Tisztességes ember vállalja az érzéseit, ha nem, akkor valaki színdarabot fog belőle írni előbb, vagy utóbb.

Nem tudom, ki hogy van vele, én azokat a könyv- és filmcímeket szeretem, ahol egy kicsit sem utalnak a mű tartalmára, ezért kapok frászt az Ernelláék Farkaséknál film címétől, vagy a Kicsi kocsi újra száguld típusú kiméráktól. Ha már a címben utalnak a mű tartalmára, tudom, mit akar mondani a szerző, csak nem érdekel. (Minden kivétel a szabályt erősíti). A Kék róka jó cím – akár egy jazz szám címe is lehetne –, lehet találgatni, egy polgári színmű filmes adaptációja milyen kontextusba helyezi, olyan lesz-e, mint az Ifjúság édes madara, vagy a Kék madár, a boldogság szimbóluma? A kék róka önjogán értékes dolog, mint a valódi szerelem, csak ritkán lehet vele találkozni, az emberek többségének be kell érnie a közönséges változattal.

A múlt század eleje igen régen volt, azóta minden megváltozott, csak egyvalami nem, az emberi természet. Még valami nem, a jazz ugyanolyan klassz, mint akkor volt. Egyes gondolkodók szerint, amíg az emberi természet nem változik, addig a történelem tanulságai is érvényesek maradnak. Van valami, ami ma is ugyanannyira érvényes, mindenkinek jobb, ha egy nő szabályosan viselkedik. Hiába mondja Alíz (Sodró Eliza) a főszereplő Cecíliának (Zsigmond Emőke), hogy „ Elébe kell menni a dolgoknak. Nem szabad várni. Kezdeményezni kell. Cilikém, modern világot élünk”, nincs igaza. Nézzük csak meg, mi lesz azokkal a nőkkel, akik úgy viselkednek a filmben, ahogy Alíz tanácsolja. A patriarchátusban még a legjobb fej férfi sem tudja felülírni a nők viselkedésére vonatkozó ásatag társadalmi szabályokat, és mindig az a nő veszít, aki kezdeményez, és az nyer, aki tartózkodó marad. Lehet, a szabályokat felrúgó nőt még feleségül is veszik, de valójában nem nyer semmit, sosem fogják igazán megbecsülni.

Száraz Dénesről (Sándor) már nagyon régen hittem, hogy valami jelentősebb alkotás részese lesz, fenotípusa igen predesztinálná erre, de aki nem a fővárosban vagy megyei jogú nagyvárosban él, vagy ritkán jár színházba, nem ismerheti munkásságának egy jelentős részét. Aztán van, aki nem néz sorozatokat, nincs televízió készüléke, ezért nem tudja, mennyi ilyen-olyan sorozatban, reklámban szerepelt már. De most végre egy filmrendező meglátta benne a lehetőséget. Sándorként teljesen hihető, hogy valaki azonnal beleszeret, olyan sármos, mint egy szőke Jávor Pál, nyugodt, az életvitele impozáns, a nőkhöz való viszonya nem tűnik kizsákmányolónak, csak behódol, ha alkalma adódik rá – és alkalma adódik rá –, csak mi nézők értjük, mire fel ez a nagy nyugalom. Zsigmond Emőkét (Cecília) először a Hab (2020) című vígjátékban láttam, (írtam róla), övé volt az egyetlen jó színészi teljesítmény, és már akkor gondoltam, lesz még ennek folytatása. Tökéletes Cecília volt, okos, ravasz, értelmes, finom.

Jelenet a filmből

A szeriális elbeszélés szerint Cecília (Zsigmond Emőke) és Sándor (Száraz Dénes) egy pillanat alatt egymásba szeretnek, csak nem jókor. A szerelem kétszer lehet katasztrofális, házasságkötés előtt, vagy házasságkötés után, ha nem a férjünkről van szó. Ha előtte történik barátságnak hívják majd, ha utána, akkor sokkal csúnyábban. Minden szorongatott helyzetből van azonban kiút, erről szól a színdarab, és a belőle készült film.

Ha a valóságot és az igazat szeretnénk tudni (nem szeretnénk), mint egy tudós, akkor egy kapcsolatban két kérdést kell feltenni, feltéve, ha a kapott válasz igaz. Az egyik, amit Cecília férje, Pál (Fekete Ernő) kérdez, „Nagyon boldogtalan velem?” A másik egyetemesebb, és senki sem kérdezi a filmben, „Ha bárkit választhatna, akkor is engem választana?” Sokkal kevesebb film és regény születne, meg házasság.

