Az elmúlt évek legrondább lakását, szemüvegét, a legvisszataszítóbb hajviseletét, és a legrosszabbul öltözködő kényszeres pszichopatáját látjuk Hugh Grant legújabb filmjében. Ezzel kellett az alkotóknak kompenzálni, hogy sajnos mindenben igaza van.

A film legfőbb állítását – mondanivalóját – egy egyszerű mondatban össze lehet foglalni, nyilván nem írom ide, melyik az a mondat, amivel tökéletesen egyetértek, mert tőrőlmetszett ateista vagyok, akit nem kell győzködni és próbáknak alávetni, hogy elhiggye, a vallás az egyik legborzalmasabb dolog a világon, amit csak el tud képzelni. Amíg nem értettük a világot, addig jó ok volt a vallásra, de amikor intellektuálisan robusztussá vált az emberiség, nincs szükség rá, mert teljes mértékben alkalmatlan az élet nagy kérdéseinek a megválaszolására. Persze, ami egyik embernek borzalmas, a másiknak menedék, és a kultúra alapja. Nem vagyunk egyformák.

A Mr. Reed (Hugh Grant) által felhozott érvek nem radikálisan újak, a tálalása azonban eredeti, mégsem Mr. Reed gondolatvezetése volt a legérdekesebb, hanem valami más, Sister Paxton, a fiatal mormon hittérítő lány karaktere. Magyarországon mormon hittérítőkkel ritkán találkozni, Jehova Tanúival kicsit gyakrabban, csapatostól járják az utcákat, hogy Jézusról beszéljenek az emberekkel. Magam tele vagyok előítélettel, ez az alapélmény befolyásolja a film két fiatal hittérítője iránti idegenkedésemet is, Sister Barnes (Sophie Thacher) és Sister Paxton (Cloe East) érzelmi és tudati állapotára nehéz rácsatlakoznom.

Aztán jön egy párbeszéd, és valami zavar támad a rendszerben. Sister Paxton mond valami érdekeset egy szexelő nőről, ami ateistaként is érdekes, noha semmiképp sem a szubsztancia dualizmus felől, mert egy ateista nem hiszi, hogy van önálló, testtől független lélek, mégis teljesen világos, itt egy saját kútfőből született belátást hallunk a lány szájából. Sister Paxton nem is olyan együgyű?  

Jelenet a filmből. Sister Barnes és Sister Paxton

A pszichológiai horror zsánerében járunk bokáig, Mr. Reed a militáns pszichopata évekig tanulmányozta a vallásokat, ő is saját meggyőződésből mondja azt, amit mond, de nem elégszik meg a sima opponálással, az ő tézisfüzete gazdagabb. Azt szoktam mondani a Jehováknak, hogy ateista vagyok, és néhány lehengerlő érvet, de egyiket sem akarom megölni, mert nem pszichopata sorozatgyilkos vagyok, akinél a vallási téma csak ürügy, hogy bántson másokat.

Mr. Reed nagyon okos, de azért van néhány állítása, ami külön értelmezésre szorul, azt mondja a lányoknak a film közepe felé, amikor már mélyen benne vagyunk a vallások vizsgálatában, hogy "Vagy minden igaz, vagy semmi sem az", de szerintem ez nem egészen így van. Ha elmegyek a török riviérára all inclusive három hétre a szeretőmmel, de otthon azzal kábítom a jónépet, hogy a barátnőimmel voltam, abban azért van egy kis igazság.

Ha Isten mindenható, akkor teljes mértékben felelős mindenért, ha nem mindenható, akkor nincs, nem létezik, a szabad akaratról szóló keresztény érvet pedig felejtsük el. Szabad akarat szubatomi szinten létezik, nem érinti az ember mindennapjait. A vége felé eszkalálódik a történet, nekimegy a legerősebb keresztény érvnek is, Krisztus feltámadásának. Csalás volt az egész, mondhatnánk Mr. Reed után szabadon. 

Jelenet a filmből. Hugh Grant

Aztán Sister Paxton visszavezeti a szálakat, és elképedünk, mert ateistaként másoktól hallott érvekkel elég könnyű vagdalkozni, egyiket sem én találtam ki, de a Mormon Egyház tagjaként felismerni, belátni, és következtetni olyan dolgokra, amelyeket senkitől sem halhatott, az valami, és Sister Paxton pont ezt teszi. Ha engem kérdezgetne Hugh Grant, meg sem tudnék mukkanni, nemhogy gondolkodni az események sűrűjében egy nyirkos pince mélyén, Sister Paxton viszont Hercule Poirot -on és Sherlock Holmes-on is túltesz. 

Az Eretnek című film a Viskó (2017), keresztény propaganda film ellenpandanja, emlékszem amikor egy filmes portálon írtam róla, kaptam hideget-meleget, mert spoilereztem, elmondtam, a film Istent kövér afro-amerikai nőnek ábrázolja, ami szükséges, de nem elégséges feltétel. Nemcsak a Viskóval vethetjük össze, hanem a tavalyi dán-holland-izlandi filmmel is, A látogatással, amelynek fő mondanivalója, hogy ha nem tudunk nemet mondani, abba belehalhatunk. 

Szinkronosan láttam, Stohl András Hugh Grant magyar hangja, szinte rá van égve, és nagyszerű, akár Hugh Grant játéka, aki már-már Anthony Hopkins-féle magasságokban jár a szakmájában. Érdekesség, hogy a hittérítős lányt játszó színészek egykor a mormon egyház tagjai voltak. 5/4

Eretnek (Heretic), 2024. Írta és rendezte Scott Beck, Bryan Woods