Van az irodalomnak egy gazdagon termő ága, amit autofikciónak neveznek. Érdekes műfaj, a valóság és a fikció határán egyensúlyozó irodalmi szövegek gyűjtőneve, ahol a valóság azt jelenti, a szerző felvállalja, hogy amit a közönség olvas, az a szerző személyes életén nyugszik, biografikus ihletettségű, de fikció, azaz kitaláció is van benne. Rizikós egy műfaj, a szerző énje meztelenül áll a nyilvánosság előtt.  Van-e bátrabb szerző náluk?

Az autofikcióból néha filmsorozat lesz, vagy forgatókönyv, ami nem elvesz az alapanyagból – mondjuk a belőle készült könyvből –, hanem hozzátesz. A Csajok című generációs sorozat Lena Dunham (1986) életére alapozott forgatókönyvből készült, amibe pár éve egyszer belekezdtem, de azonnal véget is vetettem a mókának, mert nem elégítette ki a konform szépségideált számon kérő végtelenül rosszhiszemű igényemet, pedig ekkor már sok-sok éve ismertem a témát és az irodalmat, a női szépségre vonatkozó feminista elméletekből.

Lena Dunham (Hanna Horváth). Szerintem a 21. század egyik legnagyobb filmművésze (lesz).

Ki ez a ronda csaj, kérdeztem magamtól, és kerestem egy másik sorozatot. Ma már tudom, az a bizonyos csaj Lena Dunham, az amerikai autofikciós irodalom fenegyereke, egy nagyon okos és tehetséges író, színész és rendező, aki az egész sorozatot írta, játszotta és rendezte, és átformálta a gondolkodásomat saját testemmel kapcsolatban is, pedig a Csajok szereplői nem az én korosztályom, az anyukájuk lehetnék, ami elég abszurd. Nem, nagyon abszurd.

A sorozat hat évadon át követi a csajok, és a hozzájuk közelálló fiatalemberek életét. A közöttük lévő viszonyrendszer igen instabil, semmi sincs bebetonozva, a status quo állandóan változik, egyvalami azonban állandó, ezek a fiatalok autentikus módon szeretnének élni, a felnőttségbe akarnak hazatalálni, de a társadalmi terhek viselése nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre gondolják, ezért a forgatókönyvet az életükről folyamatosan át kell írniuk, és mindig újra kell kezdeni mindent.

Életstratégiájukat saját vágyaikra alapozzák, ezért folyamatos konfliktusok születnek. Állandóan két kérdést tesznek fel maguknak: "Mit akarok az élettől"? és a "Mit akar az élet tőlem"? Még nem tudják, a második kérdés sokkal fontosabb.

Hannah (Lena Dunham), Jessa (Jemima Kirke), Marnie (Allison Williams), Shoshanna (Zosia Mamet) és Adam (Adam Driver) Brooklynban élnek és dolgoznak, már ha találnak munkát. Mind a négy lány egyetemet, főiskolát végzett, de a munka világába bekerülni így sem könnyű. Adam kivételével azért mindenki próbálkozik.

Adam Sackler (Adam Driver)

A Csajok a legtrendibb társadalmi problémákról beszél, ezt persze más sorozat is megteszi, óriási a konkurencia. A Csajok abban utolérhetetlen, hogy dekonstruál egy csomó magától értetődő dolgot, amit szinte észre sem veszünk. Ott van például az életközösség, mint olyan. Nem feltétlenül bináris alapon mutatja be, férfi, nő, gyerekek, inkább az alternatívákra koncentrál.

Hannah például az expasijával Elijah-val (Andrew Runnels) lakik együtt, aki coming out-ja után is jól megfér a lánnyal. Minden szereplő rendkívül őszinte, elsősorban saját magához, mintha ez lenne az Y vagy a Z generáció tokenje, emblematikus megkülönböztető jegye?

