Csintalan Jozefin egy csésze forró teát szorongatva olvasott a borostyánnal benőtt teraszon, a tulipánokat nézte csendesen, és azon gondolkodott, vajon tényleg az élet utánozza a művészetet, vagy fordítva van? Nem tudta tovább gondolni, mert meglátta Semmi Oszkár fejét, aki pár hónapja költözött a szomszédba. Megbánta már, hogy reggel nem sminkelt, de arra gondolt, a férfiak sem szoktak, kivéve a városka alpolgármesterét, Zoltán urat. Semmi Oszkár fehér inge pont úgy volt feltűrve a karján, ahogy Jozefin listájába le volt írva. Az ébredő vonzalomban a nyugtalanság a legnyugtalanítóbb érzés, mert a lélek, amiről egyébként Jozefin nem gondolta, hogy elválasztható a testtől, megérzi már az első pillanatban a majdani veszteséget, csak nem akar rágondolni. Semmi Oszkár kontyba kötött tömött, fehér haját a szépség legelső referenciájának látta, ki tudja, miért. Utálkozott a kopasz fej tetején átfésült hajszálaktól, dühítette, milyen találékonyak azok a felmagasztalásra éhes, nevetséges férfiak, akiknek a szél a legnagyobb ellenségük. Semmi Oszkár az út szélére görgette megrakott kukáját, Jozefin bokája pedig elkezdett bizseregni az idegességtől, amikor észrevette, hogy a férfi felé tart.

Jozefin szinte mindig otthon volt, és mivel utcára néző ablak színházzal ér fel, főleg ha asztalt tolnak elé, mindent látott, miközben vitriolos kritikáit írta.

Itt evett-ivott, szedte a szemöldökét, és nézte a sorozatokat. Mindent, ami a szerelemről szólt porig alázott, elhordva a szerzőt mindennek. Jozefin ifjú emberként még maga is romantikus fényben látta a nagy megismerkedés történeteket, a zabolátlan vágyat, de egyre ellenségesebb lett, ahol csak tehette rámutatott a szerelem ellentmondásos voltára. A városka lakói szerint csak az volt a baja, hogy nem talált magának férjet.

A kép Angela Smyth Artist Facebook oldaláról származik

Jozefin abban a korban volt, amikor az ember már nem hazudik önmagának, vagy ha mégis, nagyon jól csinálja. Semmilyen elismerés és kritika nem érdekelte, a reggeli tusolás is nehezére esett, nemhogy egy író-olvasó találkozó, vagy belebújni egy tűsarkúba. Mostanában az aggasztotta a legjobban, hogy mindig talált papír zsebkendőt a kardigánja zsebében. Ebből tudta, hogy öregszik. Amikor Ripacs Lolli A végére hagyd a legjobbat címűt kisregénye a keze közé került, kezdetben lelkes volt, szerette a filigrán műveket; egy kisregénybe az egész világ belefér, szokta mondni, de amikor ahhoz a mondathoz ért, hogy Will vonakodva beleegyezik egy autóbalesetbe, elvesztette a türelmét. Maga elé tett egy tányér frissen sült krumplis pogácsát, és megírta, mit gondol. Egy falat Mr. Braunnak is jutott ilyenkor, aki egész nap Jozefin lábánál hevert, olyan volt, mint egy kiszolgált katona, minden neszre felemelte a fejét. Semmi Oszkár délután átkiabált, hogy szívjanak el egy Gauloises-t, de Jozefin már majdnem egy napja nem dohányzott, és bármennyire érezte a végzetét, nem engedett a csábításnak. Semmi Oszkárral kizárólag virágokról lehetett beszélgetni. Engem már csak a rózsabokrok érdekelnek, mondta egyszer rekedt, elgyötört hangon, és Jozefin életében nem hallott ennél izgatóbbat. Elhatározta, ha egy rózsabokor lesz a vetélytársa, akkor így kell történnie. A ház és a kert Semmi Oszkár apai öröksége volt és Jozefin naponta hálát adott az ismeretlen férfinek. Épp, amikor Semmi Oszkár kiejtette száján a Gauloises szót, Jozefin észrevette, ugyanez a szó van odaírva a kerti székre dobott friss újság címlapjára is. Ez nem lehet véletlen, itt ma történni fog valami, mondta fennhangon. Így is lett.

Mr. Braun pontban nyolckor felmordult. Mit álmodott már megint, kérdezte tőle Jozefin, de nem várt választ, mégis csak egy kutyáról van szó. Minden egy pillanat alatt történt, ahogy mondani szokták. Egy ismeretlen férfi állt az ajtóban, kezében vadászpuskával. Mr. Braun elkezdte a farkát csóválni, talán vadludakra vagy fácánkakasokra gondolt, ki tudja? Jozefin viszont arra, hogy Mr. Braun hétszentség, hogy nem kap egy ideig jutalomfalatot. Persze, ha mindketten életben maradnak.

Felszínes fecsegés? Támadás a jó ízlés ellen? Ripacs Lolli férje vagyok! Majdnem nyújtotta a kezét, de aztán rájött, hogy puska van nála. Csintalan Jozefin, maga ma este meg fog halni! Álljon meg a menet, hallatszott Semmi Oszkár hangja kissé messzebbről, majd egy mozdulattal kicsavarta a férfi kezéből a puskát. Mr. Braun kicsit megkésve, éktelen ugatásba kezdett. Csintalan Jozefin kezdte élvezni saját életét. Öntök egy kis vörösbort, hallotta később a konyhából Semmi Oszkár hangját, ahogy Ripacs Lolli férjét vigasztalja. Tudja, muszáj mindenkiről rosszat írnia, hogy jól érezhesse magát.

A teraszon nyavalyogtak a tücskök, zsizsegett az éjszakai levegő, a Gauloises füstje magasra szállt, a forró teavíz lágy gőze is sejtelmesen tekeredett egyre magasabbra, majd elenyészett a semmiben. Egyikük sem lepődött volna meg, ha egy dzsinn bújik elő, megköszöni, hogy nem kérnek tőle semmit, és visszamehet a vackára. Hajnalig beszélgettek, de rózsákról szó sem esett közöttük.