A gonosz kritikus

2024. július 05. 12:01 - Csintalan Jozefin

Működő test (Guf Shlishi), 1. évad – sorozatkritika

Umberto Eco a "Hat séta a fikció erdejében" című könyvében ír a mintaolvasóról, aki olyat is megért, amit személyesen nem tapasztalt, szemben az empirikus olvasóval, akit csak az érdekel, amit maga is átélt. A béranyaság témájára nehéz mintaolvasóként ráhangolódni, csakhogy ennek a sorozatnak ez csak a témája, nem a mondanivalója. 

Személyesen nem vagyok érintve, ideológia-etika okaim vannak a béranyaság intézményével kapcsolatos berzenkedésre, és a nőket kizsákmányoló nézőpont csak az egyik, amit a sorozat egyébként nem érint. Arra kell ez a másokat viszont nagyon is érintő probléma, hogy olyanról beszéljen, ami még sokkal több embert érint, a párkapcsolatok, és egyáltalán az emberi kapcsolatok rettent komplexitása, majdnem lehetetlensége. Mert az van, ha valakit elég jól ismersz – és most hagyjuk a senkit sem lehet igazán megismerni paradigmát –, akkor meg is utálod. És ez egalitáriánus dolog, mert téged is megutálnak. A sorozat kontextusán belül maradva: Tomer Hemo (Lior Raz) figurája hiába észveszejtően vonzó – talán több is annál –, egy idő után bele fog fáradni a jófejkedésbe, ellustul, más nők is fogják érdekelni, mint ahogy Ellie-t is más férfiak, és idővel vége lesz bármilyen kapcsolatnak, akkor is, ha marad a status quo. Nem is ők lesznek a hibásak, mert nincs hibás, ez az egésznek a lényege. 

A sorozat három ember viszonyrendszerét térképezi fel, van a jóemberkedő ügyvéd, Iddo Avrahami (Yehuda Levi), a felesége Ellie Avrahami (Rotem Sela), és a béranya Chen (Gal Malka). A béranya végső megoldás, Ellie-nek nem lehet természetes úton gyermeke, Chen pedig a pénzért csinálja. Mivel nem a béranyaság etikai-jogi megítélése a sorozat mondanivalója, ne rugózzunk ezen. Ellie bábáskodik mások könyve, és saját gyereke kihordása felett, ami lelkileg nehéz helyzetbe hozza. A három emberre alapozott narratív stratégia nagyon csábító egyensúlytalanságot hoz létre, sok szerző él ezzel a lehetőséggel, és milyen jól fogalmazza meg az egyik szereplő: "Ha emberekről van szó, a három bonyolult szám."

649321_1709040261_8332.jpg

Pont mint a Jelenetek egy házasságból. Yehuda Levi és Rotem Sela

Mi a sorozat premisszája? Mi a legfontosabb állítása? Az, hogy a világ legveszélyesebb kérdése a "Te mit akarsz?", és aki ezt meg tudja válaszolni, az a világ legszerencsésebb embere. Minden mögött ez a kérdés lapul. Ellie és Iddo harmonikusan élnek, felső-középosztályos jólétben, nem a túlélésről szólnak a mindennapjaik. Ezt a helyzetet fogja katalizálni a béranyaság és Chen személye, aki nagyon más. Alsó-osztálybeli, az élet gyakorlati oldalára koncentrált felismerő rendszerrel van ellátva, az ő életében nincs helye a túlzott szofisztikáltságnak. És itt van a kutya elásva. A terhességet kihordani nem tudó Ellie és a béranya Chen közötti szakadék nem a működő test vs. nem működő test antagonizmusára van ráfeszítve, hanem a társadalmi különbségekre. Ellie a szépirodalom, Chen a lektűr. Mindkettő értékes a maga módján, de két külön világ. Egy test attól még, hogy nem tud kihordani egy magzatot, funkcionál: táplálékot bont le, ürít, gondolkozik, remekül szerkeszt, szexuális örömökre képes, és el tud mosogatni. Egy része talán diszfunkcionális, de nem az egész.

