Az amerikai filmgyártás elég sokat köszönhet a magyaroknak, ők találták ki Hollywoodot és a filmipart. Zukor Adolfból, a Ricsén született falusi szatócs fiából lett az egyik legnagyobb filmforgalmazó, Fried Vilmos (William Fox) az 1879-ben, Tolcsván született fiatalember, a ma is létező Fox vállalat alapítója volt. George Cukor rendezte a Gázlángot (1944), a nyolc Oscar-díjas My fair Lady-t, Kertész Mihály pedig Casablancával (1942) írta be magát a filmtörténetbe. Minden aranykor egyszer véget ér, és ma már örülünk, ha egy magyar filmrendező az amerikai mainstream filmgyártás közelébe kerül.

Emlékszik még valaki az Alice már nem lakik itt című filmre 1975-ból? A Mireille Mathieu frizurát viselő Ellen Burstyn nyakába veszi a világot, és felszedi az akkori filmvilág legjobb pasiját Kris Kristofferson-t. Oscar-díjat hozott neki az alakítás, de azért ez elég régen volt, most Vanessa Kirby ötvenhat évvel idősebb anyukáját játssza a Pieces of a Woman című filmben.

Boston, napjaink, középosztályos lakáskultúra környezet. Martha Weiss (Vanessa Kirby) és Sean Carson (Shia LeBeouf) hamarosan megszülető gyereküket várják. Otthon szülésre készülnek amikor kiderül, a fogadott bába éppen egy másik szülésnél van, ezért Eva Woodvardot küldi maga helyett. Bár az újszülött élve jön a világra, nem sokkal később mégis meghal. A bába ellen eljárás indul gondatlan veszélyeztetés és gondatlanságból elkövetett emberölés miatt, a szülőknek pedig fel kell dolgozniuk a gyászt, miközben kapcsolatuk szépen lassan lejtmenetbe kapcsol. Elisabeth (Ellen Burstyn), Martha anyja sem könnyíti meg az elkövetkező hónapokat, és a Martha-ban az anyja iránt lappangó indulat kirobbanó energiája csak a film végére rendezi át a lelki tartalmakat.

Bár a film témája az elvesztett újszülött, és a gyászmunka hónapról hónapra való követése, ez a többszólamú film nem (csak) az elvesztett gyerekről szól, hanem egy fejlődési folyamatról, Martha önkonstituálásának kevéssé látványos, melankolikus előadásáról, az individuum létrejöttéről is. A kezdő képsorok nem sok időt adnak, az érzelmi bevonódásra apelláló ordasfarkas szőrös lába kilátszik, a filmnéző-befogadó praxis azonnal egy intenzív élmény kellős közepén találja magát, az irreguláris női test valóságában, az öklendező, szülő nő testi kínjában.

A filmmel kapcsolatban szóba kerül Geréb Ágnes (1952) szülészorvos neve (emblematikus figurája a magyarországi otthonszülésnek), és a középosztálybeli értelmiségi párok törekvése, hogy legalább a szülést kiszervezzék az intézményesült dehumanizálásból, a kérdés itt lebeg, pro és contra érvek között. Vaskos társadalmi-politikai kérdéssé nőtte ki magát, részben a perbe fogott Geréb tevékenysége kapcsán. Önmagában való testről nem beszélhetünk, a test, különösen a női test mindig egy már nagyobb (politikai) rendszer része, egy transzkorporeális szervezet alkotórészeként eleve át van politizálva. Hiába mutatnak esküdtszéket, angolszász jogi procedúrát, ahol Eva Woodward bába vádlottként szerepel, nem ez a lényeg, ez a legkevésbé érdekes aspektusa a filmnek, mert csak háttérül szolgál egy nő szimbolikus gesztusához, amikor elvágja az anyjával összekötő aranyköldökzsinórt, és bizonyos értelemben ő is elveszik, akár saját újszülöttje.

A történet kemény magja egy anyás lány elszakadása az anyjától. Az anyás lány a patriarchátus képződménye, az alkalmazkodás, az önmegtagadás és a szociális dermedtség letéteményese. Az anya-lány viszony készíti elő a következő nőnemzedék elnyomását, minek következtében energiájuk nagy részét szolidaritás helyett saját maguk, vagy más nők ellen irányítják, mint ahogyan Martha is ellenséges/közömbös minden női szereplővel a filmben. A húga szerinte irigy, kolléganője kérdéseire nem reagál, az unokatestvére mintha nem is létezne, az anyja barátnőjétől sikítófrászt kap, még a szülésznővel sincs semmi tetten érhető kommunikációja.

