Ez az önbizalmat sugárzó kijelentés egyszerre imponáló, és igaz. Igaz, mert a közönségfilm tényleg kezdettől fogva a néző körül forog, szinte beleíródik a vállalkozásba, még akkor is, ha az old school-féle romantikus vígjáték helyzetkomikumra épülő műfaja nehezen mozduló monolit tömb, ami le van maradva az élettől, úgy kétszáz évvel. Glamourizált szerelmi romantikát tematizálni 2020-ban már-már anakronizmusnak tűnik, de igény van rá. Mi a baj a romantikával? Az a baj a romantikával, hogy a kultúra rejtett forgatókönyvét legitimálja, amikor olyan valóságot közvetít, ami sosem volt, de tíz körömmel kapaszkodik bele a filmipar, noha hagyományos, lejárt és riasztó ideákat kényszerít fiatal és kevésbé fiatal nőkre. A film perspektívája az Arany fantázia (Golden fantasy) bekapcsolása, mely szerint az összes problémát meg lehet oldani egy tökéletes párkapcsolattal, amiből a valóságban a szokásos redisztribúció marad; férfiaknak a pornó, nőknek a romantika. Simonyi Dóra (Kerekes Vica) cukrászdája nem azért megy tönkre, mert sok pénzt költött habverőre, hanem azért, mert olyan ideákat kerget, amely megfosztja emberi méltóságától. A Hab című film a romantikát a felnőtté válás kontextusába ágyazza, ami úgy látszik, még harminchét évesen sem késő, de a masszív élethazugságoktól megszabadulni azért tényleg jobb későn, mint soha. Mi Simonyi Dóra élethazugsága? Hogy a beteljesületlen szerelem az igazi. Micsoda eufemisztikus elnevezése az aszimmetrikus nemi szerepeknek, és a társadalmi valóságnak. Simonyi Dóra a szerelmi csalódáson átesett cukrász, hogy elkerülje a csődöt, belevág egy vállalkozást segítő ezoterikus csapatjátékba, ahol négy család küzd egymás ellen a harminc milliós támogatásért. Dóra a cél érdekében mindent megtesz, mindent is, ám a valóságot csak ideig-óráig tudja kicselezni. Szóval, van ez a cukrász, aki tulajdonképpen egy hatás alatt álló nő, és minden ebből kumulálódik. Nem szabad a hatás jelentőségét lebecsülni, ebből világok épülnek fel, képzeletből anyagot lehet formálni, ahogy a filmben Dr. Iván Szentmihály (Szikszai Rémusz) Buddha-imitátor mondja. Az irodalom, a film, és a többi művészet létezése merő hatásmechanizmus, és néha tényleg élet-halál kérdése. Mi másért ragadott volna tollat sok ezer J. D. Salinger rajongó Amerikában, miután elolvasták a Franny és Zooey-t vagy a Zabhegyezőt, ha nem azért, mert hatással volt rájuk? David Chapman elolvasta a Zabhegyezőt, majd öt lövéssel kivégezte John Lennont.

Nem az a baj ezzel a filmmel, hogy glamouros reminiszcenciákra építve a magyar Audry Tautou-t vagy Juliette Binoche-t akarja eladni, ezzel semmi baj, Kerekes Vica legalább olyan jó, mint ők. Az a baj, hogy Simonyi Dóra cukrász belső és külső folyamatainak transzformációja olyan rendszerszintű, reflektálatlan tartalmi sajátosságokkal bír, amit nehéz szó nélkül hagyni még egy szórakoztatónak szánt, és nem társadalomkritikus film kapcsán is. A cukrászkisasszony önmagát hibáztató lelki diszpozíciója a következő: „Megint sikerült egy olyat választani, aki nem lehet az enyém”. „Pedig milyen szép volt”, mondja hangos narrációval a nézőknek. Olyan férfiről mondja ezt – Dr. Pataki Dávid (Bányai Miklós) –, aki úgy tartott kapcsolatot vele, hogy közben valaki mást már eljegyzett, szóval, két nővel szexelt, és mindkettőnek hazudott. Olyan ez, mint amikor valaki megkapja: „Te mindig lúzereket vonzol be”, aminek a jelentése valójában az, hogy a felelősség terhét a nőkre pakolják, hogy saját magukat hibáztassák ahelyett, hogy az érzelmileg bántalmazó férfi tetteire fókuszálnának (Dóra még a film közepe-végén is hibásnak érzi magát). Egyszer azt hiteti el vele a világ, hogy mindenről ő tehet, aztán meg, hogy tulajdonképpen gyámolításra szoruló ember, akinek az életterve, sajátos elképzelései túlzott kontrollmániából fakad, és ha ezekről lemond és hagyja, hogy gondoskodjanak róla, léte igazolva lesz az univerzumban. Tehát kétszeresen is kicselezi a patriarchátus rideg rendszere, amikor azt üzeni, a vágyai és törekvései semmilyen formában nem elfogadhatóak. Ezt a narratívát Dr. Ádám Márton (Mátray László) képviseli a filmben, aki a cukrász kedvéért megy bele a workshop-os színjátékba.

