Életem második SPOILERES kritikája, szóval csak az olvassa, aki látta már, vagy nem akarja megnézni egyik sorozatot sem, vagy csak érdekli, mit írok, anélkül, hogy a sorozatok érdekelnék. Ez nagyjából három ember lehet.

Az egyik sorozat a One Day (2024), az eredeti One Day (2011) filmben Anne Hathaway játszik, sajnos nem a kedvenc színészem, és a férfi főszereplőt (Jim Sturgess) is érdektelennek találtam. Mindkét alkotás David Nicholls azonos című, 2009-ben megjelent regénye alapján készült. Mióta láttam a sorozatot – két hete –, arra próbálok rájönni, mitől működött a One Day sorozatként, amit állítólag a világon a legtöbben láttak, és szomorúan konstatálom, hogy az ízlésem nem nagyon különbözik a mosdatlan tömegétől, vagy nem annyira, mint szeretném. Személyes preferenciáim valahol metszik a tömegízlést, más magyarázat nem lehet, azon kívül, hogy rohadt jól van megcsinálva. 

Ambika Mod, mint Emma Morley a One Day című sorozatban

Baromi jó ötlet volt Ambika Mod-ot választani a csajszi szerepére, Anne Hathaway a fehérnél is halványabb árnyalat, biztosan arra játszottak, hogy teljesen más legyen. Ambika Mod indiai származású, anyukája már az UK-ban született, könyvelő, apukája pedig állatorvos. A sorozat lényege, hogy a diplomaosztó éjszakáján (Edinburghi Egyetem) az Ambika Mod által alakított Emma Morley megismerkedik Dexter Myhew-val (Leo Woodall), majdnem lefekszenek egymással, de mivel inkább beszélgetnek, a történetben benne rejlik még húsz év. Ha meg lett volna a szexus, nincs tovább, ilyen egyszerű.

Mivel a szabályok győztek, barátként minden év bizonyos napján találkoznak (vagy nem), aztán lesz, ami lesz. Most a személyes rész következik: családom a skóciai Edinburgh-ban él – ott forgatták a sorozat első és utolsó epizódját –, multikulturális közegben, az egyik családtagom kiköpött Ambika Mod, csak nem indiai származású, hanem görög. Mondom, csak nem titokban leforgatott egy sorozatot és nem is szólt? Érzelmileg nyilván érintve vagyok, kedves városom turistalátványosságai köszöntek vissza, én is megmászom majd az Arthur's Seat-et, mint a főszereplők. Tovább haladva a személyes vonalon, azt pároltam le rövid életem során, hogy az igazi elköteleződéseknek mindig van története. Ha a véletlen is az origó, akkor is sok tekervénnyel, kalanddal, visszaeséssel kell történnie, mint ahogyan egy függő felépül, mondjuk az alkoholból, vagy valaki egy kényszerbetegségből.

Húsz évig kerülgetik egymást, aztán meglesz a katarzis, nemcsak ők boldogok, a nézők is. És akkor Emmát elüti egy autó. Mi van? Hogy felejthettem el, hogy a filmváltozatban is ez történik? Napokig papucsban csoszogtam a lakásban, Rakovszky Zsuzsa Vattacukor című könyvével is leálltam, pedig határidős munka. Hogy lehet ebből kijönni? Az Ez most fájni fog sorozattal. Tényleg csak Ambika Mod miatt kezdtem bele, aztán legalább három revelancia jött ki belőle.

Ben Whishaw, mint Dr. Adam Kay szülész-nőgyógyász

A szakorvosjelölt Adam Kay (Ben Whishaw) keze alatt egy rezidens orvos dolgozik, Shruti Acharya (Ambika Mod). A pályakezdő orvoslás nehézségeit és örömeit látjuk a szakmában és a magánéletében is rengeteg humorral, és véresen komoly drámaisággal. Az UK-ban minden héten három orvos kinyírja magát, tudjuk meg a sorozatból, ami önmagában is megér egy feldolgozást, nyilván az írót, Adam Kay-t, aki maga is orvos, ez is befolyásolhatta. A sorozat témája az orvosok általános helyzete Adam-en keresztül, aki mindkét szférában tapasztalatot gyűjt. A magán- és az állami kórházak rendszerszintű problémáit látjuk, ami annyira azért nem különbözik a magyartól, mint szeretnénk. Adam és Shruti magánéletére is fókuszálnak, már ha van nekik. Adam meleg férfiként még több nehézséggel küzd, nem utolsó sorban kontrollmániás anyja miatt, akit lehetetlen megfékezni, Shruti viszont depressziós. Amikor a One Day utolsó előtti részében Ambika Mod (Emma) meghalt, majdnem hülyét kaptam. És az Ez most fájni fog nemhogy gyógyírt nyújtott volna, még tovább traumatizált, mert itt is pont az utolsó előtti részben hal meg. Innen hova? Nem hazudik a sorozat címe, tényleg fájni fog. 

Ambika Mod Dr. Shruti Acharya-ként

Az első reveláció a rendszerszintű diszfunkcionalitás és az egyéni felelősség összefüggése. Adam és Shruti viselkedése mintha feloldódna az általános káoszban. Felszívódik, mint egy kezelt tumor. Védekezési mechanizmus lesz a verbálisan paraszt viselkedés? Így lehet túlélni a hierarchiát, ahol lefelé rúgunk, felfelé nem annyira? Az egészségügy nem a demokratikus jellemszerkezetek inkubátora. A magyar viszonyokat ismerve azonban meglepő a brit kliensek viselkedése, mintha az orvos, mint foglalkozási szerep, nem lenne annyira misztifikálva, inkább a szolgáltatáson van a hangsúly; vígan beszólnak, leszólnak, panaszt tesznek. Adam úgy beszél Shrutival, mintha a valagából rángatná elő, és már épp elkezdjük sajnálni, amikor megrökönyödve látjuk, Shruti ugyanígy viselkedik az alá rendelt rezidens orvossal. Miért van ez? Mert az egészségügy hierarchikus, parancsuralmi rendszer, olyan mint a katonaság, életek múlnak rajta, és a hatalommal való visszaélés egy idő után  önjáróvá válik.

Adam anyja (Harriet Walter) a második reveláció, a mérgező, kontrolláló, narcisztikus figurák sosem a másik emberre reagálnak, nem adekvát, személyre szabott választ adnak, hanem belülről jövő, önjáró üzemmóddal dolgoznak ők is, amiben semmi személyes sincsen, és hiába tudjuk elméletben, idő kell, amíg át tudjuk tenni a gyakorlatba a rájuk való reagálást, és megszabadulunk a bűntudattól. A harmadik reveláció – számomra –, mennyire szexi és vonzó egy párkapcsolat – meleg és hetero is –, ha érzelmileg felnőttek irányítják, akik figyelnek a másik emberre, akkor is, ha az érzelmi és hatalmi hierarchia néha kibillen, és aszimmetrikus. 

Érzelmileg felkavaró, mégis nagyon humoros sorozat, érett felnőtteknek fog tetszeni, akik integrálni tudnak magukban sok, egymással ellentétes érzelmet is. Ben Whishaw-t (Adam) nemrég fedeztem fel, de már látom, van  jövője, éppen alakuló kultfilmek szereplője. A Black Doves-ban (Fekete galamb) is nagyszerű, bár maga a sorozat elég gyenge. 5/5 

∗

This is Going to Hurt, 2022, BBC/AMC S01/E07