"De hülyék a nők". Ezt Dr. Fried (Lukáts Andor) mondja még a film elején Vizy Mártának (Stork Natasa). Igaza van, ebben a filmben egy elmebaj, feltehetően az igen ritka De Clérambault szindróma keretez egy szerelmi történetet.

Nem egy sokszorosan összetett történetről van szó, a film epikus tartalma egyetlen bővített mondatban elmesélhető. Vizy Márta neurológus hazaköltözik Amerikából Drexler János (Bodó Viktor) egyetemi docens miatt, akit tulajdonképpen nem ismer, de a végén mégis összejön vele. Az elmebaj megjelenési formája egy fáziskéséses szerelem, olyan, mint Puskin Anyeginje. A nőknek tulajdonított őrültség és elmebaj egy régi kulturális konstrukció, ebben a filmben Vizy Márta testesíti meg, lehetne akár Rochesterné is a Charlotte Bronte regényből, aki éjszakánként őrülten bolyong a padláson, csak Vizy Márta nem padláson bolyong, hanem Budapest utcáin. A hihetőség faktort nem kell számon kérnünk a forgatókönyvön (valaki egy ismeretlen férfi miatt felszámolja az addigi életét), mert a realitás és a valóság maga is (nagyrészt) konstrukció. Itt van megint egy magyar film, ami egy extremitásra épít fel mindent, az ilyen még nem volt szédítő hatására. Láttunk már ilyet, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje is ilyen volt. Két dolog kikiabál a filmből. Az egyik a címe, a másik a főszereplő Stork Natasa. A cím önálló életet él, enni kér, majdnem addig tart kimondani, mint a filmet megnézni, elidegenítő és kirekesztő effekt, amely talán a szerelmes filmek kulturális kódját akarja átírni. Úgy látszik, nemcsak a képzőművészetben ért véget a művészet, a filmben is, az imitációt néhány rendező elunta, a method actingnek annyi (amikor a színész átéli a szerepet, dikciója színészi munka eredménye). Stork Natasa játéka hozza ezt az elidegenített metódust, sem a hangja, sem a gesztusai nem emlékeztetnek a profi színjátszás hagyományához, és ebben hasonlítanak Borbély Alexandrával, ő is pont ilyen instrukciók alapján játszotta Máriát az Enyedi filmben.

Vizy Márta és Drexler egyenrangú felek, azonos társadalmi réteghez tartoznak (felső középosztály), azonos a foglalkozásuk is, mind a ketten neurológusok, tehát ab ovo nem lehet semmi sem romantikus, hisz a romantika egyenlőtlen hatalmi viszonyok terméke. A vágy titokzatos tárgyáról, Drexler Jánosról sokkal többet tudunk meg. Gyerekkorában Schubert dalokat énekelt – a csermely, mely halkan zúgott, a film lényege állítólag – most tanít és írogat, néha elutazik egy-egy tengerentúli konferenciára, szóval, egy teljesen normális, középkorú fickó. Vizy doktornő ezzel szemben problémásnak tűnik, szerelmi tébolyát kezelteti egy erősen elhízott pszichiáterrel, neki meséli el a történet közvetlen előzményét, de releváns, teleologikus eredője is van Vizy Márta viselkedésének, a negyven éves nő biológiai órája elkezdett ketyegni. Hiába van baj a fejével, a szerelmi játékszabályokat fura mód ismeri, a téboly ellenére. Vágyat kelteni ott, ahol nincs. Ez bizony művészet.

