Mindenkinek van elképzelése a világról, mindenki hisz valamiben. A kereszténység alternatívát kínál az eszmék szabad piacán, igényt formál a fogyasztók figyelmére, ezért szüksége van marketingre. Vágya az ismeretlenre irányul, egy nyilvánvaló Isten nem az ő ügyük lenne. Nem az ember és a nem-humán élőlények állnak a középpontjában, hanem a legfőbb jó, Isten. Az ember ebben a világképben gyermek, a nem-humán élőlények pedig rabszolgák. A viskó nem keresztényekhez szól elsősorban, hanem a szkeptikusokhoz.

Meghívás átváltozásra 

Egy gyermekét elvesztett apa, Phillips MacKenzi (Sam Worthington) öndekonstrukciós gesztusáról szól a film, ahogyan a világhoz való viszonyát visszabontja, majd újraépíti a keresztény hit segítségével, hogy elfogadható magyarázatot találjon az elfogadhatatlanra. A vadregényes Kanadában él feleségével és három gyermekével, amikor egy kirándulás alkalmával kisebbik lánya Missy eltűnik, és a nyomok egy elhagyatott viskóhoz vezetnek. Szomorú, bűntudattal teli időszak kezdődik.

Egy nap rejtélyes levelet kap Papától, mely találkozóra hívja egy viskóba, útközben azonban baleset éri. A kórházban töltött öntudatlan állapotban egy különös álom veszi kezdetét, melyben MacKenzi személyes élményként tapasztalja meg Istent és két szárnysegédjét. A paradicsomi körülményeket idéző mentális térben folytatott fájdalomterápia és life coaching során megérti, hogy énje feladásával magasabb rendű öröm birtokosa lehet, ha megbocsát kislánya gyilkosának.

Isten útjai kifürkészhetetlenek

Kanada tényleg gyönyörű, a szépen fényképezett családi filmek színvonalán, képi világa hagyományos szimbólumokra épít, nyomokban pedig jungi pszichoanalitikus elméletet tartalmaz. Ha az archaikus görög bukolika a világot az első konfliktus előtt ábrázolta, akkor a filmben ábrázolt animált Őrtorony Mennyország az ember utolsó konfliktusa utáni helynek tűnik.

Szimpatikus arculatfrissítésen esett át Papa: vertikálisan kihívott afroamerikai nő lett belőle, akit hidegen hagy a slim-managment, de Jézus Krisztus és a Szentlélek se néz ki rosszul. Hogy a Szentháromság kétharmada nőnemű is lehet, az nagyon rendben van.

Isten-Papa-Elousa (Octavia Spencer) legfőbb mondanivalója, hogy ő jó. A jó és a rossz képzete kultúránként eltérő lehet, a kereszténységnek azonban egyetemes elképzelése van az abszolút jóról és rosszról.

Találkozott Istennel, afro-amerikai nő volt

A morális és természeti rossz jelenléte a világban a legsúlyosabb kihívás a keresztény világnézet számára. Hogyan létezhet egy mindenható, mindentudó és jóindulatú Isten világában a rossz? Hogyan hagyhatja, hogy egy kislány gyilkosság áldozata legyen? Úgy, hogy nem ő tette, és még a legaranyosabb kislány is bűnös.

Istennek elégséges oka van, hogy megengedje a rosszat, az ember pedig nem látja a nagyobb összefüggéseket, ésszel nem tudja felfogni, hogy helyzetének vannak olyan elemei, amelyet nem ismerhet, mert az Isten tervének része. A káoszból a rendbe való átmenet során a rosszból magasabb rendű jó származhat. Bizalom és hit kell, hogy elhiggyük, ami most rossz, az végső fokon minket szolgál, akkor is, ha nem látjuk az értelmét.

Bizonyos esetben le is kell mondani az értelemről, mert kétélű fegyver, egy ponton túl az ember ellen fordul, és többre lesz szüksége. Ez a többlet a keresztény hit. Tulajdonképpen a hitnek ez a felhajtóereje, direkt ellenállni a rációnak. Hiszem, ezért értem. 

Jelenet a filmből

Minden rossz és szenvedés az ember szabad akaratából származik, de hogy valóban van-e szabad akarat, az nem témája a filmnek. A kvantumelmélet szerint van, szubatomi szinten. A szabad akaratnak kettős funkciója van: magyarázatot ad a rosszra és Istent minden felelősség alól fölmenti, mert minden a szabad akarat következménye. Minden rossz a világban saját hibáink és rossz döntéseink következménye.

Hogy a természeti rossz – cunamik, földrengések, melyek ezrek, milliók halálát okozta már – milyen akaratból származik, nem tudjuk meg, a szabad akarat eszméjével ezt nem igen lehet megmagyarázni, ide valami más kéne. Ha azonban egy nagyobb rossz elkerülése miatt van valami, akkor adódik a kérdés, Adolf Hitlert például miért hagyta élve megszületni? 

MacKenzi szabad akaratából nősült, szabad akaratából szexelt, szabad akaratából lett gyereke. Ha mindezt nem tette volna, nem lett volna kislánya, akit meggyilkolnak. A rossz megtapasztalásával azonban lelki fejlődésen mehetünk keresztül, és a szeretetre való képességünk is a szabad akaratból származik. A kérdés az, hogy a szeretet képességért nem fizetünk-e aránytalanul nagy árat?

Amíg mindenki meg nem tér, a rossz jelen lesz, ezért kollektív felelősségünk van. Minél többen térnek meg, annál hamarabb lesz vége a siralomvölgynek. Akik a vallás menedékjellegét veszik igénybe, azok a lerobbant viskójukat kipofozhatják takaros menedékházzá, mert egyszer mindenkinek szüksége lehet rá..

Isten azt állítja, ők nem bizonyítanak semmit. Pedig a megtéréshez pontosan erre lenne a legnagyobb szükség. Az egyetlen ok, amiért mindenki hinne Istenben, az az örök élet itt a földön, amit már ismerünk. De az egyház paradox módon előbb kéri a hitet, aztán ígéri az örök életet, valahol egy másik világban, de ez sajnos nem működik. Nem is lehet másképpen, mert olyat ígéret, amit nem tud teljesíteni senki, sem az ember, sem az egyház, mert Isten nem létezik, az ember vetíti ki magából a vágyálmait, ő a rossz és a jó is. Én azért a végén csak megkérdeztem volna: "Mégis, ki ölte meg a kislányomat?"

Ennek a keresztény fantasynak egyetlen erénye van: Istent nem férfinek képzeli el, ami szükséges, de nem elégséges feltétel. 5/2

*William Paul Young bestseller regényéből Stuart Hazeldine rendezte keresztény fantasy