Ki emlékszik még a Zongoralecke (The Piano, 1993) című filmre, amelyben Holly Hunternek levágja egyik ujját Sam Neill, mert megcsalta Harvey Keitellel? Micsoda monumentális film volt egy kényszerhelyzetben lévő és kiszolgáltatott nőről, aki még saját kislányára sem számíthatott.
Jane Campion új-zélandi rendező filmje volt, aki azóta persze készített más filmeket is, A tó tükre (2013) című sorozat például remek volt Elisabeth Moss-szal, Nicole Kidman-nel és a Zongoralecke kapcsán már említett Holly Hunter-rel. Ezekben az alkotásokban közös motívum, az új-zélandi táj természetes fensége, gyönyörűsége, mely magától értetődő egyszerűséggel van jelen, de mindig van benne ellenpontozásként egy kiszolgáltatott helyzetű ember, aki nem véletlenül, nő. A kutya karmai közt tavaly készült filmjét Campion ezúttal is Új-Zélandon (Dunedin) forgatta, noha a történet az amerikai Montana államban játszódik 1925-ben. Míg Holly Hunternek senki sem segít a Zongoraleckében, addig a Kutya karmai közt-ben Kristen Dunst-nak (Rose Gordon) nagyon is segít a fiát játszó Kodi Smit-McPhee (Peter Gordon). A történetnek nincs bonyolult narratívája, Rose Gordon orvos férje halála után egyedül marad fiával Peterrel, akivel egy forgalmas vendéglőt vezetnek. Amikor Phil Burbank (Benedict Cumberbatch) és testvére ,a konfliktuskerülő és szelíd George (Jesse Plemons) átmenetileg megszállnak a vendéglő fogadójában, George Burbank közel kerül a nőhöz, később el is veszi feleségül, és magával viszi a szülői házba, ahol Phillel és a személyzettel élnek. Phil Burbank azonban nem fogadja jól a status quo felborulását. A két fiútestvér ennyire eltérő jellemét Stevenson Robert Louis egyszer már megírta A Ballantraei földesúr című regényében, ez az ellentét köszön vissza Champion filmjében is, elég archaikus történet. Campion vadnyugati díszletek közé helyezi a történetet, miközben az eredi zsánert, a klasszikus vadnyugati történetmesélést lélektani drámává változtatja, ahol a különc és faragatlan Phil látens homoszexualitását állítja a középpontba. Phil karaktere ellentmondásos, klasszika szakon tanult a Yale egyetemen, mégis marhatenyésztőnek megy vissza a családi gazdaságba. Champion ellen-narratívát akart felállítani a hagyományos vadnyugati cowboy-kép dekonstruálásához, azaz, hogy a "férfiasnak tartott erő" nincs ellentmondásban a szexuális irányultsággal. Phil nonkomformitása mögött ezért érzünk súlyos és sötét erőt. Phil Burbank bántalmazó karakter, aki nemcsak állatokkal kegyetlen, de a sógornőjét Rose-t is lelki- és pszichés bántalmazásnak teszi ki, akit a férje nem véd meg, mert alvajáróként járkál saját világában.
Jelenet a filmből
A lenyűgöző természeti környezet, és ocsmány emberi dinamikák éppen elég feszültséget adnak a filmhez, noha Jane Campion mintha nem tudná kire fókuszáljon igazán, és ettől kissé szétesőnek tűnik a film. Hol Rose alakjára koncentrál, hol Phil-re, hol Peter-re. Benedict Cumberbatch-tól megszoktuk a problémás, vagy kissé bogaras karaktereket (Sherlock Holmes, Patrick Melrose), de ilyen ellenszenves szerepben még nem láttuk. Igazi szociopata, akinél csak Rose fia, Peter rosszabb, mert ő meg tőrőlmetszett pszichopata. Azonnal vág minden pszichés, eltitkolni óhajtott lelki-érzelmi dinamikát, átlát mindenen, tudja, mi Phil Burbank gyenge pontja, mi több ereje és potenciálja is van hozzá, hogy megtegye, amit eltervezett. Anyja, Rose kiszolgáltatott, nincs energiája a cselekvéshez, azt már régen elszívta alkoholista ex-férje, ezért hisztériába és alkoholizmusba menekül. Még sincs kidolgozva kellően a karaktere, nem kerülünk hozzá közel, nem tudunk vele azonosulni. Az világos, hogy voyeur és szadista férfiösztönök passzív tárgya lett a Burbank házban, és az elbeszélői film azon küldetése is nyilvánvaló, hogy Phil szimbolikus értelemben kasztrálni akarja, mert fenyegetést jelent számára. Phil társadalmi értelemben maszkot hord, a mérgező és abuzív férfiasság maszkját, másképp nem tudná eltitkolni, és elviselhetetlenné válna számára a nemi identitása. Viselkedése kényszerű következmény és ok is egyben. Elővigyázatossága azonnal elgyengül, mihelyt Peter-rel közelebbi kapcsolatba kerül, és azt hiszi, majd újra élheti a múltat, melynek egyetlen akadálya van, Rose. Georgenak, Rose férjének a karaktere sokkal élőbb, árnyaltabb, de vele sem tudunk azonosulni, túlzott konformitása és konfliktus kerülése megakadályozza a valódi empátiában, amire a feleségének éppen a legnagyobb szüksége lenne. Jesse Plemons zseniális, ő az új Philip Seymour Hoffman, nem mellesleg a való életben is férje Kristen Dunstnak. Remek színészek, remek magyar hangok, mégsem lett átütő a film, mert nem tudta egyik karaktert sem mélységében felmutatni, senkivel nem tudtunk azonosulni, és a film felőrlődött a szereplők közötti ingázásban. 10/7
A film Bechdel-tesztje negatív
A kutya karmai közt (The Power of the Dog), Jane Champion, 2021
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.