Pár éve láttam Az Egy nap (2018) című Szilágyi Zsófia (1978) filmet. Az van megfilmesítve, milyen mélyen egyenlőtlenek a nemi szerepek a családban. Hogy minden a nőkön múlik. Mégsem ők vezetik a családi autót például. Persze van, ahol két autó van, de ha egy van, azt a férfi vezeti. A nők biciklizve egyensúlyoznak a gyerekükkel, amikor viszik haza őket az óvodából. Legalábbis vidéken. Ebben a filmben nő vezeti az autót, de attól még semmi sincs rendben.

Miért adnak mostanában benga címeket az alkotók saját filmjeiknek? Akkor szidják a filmcímeket, amikor pihent agyú nemtudomkik megmagyarítják, aztán lehet dühöngeni. "Tessék mondani, miért ezt a címet adta a filmnek?" Úgysem mondaná meg az igazat.

Klári (Konrád Zsuzsanna) elköltözik a közös lakásból a gyerekeivel. Barátnője, vagy régi ismerőse, Ági (Jóvári Csenge) segít neki a költözködésben. Budapest és agglomeráció napjainkban, ahol egy alsó-középosztályos modus vivendi bontakozik ki a szemünk előtt. Miért mondom, hogy alsó-középosztályos? Nagyon egyszerű, ha középosztályról lenne szó, költöztető autó vinné egy fuvarral a cuccost. Lenne rá pénz. Ha nem Klárinak és a férjének Áronnak, akkor valamelyikük szüleinek. De nem fizetik. Ezért viszi Ági a kis piros autójával több fuvarral. Valaki megszámolta, hétszer, oda-vissza. A filmnek több rétege van, lehetne például elemezni Kláriék tárgyi kultúráját, ahogy pakolják a kis autóba, vagy inkább tuszkolják az évek alatt felgyülemlett tárgyakat. Sokat elmond róluk. Elég diverz és ismerős dolgok, minden magyar alsó-középosztályban van például olyan ruhaszárító, mint nekik. Vagy forgószék. Mondjuk Vető János reprodukció (Revolution) nincs, meg ennyi könyv sem. Klári több könyves zsákot összerakott, de még mindig tele a polc. Kiragyog a káoszból egy gyönyörű szőnyeg, látszik a jóra és szépre való törekvés, csak nincs hozzá kurázsi. Ismerős paradigma, az anyagi és a szellemi javak nincsenek összhangban. Martens cipő, olcsó fülbevaló, kozmetikázatlan arcbőr, strukturálatlan hajviselet. Elég kaotikus. Vagy lehetne értelmezni a vitalista materializmus mentén, ahol a tárgyak még nagyobb szerepet kapnak. Ez az új filozófiai irányzat a vibráló anyaggal foglalkozik, a tárgyakból áradó entitásokkal, bár ez túlzottan messzire vezetne.

Jóvári Csenge és Konrád Zsuzsanna

Miért dráma? Mert tele van olyan konfliktusokkal, amiket nem lehet megoldani. Úgy maradnak az idők végezetéig, akár egy vidéken elromlott kapu zárja. Ez ugyanis a film kulcsmetaforája. A Január 2. látszólag Klári drámája; véget ért kapcsolata a férjével, kész, vége, vagy talán nem. De az igazi dráma nem az övé, hanem Ágié. Dráma alatt azt kell érteni, hogy mondjuk ledobjuk az illúzióinkat, vagy ráismerünk valamire, ami végig ott volt a szemünk előtt, csak épp a lakmuszpapír hiányzott. Vagy olyan katalizátort találunk, ami mindent megváltoztathat. Azért a feltételes mód, mert Szilágyi Zsófia direkt lebegtet mindent, és igaza van. Soha, senki nem tudja mi következik. Nincs nagy terv, mert a filmnek van forgatókönyve, az életnek viszont nincs. Van egy házasság, ami tönkrement. Tudjuk miért? Nem, és nem is érdekes. Minden házasság hasonlít egymáshoz, a kezdete és a vége is. Ami ebben a filmben történik, az teljes mértékben imperszonális, azaz személytelen. Klárik, Ágik, Áronok, Károlyok és Zolik, és persze Sanyik.

A film egyik erénye, hogy remek karaktereket vonultat fel, majdnem remek színészi teljesítményekkel. Vegyük Klári pasiját. Annyira ismerős fazon, hogy a személyi számát is meg tudnánk mondani. Van egy nője, aki még valakinek a felesége. Mi van? Ebből kisülhet bármi? Klári még férjnél van, de már bebiztosította magát egy teljesen felejthető fazonnal, aki nem fizette ki a költözködést, de százötven ezres porszívóban gondolkodik, a havi albérleti díj kétszeresében. Ebből kisülhet bármi?  További rétege a filmnek az ökológiai szorongás legyengített változata fákkal, amelyek Klárinak hiányoznak. Az nem gond neki, ha sorba vannak ültetve, és a diverzitásnak annyi, ez nem szempont, ezen szorongjanak csak a fák. A film reflexiós szintje mégis csak a párkapcsolati dinamika megmutatása úgy, ahogyan a középosztályos elit látja a nála eggyel alacsonyabb társadalmi réteget. Ez feltevés, de nem alaptalan, Kemény Lili Nem című könyve óta tudjuk, a filmrendezők nem az alsó-középosztályhoz tartoznak.

Borbiczki Ferenc

Szilágyi Zsófia rendezett egy olyan filmet, ahol két nő többször is össze van zárva – egy autóban ingáznak a nap folyamán – , de nem tudott vagy nem akart, vagy eszébe sem jutott (neki sem), hogy a két nő beszéljen valamiről, ami nem férfi, nem párkapcsolat. Talán a fák hiánya ilyen volt, nem emlékszem, és nem tudom visszanézni, mert a Cirko Gejzírben láttam, nem videón. Olyan, mintha a filmekben és a könyvekben a nőket kizárólag a férfiak és/vagy a párkapcsolatok érdekelnék a világon a legjobban, miközben a férfiakat a világ érdekli és önmaguk. Milyen Klári és Ági kapcsolata valójában? Szavakban szép. De mégis, Klári hagyja, hogy Ági egész nap fuvarozza az ócska és kevésbé ócska használati tárgyakat, lépcsőt másszon, emeljen, ide-oda tegye a dolgokat. Hiába tiltakozik erőtlenül, süket fülekre talál. Ez a baráti szeretet ezek szerint. Nagyon jó, ahogyan Ági pasiját, Sándort mutatja a kamera, vizuálisan mindent kifejez, ami ennek a karakternek, figurának a lényege. Van néhány kevéssé sikerült kamerakezelés, nekem ilyen volt a vége felé a Csobánkai utcán gyalogló Kláriról elforduló kamera, ahogy Ágit mutatja, ül a kocsiban és indul Budapestre. 

Konrád Zsuzsanna Jenny Slater karakter, jó volt, az Ágit alakító Jóvári Csenge is. Régen láttuk Borbiczki Ferencet filmben, ő játszotta Klári apósát, bármit játszik, mindig hiteles. Teljesen hihető volt a kicsit szubmisszív, felesége elől a valódi érzéseit titkoló após figurája. Amúgy meg az a bajom, ami a többi kortárs magyar filmmel. Egy film attól film, hogy olyasmit ábrázol, amit nem tudunk számon kérni más műfajtól. A Január 2-őt a 81. Velencei Filmfesztiválon mutatták be. 5/4