Herczeg Ferenc a Horthy-korszak kedvelt írója volt, nem volt egy szegény ember, tele volt privilégiumokkal, és azt a korszakot írta le elsősorban, amiben maga is élt. Milyen érdekes, ahhoz, hogy jól működő pièce bien faite-et tudjon írni, nőket is beszéltetnie kellett, különben fabatkát sem ért volna az egész. A Kék rókában legjobban Cecília sziporkázik, kár, hogy nem tudjuk meg ennek a kórisméjét, talán sokat olvasott, ki tudja? Még nem lehetett a szó valódi értelmében modern nő, ahogy Alíz, Cecília barátnője állítja, hiszen az első világháború előtt vagyunk, és csak ez után indult be a modern világ. Sándor is szellemes persze, de nem ez benne a legérdekesebb, hanem a pozíciója. Olaszul terjedt el a kifejezés, „cicisbeo”, amit házibarátnak lehet fordítani, és mindig férfi. Feladatköre, hogy időnként helyettesítse a férjet – mint a filmben Pált, aki ideje nagy részében a felhők között jár –, és nem ér rá unatkozó feleségét szórakoztatni. Nem feltétlenül tölt be szeretői funkciót, ezt a filmben is láthatjuk. A „cicisbeo” világirodalmi rangra emelt példája Darley narrátor-elbeszélője Lawrence Durrell Alexandriai négyes című regényéből, de nyilván számos példa van még.

Pacskovszky József (1961) a mise en scène esztétikájára építette a filmjét, a színmű pedig, amely megihlette, a társalgási színművek egyik magyar darabja, Herczeg Ferenc (1863-1954) írta a század legelején. Hazánkban Molnár Ferenc fejlesztette tökélyre ezt a típusú pièce bien faite (jól megcsinált), sziporkázóan szellemes, tömegsikerre számot tartó színdarab fajtát, de a világirodalom is tele van vele, Oscar Wilde, Alexander Dumas, Georges Feydeau, Eugene Sribe számos műve. Ezek a színművek tele vannak bonmot-val, olyanok, mint a Woody Allen filmek, valaki mindig mond valami vicceset benne. „Egy nőnek két baja lehet a világon. Ha nem megy férjhez, vagy ha férjhez megy.” vagy „Tisztességes hulla nem csinál botrányt.” Ez utóbbit a Szomorú vasárnap szövegírói biztosan nem olvasták, különben nem írtak volna olyan hülyeséget.

A mise en scène egy komplex művészi filmnyelv, díszlet, világítás, térábrázolás, jelmez, smink, frizura kompozíciója, amihez tökéletesen illeszkedtek az archív fekete-fehér mozgóképek az 1900-as évek eleji Budapestről. Érzelmileg felkavaró módon beszél néhány kép, Gózon Francisco munkája gyönyörű, ahogy Száraz Dénes ül a bárpultnál vagy Zsigmond Enikő hever a pamlagon, olyanok, mint egy hiperrealista festmény részletei, és attól izgalmas, hogy mindenki érzi az iróniát benne, tudja, itt minden egy díszlet és jelmezvilág része, és amit mi direkt komolyan fogunk venni. Ezt csak a filmes eszköztár tudja elmondani, a színdarab nem. Milyen érdekes, úgy is lehet érzelemről, jellemről, szerepkonfliktusról beszélni, vagy bármiről, ami fontos, ha a pszichoanalitikusokat és a terápiás beszélgetéseket fókuszba helyező Woody Allen előtt vagyunk pár évtizeddel. Woody Allen nem csupa ilyen témáról készít filmeket? Dehogynem. Kár, hogy Sztárek Andrea (Míra, a sztárénekes) karaktere nem kapott nagyobb teret, remek színész, csakúgy, mint Fekete Ernő, aki olyan színészi dikcióval bír, ami csak a sokat szinkronizáló színészeknek van. Mészáros Piroskában sokkal több talentum van, mint egy szobalány szerep, Medveczky Balázs, akit a színházba nem járó nézők kevéssé ismerhetnek. Megjegyezendő, ahogy a végén – minket nézőket képviselve – behajol egy intim jelenetbe. Szerintem jó.10/8

A film Bechdel-tesztje negatív