Simone de Beauvoir így ír a múlt század közepén a Mandarinok című regényében: Ámbár aki természetesen él, nem épp az él-e a legesztelenebbül? Őrület, mennyi mindenre nem szabad gondolnunk, hogy a rendes kerékvágásban maradhassunk reggeltől estig, őrület, mennyi emléket kell elűznünk, hány…