Kétféle stratégia van a kapcsolatokban, az egyik, hogy azonnal kivesézik a problémát, reflexívek saját, és mások szükségleteivel kapcsolatban is. Másoknál a konfliktusok kibeszéletlenek maradnak, helyette játszmákra, manipulációra, és más elterelő hadműveletre kényszerülnek, ha nem akarják borítani a status quo-t. De az van, hogy egyik sem működik, mindkét változat a semmibe vezet. A sorozatbeli házaspár a kibeszéletlenség stratégiáját követi, ez amolyan fix panel sorozatokban: az elit agyon hallgat mindent, míg egyszer ki nem borul a bili a megterített asztalra.

aaaabevawenhdmbhzvshdjzss55bibr8ckepq0tmq0j90dz6wkh2qykflgnlklacyxvty7og0fosnjknmlf-htbwd5vnnw-rw5tw7-veoc2cbed9oymochqkondn.jpg

A Faudából ismert Lior Raz, most regényíró

A nagyjelenetben Iddo kendőzetlenül, agresszió nélkül mondja el mit gondol feleségéről Ellie-ről, és azonnal értjük, miről beszél. Ellie karakterét zseniálisan írták meg. Rotem Sela pedig zseniálisan játsza. Jó, hogy nem én osztogatom a Golden Globe-ot meg az Oscar-díjat, mert a színészgárda minden tagja kapna tőlem egyet. Szóval, Ellie karakterét remekül írták meg, de nem írták szerethetőre. De ez csak a felszín, és amiről a sorozat nem beszél, az a nézőre vár. Ellie egy Yehosua Kenaz nevű izraeli íróból doktorált, egy könyvkiadó szerkesztője, és a párbeszédekből halljuk,  igencsak jó. Most éppen nyomás alatt van, ilyenkor a legjobb fejek is összezavarodnak és hajlamosak ledobni a padlószőnyegre a nap huszonnégy órájában viselt karaktermaszkot. De a néző megvédheti. Ott van a neve. Huszon, harminc évig viselt saját nevét férjhez menéskor megváltoztatja, azaz Avrahami lesz, mint mondjuk az anyósa. Ki gondolja, hogy ennek a szimbolikus aktusnak nincs következménye? Megtudjuk, vegetáriánus, mégis rántott húst süt esténként a férjének, mert ugye a húsevés férfiasságalakzat még az újhébereknél is. Ja, mindig ő mosogat és szervíroz. Amikor Tomer-rel (Lior Raz) belecsapnak az éjszakába, hamburgert eszik vegetáriánusként. Elhajlás, amit egy férfi generál? Egy valamiben azonban közös a két eltérő helyzetű nő, a doktorátussal rendelkező Ellie, és a végzettség nélküli Chen. Mindig olyan autóba szállnak be, amit férfi vezet, vagy Iddo, vagy Chen apja. Ennek mi a jelentése? Az, hogy az emberi kapcsolatok telítve vannak a társadalom kettős mércéjével.

A Működő test azt az Ingmar Bergman-i hagyományt követi, amivel a Jelenetek egy házasságból (1973) a hetvenes években elkezdődött, majd egy evolúciós ugrással Hagai Levi és Daniel Bergman feldolgozással folytatódik (2021). És jön A viszony (The Affair) című sorozat a maga öt évadával, ahol szintén szubtilis módon nyúlnak a témához, örök tanulságokkal. Azonban nemcsak sorozatokra van hangszerelve a téma, hanem filmre is, gondoljunk Sam Levinson Malcolm & Mary (2021) című filmjére, ami azon kívül, hogy megejtően és nyomatékosan beszél egy párkapcsolat mélyrétegeiről, felhoz egy általános érvényű motívumot, a férfit, aki nem szerzőtársának vagy partnerének köszöni meg a közös munkát, hanem valaki másnak. Mintha bizonyos férfiak üzenete az lenne, hogy csak egyetlen embert tudnak szeretni, az anyjukat. A (női) befogadók pedig leszűrhetnék a tanulságot. Isten ellen való vétek szinkronizálva nézni, a héber nyelvet hallgatni önmagában gyönyörűség. ∗∗∗∗∗

Bechdel-teszt pozitív

Működő test (Guf Shlishi), S01/E08, 2023 Shay Chapon

NETFLIX

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://habszivacsszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr3718441007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A gonosz kritikus
süti beállítások módosítása