Már a címe elég erőszakos. De kinek szól az erőszak? A téma megosztó, én is csak ellentmondásos módon tudok közelíteni hozzá, a gonosz kritikust hozza ki belőlem, de hát ezért blog és nem újságírás vagy tudományos értekezés.
Azonnal az Anyáim története (2020) című dokumentumfilm jutott eszembe, ahol egy leszbikus pár örökbe akar fogadni egy gyereket, de a magyar jogi szabályozásban ma erre nincsen lehetőség. Nem volt különösebben bátor film, ...
Ehhez a filmhez nem érdemes a mozgóképes művészi látásmód felől közelíteni, mert a filmes ipar terméke, de ha van szórakoztató irodalom, van zsánerfilm is. Most egy felnövekedés történet találkozott a sarkon egy love story-val, egy családi filmmel, és összetették, amijük van.
Már az első jelenetből látjuk, zsánerfilm, az alkotók nem mentek messzire, a reggeli káosz minden családi film metaforája, a lelki és fizikai nehézséggel küzdés ...
Professzionális forgatókönyv, aminek egyetlen dologhoz van igazán köze, a mai magyar filmgyártáshoz, de engem például egyáltalán nem érdekel, támogatta-e a magyar állam ezt a filmet, vagy sem. Legyen ez az alkotók problémája. Őket sem érdekli, nekem miből telik szezámmagra.
Látom a szemem előtt, ahogy a szponzorált kávéhegyek mellett ötletelnek, mi legyen a filmben: egyenlőtlen háztartási munkamegosztás pipa, kihívásvideó pipa, simlis nős ember ...
Életem második SPOILERES kritikája, szóval csak az olvassa, aki látta már, vagy nem akarja megnézni egyik sorozatot sem, vagy csak érdekli, mit írok, anélkül, hogy a sorozatok érdekelnék. Ez nagyjából három ember lehet.
Az egyik sorozat a One Day (2024), az eredeti One Day (2011) filmben Anne Hathaway játszik, sajnos nem a kedvenc színészem, és a férfi főszereplőt (Jim Sturgess) is érdektelennek találtam. Mindkét alkotás David Nicholls azonos című, ...
Hazug és unalmas film. Amikor az ember meglátja Nicole Kidman-t a százezredik parókájában, amiket a filmjeiben szokott hordani, tényleg besokall. Állandóan ezt a karót nyelt, ellentmondásos figurát hozza, ami már végtelenül unalmas. Nincs több középkorú, tehetséges és ragyogó színész? Dehogy nincs, tele van velük a világ, eldugulna a Temze tölcsér torkolata, ha belehajítanánk őket.
Oké, bevállalós, vetkőzik, nyögdécsel, meg minden. A film első ...
Az egyetlen ígéret, amit biztosan be tudunk tartani, saját halálunkra vonatkozik; megígérjük, hogy soha többet nem fordul elő. Pedro Almodóvar merte vállalni az unalom kockázatát is. Unalmon túli film, ahogy Pilinszky János mondta egyszer a nagy regényekkel kapcsolatban, és azért egy dramaturgiai bomba csak felrobban itt is.
Nem tartom P edro Almodóvar hattyúdalának, utolsó filmjének, mint a konformista kritikusok. Bárki, bármikor forgathat filmet a ...
Az egyik legjobb sorozat, amit mostanában láttam. Nem azért, mert olyan nyakatekert vagy extrém a témája, mindent láttunk már, ami ebben a sorozatban van. De nem így. Akit érdekel a 21. századi szubtilis, láthatatlan nőgyűlölet ábrázolása egy többszörös Oscar-díjas rendezőtől, az jó helyen jár.
A sorozat premisszája a következő: sose tévesszük össze a fikciót a valósággal, akkor sem, ha a legmélyebb félelmeinkre játszik, és manipulálni akar ...
A kritikáim, akár verset, akár könyvet olvasok, vagy filmet nézek, hamar elcsúsznak egy leszűkített szociologikus és politikai horizont felé, mert a saját értékeimet akarom másokra ráerőltetni ahelyett, hogy a művészi kifejező eszközöket venném górcső alá. Állandóan félrepozicionálom magam, nem elsősorban az esztétikai minőség foglalkoztat, hanem mintha szakszervezeti gyűlésen agitálnék, vagy egy tüntetésen vonulnék, ahol én írom, és én is tartom ...
Lírai film, nagyon intim, mélyreható, szinte semmi nem történik benne, amit el lehetne mesélni. Illetve, van egy szénszállító kisiparos valahol Írországban, aki a helyi Magdolna nővérek által fenntartott intézménnyel kerül összetűzésbe, de még az összetűzés szó is túlzás. Emberséges, ami elég ahhoz, hogy az élete tele legyen megoldatlan gondokkal.
Az írországi New Ross-ban (Wexford megye) vagyunk 1985-ben. Billy Furlong-nak (Cillian Murphy) saját ...
Az Egy férfi és egy nő 1966-os francia film dél-koreai újragondolása lenne, és állandóan az a dichotómia jár a fejemben, ha ilyen filmet látok, hogy a nő és a férfi hogyan találkoztak? A véletlen hozta össze őket, vagy a habitusuk? Nagyon nem mindegy, és akkor a többi dologról még nem is beszéltünk.
Szerintem a habitus a nyerő, de a véletlennek is van szerepe; véletlenül olyanba botlunk, akivel közös a habitusunk: a világhoz való hozzáállás, lelki ...
