bécsig zavart tanszék work shopok-on és az MTA faburkolatú szobájában isszák a frissítő zöld teát, addig én Indiába megyek sóért. Mezítláb. Nem kért rá senki, de így érzem magam egy ilyen műsor után. Szabó Péter egy Kun Szilvi nevű nővel beszélget, és már nincs szemüvege, látom. Elkövette azt a hibát, amit Rogán Antal és Csernus Imre: azt hiszi szemüveg nélkül szebb, pedig nem. A szemüveg öltöztet, az arcoknak is van életrajza, és néhányról jobb minél kevesebbet tudni, bár nem pont Szabóra gondolok. Én ennek az embernek őszintén elhiszem, hogy a lelki fejlődés útján szeret járni, élethosszig tartó folyamat, szó se róla, és meg akarja osztani a megszerzett tudását másokkal. Teljesen rendben van, csak nem jó helyen keresgél. Elveszett a sok fűvel benőtt csapás között. Az út, ami vinné valamerre, nehezen járható, és ő a könnyebb ellenállás felé halad, nem úgy, mint Kadarkai Endre. Spiritualitás, ezoterika, egyénileg kidolgozott életfilozófiák, melyek nagyszerűek, csak éppen a megalkotójukon kívül nem szólnak senkihez, mert ami mindenkihez szól, az a tudomány, és borzalmasan kiábrándító, mert sok év tanulás kell hozzá. Persze, nem kell mindenhez tudományos háttér, de amiről most beszélnek, igényelné ám. Aki a társadalomtudomány felől edukált ebben a témában, az nem hisz a fülének a sok csacsiságot hallgatva. Az "új nő" kifejezés ismerős – nem apu szeretője – hanem Somita hasonló nevű ágas-bogas ezoterikus témája. Már címében is megfoghatatlan, nem tisztáznak fogalmakat, például mit jelent ebben a kontextusban a "tabusítás", amiről Szabó állandóan beszél? Nem konceptualizálnak, ezért egy-egy kifejezés bármit jelenthet. A beszélgetés fő csapása, amivel még egyet is lehet érteni, hogy a nők eddig áldozatok voltak. Most is azok, bár ők rendre múlt időben beszélnek erről, ki tudja miért. Szóval, Kun Szilvi szerint az Integrált Nőig kell eljutni. Akkor ez a végállomás, mint amikor New Yorkba visz az utunk, de Frankfurtot nem tudjuk kikerülni? A Harcos Amazon állomáson le kell szállni és körülnézni? Majd fel kell ülni a New York-i járatra, ami az Integrált Nőig visz? Az Integrált Nő esszenciális (lényegi) fogalom Kun szerint, és azt az esszenciát emlegeti, amelyet a feminista filozófia elutasít, a nőknek, a nőiségnek ugyanis nincs lényegi tulajdonsága, csak olyan van, amit a társadalom hozzájuk rendel. Mivel társadalmunk mindig patriarchális volt – ma is az –, ezeket az  "esszenciákat" a patriarchátus rendeli a nőkhöz nemi szerepek formájában. Tehát a "nőiesség" egy társadalmi konstrukció, amiben semmi "természetes" nincs, abból, hogy valaki véletlenül női ivarszervekkel születik, egy egalitárius társadalomban semmi sem következne. Kun Szilvi a Jung-i terminológia megszállottjaként olyan fogalmakkal operál, amit a gendertudomány és a feminista filozófia elvet: karakterológia, szimbólumok, anima vs. animus, a jin-jang tudománytalan, spirituális szókészlete, ami egyáltalán nem a nők helyzetét segíti, éppen ellenkezőleg, azon fárad, hogy a status quo fennmaradjon, csak szebb papírba csomagolva. A lóláb is kibújik hamarost, amíg eljutunk az Integrált Nőig, addig bizony mentor és terapeuta kell, ő segít az "átfájt" dühöt leépíteni. Gondolom, nem kevés összegért, hogy mennyi lehet a tarifa, ki lehet következtetni Kun Szilvi Peruba vezető harminc napos útjából a buja és "nőies" őserdőbe. Az egész fantazmagória a komplementer (egymást kiegészítő) nemi szerepekre van felhúzva, meg a bináris oppozíciókra (ellentétekre), ezek az elképzelések uralják az euroatlanti kultúra magazinokat olvasó nőjének elméjét. A legelképesztőbb ebben a beszélgetésben az, ami hiányzik belőle. Egyetlen szóval nem említik a patriarchátus intézményrendszerét, a felvetett problematikából csak a társadalom van kivonva, az a környezet, amelyben a szóban forgó nők és férfiak élnek és mozognak. Férfiakról és nőkről, beszélnek, holott a nők áldozatiságának nem a "bántó" férfiak az okozói (nincs egységes férfi-fogalom), hanem egy elavult társadalmi berendezkedés, a patriarchátus. Viszont minden a nők hibája, minden, de minden az ő felelősségük. Van egy pont a beszélgetésben, amely vérlázítóan gyalázatos, ez mond el mindent arról, miért nem szabad a tudományosság gyeplőjét elengedni, és egyéni fantazmagóriákat, az agytekervényekből előbújó iszamós hínárt ráengedni a hallgatókra. Kun Szilvi a beszélgetés végén nyílt áldozathibáztatásba fog, amit Szabó Péter modoros aléltsága és tudatlansága fel sem ismer: "Ha kurvának öltözködik, az a férfit becsapja, és meg vannak sértődve azon, hogy őket csak szexuális eszköznek nézi a férfi, de közben úgy néz ki, és úgy viselkedik, hogy ennek (a férfinak) minden joga meglesz." Mire lesz joga, kedves Kun Szilvi? Tessen már erre válaszolni. ∗∗∗∗∗