Mindig tudtam, ha valakitől akarunk valamit, sosem szabad neki elmesélni egy film, vagy könyv tartalmát, mert halálra fogjuk untatni. Azt hiszi, mindig ilyen unalmasak leszünk, és elmenekül. Idővel persze mindenki unalmassá válik, akármit csinál.  A másik eset, amikor annyira kedvelnek, hogy…

Kislányom, mikor megyünk ki a temetőbe? Mindig ezzel a mondattal indít a telefonba, és ha nem rögtön a másnapot mondom, akkor kimegy egyedül. A lehetőségekhez képest ez a rosszabb, mert egész napos lelkiismeret furdalást okoz. Most úgy tűnik, csak a sírra viszünk koszorút, meg kicseréljük a…

Belegondolva rokonaim évek óta tartó költözködési rutinjába – Brighton and Hove-val kezdték, Birmingham-mel folytatták, most Edinburgh-ban élnek – ha így folytatják, nemsokára az Északi-sarkon fognak sátrat verni, csak oda én már nem megyek, főleg, mióta láttam a True Detectiv negyedik évadát, amit…

Ötödik nap volt a mélypont. A mélypont mindig krízis, amin túl kell esni. Május ötödikén, anyák napján kezdődött, és egy vadregényes botanikus kertben ért véget. Mindig ugyanaz a séma, duzzogás, belelovalás, hosszú és manipulatív hallgatás, majd a vágyott programok negligálása kizárólag azért, hogy…

Edinburgh az elhagyott félpár zoknik városa, mindennap láttam egyet, utcákon, lépcsőházakban, parkokban. Mióta olvastam Jón Kalman Stefánsson könyvében*, és hallottam a Challengers című filmben, mire használják a férfiak, messziről szemlélt műtárgyként tekintek rájuk. Bár a Portland Street…

A családunk jó ideje nemzetközi, nemcsak a kultúra bölcsőjét ringató, vagy inkább megszülő Görögországgal, a vadregényes Albániával, de most már Skóciával is. Anyámmal felkerekedtünk, hogy megünnepeljünk egy születésnapot, és hogy személyesen győződjünk meg, vagy éppen cáfoljuk a skótokról szóló…

Az első igazi tavaszi nap megint kimentünk anyámmal a temetőbe. Fogtam a kezét, amikor forgalmas helyen mentünk át, mert ha belekarolnak, azt nem szereti. Eszembe jutott, mikor kislány koromban ő fogta a kezem. "Ha megszorítom,  köszönj szépen, mondta."  December elején temették apámat, a sírásók…

Az euroatlanti kultúrkörben a sírokat Mindenszentek előtt szokták rendbe tenni, már ha valakit nem szórnak a Dunába. Anyám azért kánikulában is szereti rendben tudni a dolgokat. A mi halottaink nem tudtak rendelkezni –, mint a nővérem, aki egy éves korában halt meg –, vagy ha idősen haltak is…