De a sorozat legnagyobb teljesítménye Hannah Horvath karaktere. (Nem tudjuk meg, hogy a számunkra ismerős magyar vezetéknév hogyan kerül képbe). A huszonöt éves, írói becsvággyal rendelkező enyhén túlsúlyos, jelentés nélküli ruhákat viselő lány senkinek sem akar megfelelni saját magán kívül. Szépnek, okosnak és vonzónak gondolja magát, és igaza is van. Szellemes, eredeti és egészségesen önző, ezért a nárcisztikus és a pszichopata jelzőket is rendre megkapja a barátaitól, akik viszont nem tudnak egészséges határokat húzni a külvilág és önmaguk közt, ezért mindegyik Hannah-ra vetíti saját lelki nyavalyáit.

Szép lassan azonban mindenki családi hátterét megismerjük, és megértjük a mérgező  dinamikákat, és más defektjelenségeket is. Hannah saját testéhez való viszonya roppant felszabadító, mert bár önreflexív, és egy kicsit sem szégyelli, semmilyen gátlása nincs, úgy szívja ki az élet velejét, ahogy neki tetszik. Nem takargatja magát, bátran húz short-ot, haspólót, és nem túl trendi szetteket. Lena Dunham-nek azért kellő bátorságra volt szüksége, hogy a nézők felé minden további nélkül reprezentálja a testét szex vagy éppen fürdés közben. Kapott is érte hideget, meleget a nézőktől, viszont roppant felszabadító a befogadóra nézve.

Jelenet a sorozatból

Hannah nem kifejezetten romantikus alkat, bár őszintén szerette Adam-et, nem kellettek neki barátnőkkel átsírt éjszakák, hogy felépüljön a traumatikus élményből, megtanult vele együtt élni. A továbblépések nagymestere. Lena Dunham olyanra írta saját figuráját, hogy kifejezettem reflektálni tudjon a nők helyzetére, ezért társadalomkritikus, azaz női szerző női látásmódját közvetíti, nincs jelen az a bizonyos férfi tekintet, amivel a nőket szokták tárgyiasítani a kamerán keresztül. A kortárs feminista tapasztalatok eredményeit a populáris nőábrázolásban remekül használja fel, az általa használt szubverzív (felforgató) technikák alkalmazása a társadalomkritika egyik eszköze. Ez az, ami hiányzik a magyar filmekből és sorozatokból.

Minden szereplő egyéni, végletesen hiteles, árnyalt karakter, és még egy kvázi rezonőr szereppel is megfejelte Dunham, Ray (Alex Karpovsky) személyében, akinek nagyon úgy néz ki, ott lapul a zsebében a bölcsek köve, ő az egyetlen szereplő, akibe nem lehet belekötni, csak ha nagyon akarunk. Adam figurája majdnem annyira érdekes, mint Hannah-é, és nem mellesleg, ebben a sorozatban figyelt fel rá az amerikai filmipar. Temperamentumos, harsány, reflexív és végtelenül tehetséges. Egyszer azt mondja: "Írtam egy haikut a plafonra". Nekem ilyet mondana egy férfi, kifeküdnék. Miért tartozik Adam Driver a világ legjobb színészei közé? Nézzük meg a 6. évad utolsó előtti részének pár percét, azt a bizonyos éttermi jelenetet. (A trailer alá feltettem, de nincs hozzá magyar felirat, sorry.)

A 6. évad végére persze majdnem mindenki megtalálja a neki való utat, és egy kicsit jobbnak bizonyul korábbi énjétől, valamint megtanulja, hogy az elemi erejű igenek érdekében meg kell tanulni mérhetetlenül sok nemet mondani. A magyar hangok is zseniálisak, Földes Eszter, Pálmai Anna, Tarr Judit, Gáspár Kata, Radnai Márk, Kovács Lehel, és a többiek. Nagyon megérdemelte 2013-ban a Golden Globe-díjat. 5/5

A film Bechdel-tesztje pozitív

Csajok (Girls), sorozat 2012-2017 HBO Max, szinkronizált