Az anyás lányok rendre erőszakos férfihez kötik magukat, ennyiben tényleg nem véletlen, hogy Martha Sean Carson-t választotta partnerül. Nem az anyja ellenében választotta, nem azért, hogy  ellentmondjon neki, hanem egyrészt, mert a férfi jól néz ki, másrészt, hogy ő metssze el az anyával összekötő köldökzsinórt. De az erőszakos férfi nem kívánja ezt, mert a status quo szolgaságban tartja a nőt, ami rendkívül hasznos arra, hogy a dolgait zavartalanul bonyolítsa, szexuális kicsapongásait zavartalanul űzhesse, mint ahogy a filmben meg is teszi. Sean Carson erőszakos, bántalmazó férfi, aki verbálisan, fizikailag és szexuálisan is bántalmazza Martha-t. Nem csak a feleségét erőszakolja meg (négyszer mondják neki, hogy ne), de másokkal szemben is megfélemlítő módon viselkedik (sógora, orvosszakértő). A gyász feldolgozását a más ember felé irányuló mozgás ösztönében, a szexualitásban és a drogokban találja meg, ez a belső mozgás a fejlődés számára. "Szarjankó", mondja a film végén egy kutyának, a filmnéző-befogadó pedig, azt gondolja: helyben vagyunk. (A Sean szerepét játszó Shia LeBeouf-öt nemrég vádolták meg ex-barátnői szexuális bántalmazással).

Jelenet a filmből

Elisabeth, Martha anyja dekoratív, megkomponált mozdulattal, ezüst tálcán akarja átadni lányának saját kultusszá emelt traumáját. Igazságkeresést és önazonosságot kér számon, miközben minden megnyilvánulása ez ellen hat. Jót akar, de rosszul. Transzgenerációs traumája (magyar származású zsidó) miatt fontos neki a korpusz. A halott újszülött testének szimbolikus ereje van, nem akarja orvosi célokhoz rendelni, de saját világképét elnyomó módon univerzalizálná, Martha pedig öntudatlanul is szembe megy ezzel. A Mater Dolorosa kényelmes, ám kétes szerepet osztja magára, miközben kasztrál, elnyom, manipulál, csupa jó szándékból. Martha története tehát a teljes jogú nővé, emberré válás folyamata, mely mindig, minden esetben fájdalmas. Meghal a gyermeke, de megszületik ő maga. Az eredettől való leválás nem csak a gyermek tragikus sorsára igaz, de Martha-ra is. A halott újszülött áldozat, és akiért ez az áldozat meghozatott, az Martha. Az énről való lemondás helyett – mely az anyás lányok cégtáblája, és az anyák legvehemensebb igénye –, az én gazdagsága mellett dönt végül, újraszervezi a személyiségét, és kiszáll a másodkézből való létből. A lány élete kinőhet az anya életéből, de fordítva nem lehet. Nem lehetnek gyökérből táplálkozó lányok és virágzó anyák, ha maradunk a filmbeli almafa szimbolikánál. A lánynak mindig magnak, majd virágnak kell lennie (almamagnak, ha éppen úgy hozza a sors), az anya pedig mindig a fa gyökere, mert ez a szerepe. Lehet, Elisabeth sosem volt boldog, talán azt hitte, a boldogsága a sorson múlt, pedig nem, mert a boldogság a helyes energiabefektetés és rendszabályok hosszú sorozatának eredménye. Elisabeth-nek nem sikerült, Martha-nak talán igen.

A   filmes szimbolikát a sokat látott filmnéző kényszeresen detektálja, mert van itt minden, épülő híd, vörös és fehér szín, alma és magja, elszáradt szobanövények, még ki tudja, mi minden, de csak a legeslegvégén csóváljuk a fejünket. Horvát Lili a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjében, végig női nézőpontból mesél el egy történetet, egészen addig, míg szexre nem kerül a sor, mert akkor ugrik egy nagyot a dolog, és azonnal átkapcsol férfi nézőpontra, és csak Stork Natasa intim részeit látjuk. Mundruczót nem lehet ezzel vádolni, Shia LaBeouf bozontos nemi szerve és csupasz feneke annyira jelen van, amennyire csak lehet. Kicsit kiegyenlítette ezzel a számlát. 10/7

A film Bechdel-tesztje pozitív

A film megnézhető: online-filmek.me oldalon