A szabadság színe smaragdzöld
A gyermekirodalom is evolúción megy keresztül, a kultúra szeizmikus mozgása, a kortárs problémák tematizálása és az érzékenyítés a gyermekirodalomban is jelen van. Vészits Andrea könyvében Ábris egy laborkísérletből szökött rágcsálóval kerül interakcióba.
B izalmi köteléket alakítanak ki egymással, hogy az állat is élvezhesse a világ legfontosabb dolgát, a szabadságot. „A sarokban lapult. Ábris leguggolt hozzá. ...
Huszonnégyen indultak, és megint bebizonyosodott, sem matematika, sem kombinatorika nem kell ahhoz, hogy a végén azok nyerjenek, akik veszteg maradnak, kedvesek és szelídek akkor is, ha mindenki izgága és nagyszájú körülöttük.
A harmadik széria kivételével láttam mindegyiket, nem értem, az előző kompánia miért nem érdekelt (talán mert civilek voltak), de nincs sem időm, sem tehetségem a magam érzései után nyomozni. Persze, itt is voltak ismeretlenek, ...
Kadarkai Endre egyre jobban simul bele a mainstream kérdezésbe, unalmas és közhelyes lett. A vendégei csinálják neki a hájpot. Most Szentesi Éva íróceleb.
A felelősség fele-fele arányban oszlik meg, sokat számít a beszélgetőpartner vibe-ja , ebben az esetben Szentesi Éva , aki több más dolog mellett könyveket is ír. Amikor az első Kadarkai beszélgetést láttam vele, kevés referenciám volt, pár WMN cikken kívül nem sok minden. Könyvkritikusként ...
Ha valaki elmesélte volna miről szól, nem érdekelt volna, mert alapjáraton utálom a romantikus filmeket, pláne, ha két régi szerelmes találkozik össze, akik már meghozták életük legfontosabb döntéseit, és a találkozás csak összezavar mindent. Az ilyen filmek igazi főszereplője a véletlen, amit oly sokan tagadnak. "Nincsenek véletlenek". Dehogy nincsenek.
Az a baj a romantikus filmekkel, hogy egyetlen dolog van kivonva belőlük, a valóság. A romantikus ...
Miért csinál filmet egy rendező, azon felül, hogy ez a szakmája? Elkívánja valamelyik kollégája alkotását. Más magyarázat nem lehet erre a filmre, ami nélkül bőven meglenne a filmipar. Sean Bakert, Guy Richie-t és Quentin Tarantinót vizionálom mögötte.
Végig ezen gondolkodtam. Nem vicces, nem túl izgalmas, mindent, de mindent láttunk már, ami benne van. Vagy Darren Aronovsky azt hitte, ha két haszid zsidó a rosszember, akkor az valami hű de nagy és ...
Ő rendezte az Past Lives ( Előző életek, 2023) című filmet, amit a közönség és a kritikai is bírt. Ezt egyik sem fogja túlzottan, mert elszállt valami menet közben, mint egy rosszul feltett sapka a szélben. Az Előző életek lírai volt és happy end nélküli. Mi történt Celine Song-gal? Nem bírt magával, és filmre énekelt egy olyan történetet, ami nélkül meglenne a világ.
Abból kell filmet csinálni, amit másképp nem lehet elmondani, de ebből a ...
Úgy érzem, Robin Wright színész-rendező valamiért szembe akart menni azzal a trenddel, hogy a sorozatokban gyakran állítják fókuszba a férfi erőszakot és bántalmazást. Ő most variál egy kicsit, a toxikus feminitást akarja megmutatni.
Ha nem is úgy mutatja a nőkben lévő erőszakot, mint ami teljesen független a társadalmi felhajtóerőktől, mégis, Cherry és Laura figurája arra tendál, hogy indulatos, bosszúálló nőket mutasson, akik mindenáron ...
A vállalati tréningen kérdezték pár napja, mitől félek a legjobban. Azt mondtam, anyám halálhírétől. Úgy érti, az anyja halálától? – kérdezte valaki. – Nem, mondtam, a hírétől jobban.
Este, amikor hazafelé mentem, arra gondoltam, van valami, amitől még jobban félek. Amikor bekapcsolom otthon a számítógépet, félek, nem fog működni. Az asztalommal szemben, egy középkori fametszet lenyomat van az Apokalipszis lovasairól. Nevetséges, de tőlük is ...
Nem csak művészettörténészek és esztéták beszélhetnek művészetről, a befogadónak is lehetnek reflexiói.
Georg Baselitz (1938) német festő 1969-től fejjel lefelé kezdte ábrázolni a világot, új valóságot teremtve. Minden művészet az egyén személyes reflexiójából fakad, ugyanakkor közös emberi tapasztalaton alapul és társadalmi felelősségvállalással jár. A fejjel lefele világ nem jobb, nem rosszabb, csak más. Bozó Szabolcs képi világára ...
"A Bergman szigete egy igazi főhajtás a legendás rendező munkássága előtt", írja a MAFAB ismertetője. Egy nagy fenét. Pont az ellenkezője.
Ha egymondatos kritikát írnék, azt írnám, "Ez a film olyan, mint Kemény Lili Nem című könyve, arról szól, milyen undorítóak az alkotóművészek magánemberként."
Egyrészt nagyon tetszett, hogy Mia Hansen-Løve leemeli a piedesztálról Ingmar Bergman-t mint magánembert, másrészt nagyon elidegenítő a sok ...
