Nem vicces, erőltetett és klisés, írja egy hozzászóló a MAFAB oldalán. Értem, mire gondol, de egy cseppet sem baj, lám, edukáció és művészi átlényegítés nem fér meg együtt. Világos, ez Paulo Coelho és Rachel Cusk különbsége. És akkor mi van?   

Egyelőre egy évad tíz epizóddal, nagyjából huszonöt percesek. Ebben kell megférnie a szférák zenéjének, humornak, edukációnak, érdekes sztorinak, társadalmi érzékenyítésnek, és a legfontosabbnak, a társadalomkritikának. Aki érezte már a bőrén, hogy olyan dolog választja el a nehezen leírható és klisének ható boldogság szótól, amiről nem tehet, az megértőbben áll a sorozathoz, mint a fenn említett  klisés kritikus. Vallási, életkori, egészségügyi, földrajzi, politikai szakadék, távolság, elválasztóvonal, azaz határok, amelyek a boldogság útjában állnak, mert nem lehet változtatni rajtuk. Cseles dolgok ezek a társadalmi normák, amelyektől néha el kell térnünk. Néhánytól el lehet, néhánytól nem, a következmények, a megrökönyödések néha három napig tartanak, néha az élet végéig.   

Kristen Bell, mint Joanna és Adam Brody, mint Noah

Ebben a sorozatban élet végéig tartó határátlépésnek tűnik az a dolog, ami körül a szereplők pörögnek, és nyilván nem lövöm le a poént, de annyit elmondok, a zsidó vallási gyakorlatok mindennapjai, szokásai vannak fókuszba helyezve, ugyan, hogyan korrelál a szerelemmel, és egyáltalán, hogyan kell(ene) jó párkapcsolati döntéseket hozni. A megszólított, vagy mondjuk így kihívott, egy siksze, azaz nem zsidó nő. Azért nem írok lányt, mert Kristen Bell, aki az egyik főszerepet játssza (Joanna) negyvennégy éves, Adam Brody (Noah) a rabbi szerepében pedig negyvenöt. Joanna karakterét valahogy Carrie, alias Sarah Jessica Parker determinálhatta vagy ihlette a Szex és New York sorozatból, mert úgy tűnik, az ő távoli hangja szól a múltból, hogy rávilágosítson néhány dologra, amit a társadalomtudomány kettős mércének hív. És igen, megint a szabályos viselkedésről van szó, amitől a nők úgy menekülnek, mint a tűztől, de ez olyan, mint amikor valakivel összeveszünk, és lestoppolunk egy sorozatgyilkost, aki kimenekít a helyzetből. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnik.

Szóval, egy rabbi és egy, a szexualitásról podcastet készítő nő megismerkedik, és egymásba szeret. A nő maga mellett tudhatja munkatársát, barátját, egyben testvérét, akit Justine Lupe alakít. Ő a rezonőr, és a szabályos viselkedés mentora, aki minden percben legalább egy botor lépésre hívja fel Joanna figyelmét, és nagyon idegesítő tud lenni, aki próbált már szabályosan viselkedni, tudja, miről beszélek. Mert a szerelem egy konstrukció, semmi mástól nem függ, mint a viselkedéstől. De mire jók a szabályok? Leginkább arra, hogy távol maradjunk a zűrzavartól, és tisztán lássunk.

Kristen Bell és Justine Lupe a két podcaster

A szerelem nem szépség, nem iskolai végzettség, nem életkor, nem családi állapot, nem politikai hovatartozás függvénye, hanem a helyes magatartási szabályoké. Ez a minden körülmények között működő rendszer alapköve. Kivitelezhetetlen, az ellenoldal számára tettenérhetetlen, lefülelhetetlen és paradox, csak egészen kivételes nők tudják gyakorolni. Miért nőket írok? Mert a patriarchátusban, amelyben élünk, a nőknek másképp kell viselkedniük, hogy elérjék azt, amit szeretnének. Többletterhet ró rájuk a társadalom. Mintha Párizsba Vlagyivosztokon keresztül kéne eljutniuk. Kerülőúton, gyalog. A szabályos viselkedés magába foglalja a szakadatlan önreflexiót, és a felhalmozott tudást az emberről. Állandó ügyelet a nap huszonnégy órájában, pihenőnapok nélkül. Mentor vagy szupervízor nélkül esélytelen, ők biztosítják a sürgősségi ellátást. 

És hát nagyszerű belelátni a vallásos zsidó mindennapok világába, hogy milyen dinamikák húzódnak meg a szokások mögött, és hogy mennyire nincs elválasztva közélet és magánélet – ami a gyakorlatban nem is létezik –, legalábbis a sorozat így ábrázolja. Mint minden dolog, ez is ambivalens, egyfelől védőháló, másfelől határsértés, ami nem való mindenkinek, csak hogy a kritikában is legyen pár klisé. 5/5

∗

Bármit, csak ezt ne (Nobody Wants This), 2024 S01/E10 / NETFLIX