Óriási megkönnyebbülés egy kritikus számára, hogy Somát nem érdekli, mit mondanak róla vagy a tanításairól. Steiner Kristóf, akit nem szoktam kímélni, most annyira aranyos és természetes, hogy képtelen vagyok kritizálni, főleg azért, mert értéket teremt. Azt érzem, letisztulási folyamatban van, letépte modoros maszkját és maga mellé helyezte az ágyra.
Szóval, összehozták a Brody House (Budapest, Bródy Sándor u. 10.) marketingjét egy finom ...
Annak idején (2002-2003) nem láttam, asszem akkor már nem volt tévém, és nem azért, hogy fanyalogjak, hanem, mert meguntam, hogy állandóan kapcsolgatom és függő vagyok. Egyszerűbb volt kitenni a ház elé, másnap a szemben lévő kollégium diákjai elvitték.
Előbb láttam a húsz évvel későbbi folytatását, az And Just Like That (2021) című immár három évados sorozat első két szériáját, mint az alapszettet. (Kritikám a linkre kattintva.) Most ...
Nagyon vártam ezt a filmet, és amikor végre lecsaptam rá és megnéztem, majdnem nem volt kedvem írni róla, mert félek – még egy saját blogban is – leírni, valójában mit gondolok. Talán nekem is terápiába kellene mennem, hogy egyensúlyt találjak, mennyit tárjak fel a provokatív gondolataimból, hiszen borítékolható, hogy fejcsóválást, ellenérzést vált ki másokból.
Norvég film, a rendezőnek ez a tizenkettedik filmje, szerintem nem sokan hallottak ...
A Kádár-korban azt mondták volna, hogy rétegfilm, nevében a jelentése, kevesen tudnak rácsatlakozni a témára és a vizuális látásmódra, más szóval megosztó. Nekem is ambivalens érzéseim lettek, nem a filmtől, inkább William S. Burroughs (1914-1997) életétől, és visszaemlékeztem, a Meztelen ebéd című filmet annak idején nem bírtam végignézni. A forgatókönyv a Queer című regényéből készült, régóta feszítette a rendezőt, és nagyon jó filmet ...
Ha filmrendező lennék, engem is csak a végső kérdések érdekelnének, és olyan vizuális megoldásokkal élnék, mint Fellini, Antonioni és Sorrentino, mert az életről nem lehet olyan körülmények közt beszélni, mintha egy kávéházban ülnénk, és kimondanánk néhány ellenőrzött igazságot az életről, amit másoktól hallottunk.
Parthenope Di Sangro-t (Celeste Dalla Porta), a fiatal nőt lenyűgözik a kész válaszok , de hát mindannyian így vagyunk ...
Döbbenetes volt. Már akkor lehetett sejteni merre megy a dolog, amikor Gulyás Márton Csernus sztrókja kapcsán a "dermesztő" szót használta, amit beszélgetőpartnere azonnal visszautasított. Annyira klisés volt, mindenki pontosan így viselkedik, aki kekeckedő, manipulatív, és tele van agresszióval. Nem kellene már kiásni a mélyből azt a durcás kisfiút, aki egykor volt?
Megint azt mondom, ha valaki leül egy majdnem kétórás beszélgetésre, akkor abban az is ...
Nagyon ritkán van kedvem romantikus filmekhez, de néha felkelti valami az érdeklődésemet. Mondom, lássuk, egy frissen készült film hogyan láttatja az irodalom és az élet legveszélyesebb hazugságait.
Minden elmentett filmet lecsekkolok, mert van valami a kollektív bölcsességben, ami vagy megerősít vagy eltántorít. Csak az nem elég, ha valaki azt írja, hogy egyszernézős , de amikor az van a Port.hu-n , hogy kár volt rá a másfél óra, azért az már jelent ...
Végre sikerült megnéznem. Nagyon szeretem Hajdu Szabolcs filmjeit, de ez a film most olyan, mint egy újdonsült séf alkotása, van pár ötlet a fejében, főzött már finomat, megdicsérték, aztán variál kicsit, brokkoli helyett karfiolt tesz bele, de alapvetően ugyanazt az ételt készíti el.
Ismerős fazon ez a Kálmán. Értelmiséginek látszó férfi-típus, biztosan van legalább egy főiskolai diplomája, de csak ettől nem lesz valaki értelmiségi. Ott ...
Meg voltam győződve, hogy azért Brutalista a címe, mert Adrien Brody csinál majd valami brutálisat. De nem, a brutalista egy modern építészeti stílus, betonépítészet, ami az 1950-es évek Angliájából indult útnak. Masszivitás és tömbszerűség jellemzi, Le Corbusier művei inspirálták, és az 1970-es évekig volt divatban. Szerintem félelmetesen ronda, mások azonban látják benne a szépséget. Mondjuk a Sanghaji vágóhídban (1933) ha nem tudnám, mi folyik ott, ...
Már a címe elég erőszakos. De kinek szól az erőszak? A téma megosztó, én is csak ellentmondásos módon tudok közelíteni hozzá, a gonosz kritikust hozza ki belőlem, de hát ezért blog és nem újságírás vagy tudományos értekezés.
Azonnal az Anyáim története (2020) című dokumentumfilm jutott eszembe, ahol egy leszbikus pár örökbe akar fogadni egy gyereket, de a magyar jogi szabályozásban ma erre nincsen lehetőség. Nem volt különösebben bátor film, ...