Nappal egy idegsebészeti ambulancián dolgozik, szabadidejében azonban kvázi FBI ügynökként folyamatosan detektál. Követi, megfigyelés alá veszi, feltérképezi Drexler János életét, és itt-ott a kanyarban még találkoznak is. A film hetedik percében bekövetkező kulcsjelenetnek (Drexler János úgy csinál, mintha nem ismerné a nőt) ütősnek kellett volna lennie, de Bodó Viktor és Stork Natasa miatt nem lett az. A befogadó felőli tét az volt, el tudjuk-e hinni, hogy ez az apatestű, középkorú férfi a vágy tárgya lehet. Igen a válasz, elhisszük, mert ennek a férfinek aurája van. Távolságtartó, mégis kedves, emberi hangon beszélő férfi, csak a legelején kicsit ráijesztett a doktornő. A nagy gyomorszájon rúgás, és kiugrási kísérlet után Vizy doktornő egész szépen tatja magát, lakást bérel, dolgozni kezd, nem mutat feltűnő érdeklődést (a lárvaarc teszi a dolgát, mely a szenvedélyt hivatott elrejteni), szabályosan játszik, kisebb megbicsaklásokkal. A szerelmi hajszának szabálya, értelmezési kódja van, melyek minden szerelmi történetre ugyanúgy érvényes. Vizy Márta ugyanazt teszi, mint Goethe Werther-je, amikor hintóból figyeli Charlotte-ot, amint kenyeret szel a kisebb testvéreinek bálba indulás előtt. Nézi, figyeli, szemmel tartja a másikat, miközben dolgozik benne a vágy. Minden szerelmi történetnek megvan a maga referenciális kódja. Ott van például az önbüntetés, amikor a szerelmes bűnösnek érzi magát, és aszketikus felbuzdulásban van. Vizy Márta is egy lepusztult, bútorozatlan lakásból indul reggelente dolgozni, amit Peer Krisztiántól bérelt. Vagy a várakozás. "Szerelmes vagyok?" – "Igen, hiszen várok", írja Roland Barthes a Beszédtöredékek a szerelemről című könyvében. A két ember közötti rezonancia kibontakozása, az akusztikus térrel való játék, a zene erotikus hatása, megint csak referencia kódként van jelen a filmben.

Jelenet a filmből 

A gyilkos rend, amely előre meghatározza a szerelmi pályát nem billen ki sosem a helyéről, a szerelmi hajsza három állomása mindig ugyanaz. Rabul ejtés, a találkozások sorozata, majd a folytatás. Horvát Lili filmje csak az első kettővel foglalkozik, a folytatást a nézőre hagyja, és a befogadó elgondolja, milyen lesz a folytatás, mert Vizy Márta nem mondja el Drexler Jánosnak, hogy nem is rajong a zenéért. De ember legyen a talpán, aki egyénileg le tudja bontani a vágy struktúráját, és meg merné mondani, ne tuszkolja be az ablakon azt a bazi nagy hangfalat.

A felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre hozza a művészfilmek ismert attribútumait, provokatív módon lassú, a főszereplők nem köszönnek egymásnak ha találkoznak, nem használják a szociális nyelvet, Stork Natasa, de a többiek hangja is egyenesen leveti magáról a színészi beszéd hagyományát. Nem úgy Zsurzs Kati (fülbeteg) Nagy Zsolt (Kriván Barna) és Lukáts Andor (Dr. Fried), róluk senki sem gondolja, hogy utcáról behívott amatőr szereplők. Stork Natasának, és az Enyedi Ildikó filmben szerepelt Borbély Alexandrának az a szerencséje, hogy az angol nyelven beszélő filmes szakemberek nem hallják ki a bántó anomáliákat, a rettenetes civil hangot, olyannyira nem, hogy Stork Natasát minap a tíz legígéretesebb európai színésznő közé választották.

A filmben hanyatló vagy elhízott férfi testek látványának vagyunk kitéve, mert Drexler Jánosnak vagy a pszichiáternek (Tóth Péter) nem kell kielégítenie a female gaze-t (női tekintet), míg Vizy Mártáról nehezen képzelhető el, hogy ne feleltetnék meg a male gaze-nek (férfi tekintet). Az nem lehetne, hogy egyszer egy magyar női filmrendező reflektáljon erre? A referencia kódokat megalapozó ismétléseket nem lehetne néha megszakítani azzal, hogy a női néző tekintete is képviselve legyen mondjuk szexjelenetekben, és ne csak női melleket és combokat lássunk, hanem férfi nemi szerveket is? Stork Natasa mellét láthatom, Bodó Viktor nemi szervét nem. Persze, nem lehet mindenki egy Thomas Vinterberg. Minden művészet a megismerés egyik formája. Megtudtunk-e valami újat, többet a világról, miután megnéztük Horvát Lili filmjét? 10/4

A film Bechdel-tesztje negatív

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre 2020, Horvát Lili