Misztikus thriller, amely elsősorban a beleélésre alapoz, arra az érzésre, mit tennénk mi, hasonló helyzetben. Persze mindig mást és jobbat, mint a főszereplő, és amire megértjük, hogy a fotelből könnyebb dumálni, a filmnek is vége van.
Nekem például az első gondolatom az a pár szőnyeg volt a földön, egymásra dobáltam volna őket, hogy elérjem az ablakrácsot a magasban. Valahogy felmásztam volna, mint egy hegyre, de határozottan jó ötlet volt a srác (Mason Thames) próbálkozása is, szó se róla, mert lehet, hogy felmásztam volna, de a rácsot nem tudtam volna kiszedni. A hetvenes években vagyunk, ez a legfontosabb. Valahogy úgy tűnik, idekoncentrálódik az összes sorozatgyilkos gyerekrabló tevékenysége, mert egy különös időszak volt, nem volt internet, nem tudtunk annyit a világról, mint most, amikor már hazakísérő telefon is van. De ahhoz képest, hogy egy kisvárosban (Észak-Amerika) szedi az áldozatokat a Portyázó (Ethan Hawke), különösebben nem fél senki, nem kísérgetik a gyerekeket, nem mondják nekik, hogy figyeljetek, vigyázzatok magatokra és egymásra, ne álljatok szóba idegenekkel. Sem a tanárok, sem a szülők. Ma nem így lenne, az utcai kamerák, okos telefon applikációk miatt, és egyáltalán, a korszellem, ami egészen más. A gyerekeket összefogdosó sorozatgyilkosok ideje végérvényesen lejárt, de ha ma meglátunk egy bohócot, nem a mulatság jut először az eszünkbe, hanem egy szadista kéjgyilkos, és nem tudom, az észak-amerikai cirkuszszövetség perli-e Hollywoodot hitelrontásért. Azt, hogy a gonzó életforma kifejezetten a férfiaké, ez a film is bizonyítja, nemcsak Puzsér Róbert frissen megjelent szakácskönyve. Bár nem minden gonzó sorozatgyilkos, sokkal nagyobb rá az esély. Gonzóság és sorozatgyilkosság a hetvenes évek igazi jellemzője, és mennyire jól tette Puzsér Róbert, hogy szakácskönyvnek látszó tárggyá szublimálta, és újra divatba hozta. Már majdnem elfelejtettük. A port.hu oldalon megy a hőzöngés a gyilkos indítékairól, hogy mért nem lett bemutatva. Elmondom, mert ez a legtrendibb az egészben, ezzel a hiánnyal búcsúzzunk el akkor egy régi ethosztól, amikor a gyilkos nagymamájának nehéz sora is magyarázatként szolgált. Ma az áldozatokra koncentrálunk.10/7
Fekete telefon (The Black Phone), 2021
Rendezte: Scott Derrikson Írta: Joe Hill (Stephen King fia)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.