Jelenet a filmből. Kerekes Vica

Romantikus zsánerfilmek örök kérdése, némely karakter mit akar a másiktól? Dórába vajon miért szeretett bele Dr. Ádám Márton? Megfelelő korúak és összefújta őket a szél? Vagy elbűvölte a nő infantilizmusa, mely felüdülést jelent számára a mindennapok unalmas racionalitásában? Vagy megtetszett neki? Nem tudjuk, mert erre nem lehet válaszolni, hacsak azt nem, hogy összepasszolnak a Firminó skálán.

Dr. Ádám Márton, „Marci” a jóindulatú szexizmus mintapéldánya – homlokára éppen csak nincs ráírva fekete filctollal: „Women are wonderful” – amivel a filmalkotók újradefiniálták a romantikus lovageszményt, de inkább csak a mansplainingelő (mindig megmondja a nőknek a tutit) férfit hozták helyzetbe.

A Szentmihály Camp-on (Pusztazámor, Öreg Tölgy Kastély) összegyűlt csapatjátékosok – ahogy a rendező Lakos Nóra fogalmaz: „archetípusok” – a mai magyar középosztályos valóság kirakat voltát képezik le; családi fitnesz stúdió (Elek Ferenc, Pálfi Kata Haszán Míra), jurta-szauna kombó (Kovács Lehel, Láng Annamária), gyermek napközi (Zsigmond Emőke, Bányai Miklós), és a főszereplő cukrászkisasszony kamucsaládja (Kerekes Vica, Mátray László, Gyarmati Erik). Legyalult karikatúrafigurák, itt tényleg a színészi kvalitás menthetné a menthetetlent, és bár majdnem mindenkinek volt egy jó pillanata, csak rossz humorú nyelvi panelekkel dolgozhattak. Az egy-két mondatos dialógusok statikussá tették a színészi játékot. Ha a negyvenötödik percben Kovács Lacika (Gyarmati Erik) választ kapna a „A szerelemtől nem jön álom a szememre” mondatára, vagy Dr. Ádám Márton a „Szerinted én nem tisztelem a nőket?” kérdésére, akkor ez a film sokkal jobb lett volna. De a forgatókönyvírók (Fekete Fruzsina, Kerékgyártó Yvonne, Laki Nóra) erre nem akartak mondani semmit, és ami még érdekesebb, három női forgatókönyvíró nem ír egyetlen párbeszédet sem, ahol két nő beszélget valamiről, ami nem egy férfiről szól (Bechdel-teszt). A fantasztikus sütemények, a Hab nevű cukrászda, Kovács Lacika figurája, és pár vizuális megoldás remek ötlet volt, de nem tartott ki a film végéig.

Kerekes Vica persze jó, a Marcit játszó Mátray Lászlóra nem csak a cukrászlány hatott, hanem az Anthony Hopkins-féle ravaszkás félmosoly is, a hangja viszont az utószinkron (?) miatt nem élt igazán. Robusztus alkata azonban elhitette a nézővel, ő egy tényező. A legjobb színészi teljesítményt Zsigmond Emőke megcsalt Ritája nyújtotta, nemsokára felfedezi majd a magyar film magának, ha eddig nem tette. Lányi Fruzsina kosztüm designerként inspirálóan és üdítően esztetizálta Kerekes Vica megjelenését, Szurdi Juci filmes designja szintén remek. Szegény Buddha meg forog a sírjában még akkor is, ha a vulgárbuddhizmusnak ironikus felhangja van a filmben, és senki sem veszi komolyan. Nem elviselhetetlen ez a film, de inkább emlékeztet egy fékezett habzású nagymosáshoz, mint élvezhető mozihoz. 10/5

A film Bechdel-tesztje negatív

Hab 2020, Lakos Nóra