Ennek az életrajzi filmnek az a szikár és kegyetlen tény az alapja, hogy 2013 május közepén Erőss Zsolt hegymászó miközben a világ harmadik legmagasabb csúcsáról – Kancsendzönga – ereszkedett vissza, társával együtt eltűnt, holttestét egy év múlva fedezték fel egy hegyi rámpán. Feleségét Sterczer Hildát, és két kis gyerekét, Gerdát és Csomát hagyta maga után.

Csoma Sándor filmrendező 2019 májusában elolvasta a Hópárduc felesége című könyvet, amit Révész Szilvia írt Sterczer Hilda gyászfeldolgozásáról, és elhatározta, filmet készít belőle. Hegymászóként vonzotta a téma, ez érthető. A film a gyász feldolgozását Sterczer Hilda (Pál Emőke) és a gyerekek nézőpontjából ábrázolja, mégis valami egész másról (is) szól. Ez a film nem Erőss Zsolt (Trill Zsolt) hegymászó balesetének következményeiről szól elsősorban, hanem arról, milyen pusztítást végez egy olyan férfiasságalakzatokra épülő élet, mint amilyen Erőss Zsolté volt. Sok Erőss Zsolt van, mondhatni tele van velük a világ. Ez nem az a férfiasságalakzat, amelyről Kalmár György* ír könyvében, és a labirintus metaforával írja körül a rendszerváltás utáni magyar rendezői filmekben megjelenő orientáció vesztett, és bizonytalan struktúrákra épülő férfiasság megjelenési formáit. Csoma filmjében Erőss Zsolt karaktere nem labirintusban tévelygő, önmagát nem találó férfiasság megjelenési formája, hanem egészen más. Erőss Zsolt filmes alakmása nem korlátozó, fojtogató térben létezik, pont ellenkezőleg, a nyílt, szabad, az ember iránt teljességgel közömbös természet tereiben, a világ legmagasabb hegycsúcsain, konkrétan a Himalája nyolcezer méternél is magasabb csúcsain. Erőss Zsolt mindenekelőtt a toxikus férfiasság csapdájában szenvedő férfi, aki lassan, de biztosan megmérgez maga körül mindenkit. A mérgezés kifejezés metaforaként működik, ez a szó tűnik a legalkalmasabbnak leírni azt, mi folyik az események hátterében. Ha elvonatkoztatunk a valódi Erőss Zsolttól, és a filmbeli karakterére koncentrálunk – hiszen a film egy konstrukció konstrukciójának a konstrukciója –, akkor bátran leírhatjuk, olyan karakterről van szó, akit a világon egyetlen dolog érdekelt igazán, saját kényszere. Mindenki egy valamihez, vagy egy valakihez kötődik egész életében, Erőss karaktere a hegymászás férfiasság alakzatához, meghódítani, legyőzni, saját határokat feszegetni, másokkal versenyezni. Nem érdekli mennyibe kerül mindez a világnak. Megteszi, mert megteheti, senki sem áll az útjába, pedig le kell jönni a hegyről szó szerint, és átvitt értelemben is. A kényszeres férfiasság toxikus volta nem kíván mindig hegyet mászni, a hétköznapi férfiasság alakzatok elvannak a férfi logosz szentélyében is, egy dolgozószoba mélyén, anélkül, hogy a család szociális feladatainak formagazdagságából bármit is el kellene sajátítania. Ezek persze értelmiségi férfiasság alakzatok. A társadalmi rétegződésben azonban ennél mérgezőbbek is vannak, olyan férfiasság alakzatok, melyek egész nap a sarki kocsma pultját egyengetik, hogy majd a család a gázrózsa minden irányába menekülhessen, amikor hazaérnek.

  Pál Emőke a film forgatásán

Csoma filmje Sterczer Hildára koncentrál, ezt minden értékelés és interjú kiemeli, úgy tűnik, mintha tényleg a feleség érzései lennének most fontosak, pedig nem. Hiába a képarány 16:9 után 1:1-re váltása, nem hozza közelebb a nézőhöz Sterczer Hilda karakterét, és ez a színészi munkán múlott, Pál Emőke nem tudta megoldani a feladatot, színészi beszéde elfojtott, kapkodóan gyors mondatokra épít, mindig azonnal leképezi a belső lelki tartalmakat, nem bíz semmit a néző képzelőerejére. Színészileg óriási kontrasztok jelennek meg a filmben, a tenyérbemászóan manipulatív showman figurája Pataky Tamás (Fenyő Iván) és Pál Emőke kettőse a színpadi beszélgetős jelenetben például egészen kirívó. Ha a filmbeli Sterczer Hilda karakterére koncentrálunk, nőiesség alakzatokra is felfigyelhetünk, a falusi tanítónő megismerkedik egy férfivel és átveszi a hobbiját. Semmi személyes nincs ebben, rengeteg nő kezd olyan szabadidős tevékenységbe, amelyet magától sosem tenne, hegyet és dombot másznak, motoros bandákhoz csatlakoznak, elkezdenek várakat nézegetni, vagy hosszútávfutók lesznek. A férfiak sosem veszik át a nők kedvteléseit, ez egyirányú utca. Ez a film a modern patriarchátus esszenciális, celluloidra írt formája anélkül, hogy az alkotók bármit észrevennének belőle. Nem tudják, nem detektálják, csak mutatják. Egy nő, akit verbálisan („Ne hisztizz”, mondja Erőss karaktere a magasban sátorverés közben) és lelkileg bántalmaznak, de ő a végsőkig tartja a frontot. Nem tud határokat húzni, nem tudja, hol kezdődik ő, és hol a férje. Szeretetmotorja kikapcsolhatatlan. Az olyan kapcsolatok, házasságok, amilyenben ez a két filmes karakter él, mindennapi, az egyik fél erőfölényére, önzésére, szenvedélyére és kényszer betegségére épít, a másik pedig mindig alárendelt lesz valamilyen értelemben. Megnézve a filmet, nézőként kijelenthetjük, ez a férfi nem szerette ezt a nőt. Ezek a karakterek és figurák meg a környezetük azonban azzal intézik el, hogy „Nem tudja kimutatni az érzéseit." De az a helyzet, ha valaki nem tudja kimutatni, azt jelenti, az az érzés nincs is ott. „Látnod kellett volna”, mondja a férfi. A nő viszont nem láthat semmit, mert a család szociális feladataival  van elfoglalva, szépen lassan lemarad mindenről, mert pelenkát cserél, óvodába megy a gyerekért, takarít, bevásárol és reggelit készít, míg a másik a hajnalpírt nézi Nepálban.

Ennek a filmnek van ezért egy tündöklő csillaga, érte volt érdemes megnézni a filmet, úgy hívják, Nagy Enikő. Erőss Gerdát játszotta.

Az, hogy mennyire toxikus az apa karaktere, pontosan a filmes Gerda reakciójából mérhető le legjobban. Amikor meghal, Gerda elkezdi tekergetni a haját, aminek végső állomása nagy valószínűséggel trichotillomániába fut majd, évtizedekre befolyásolva egy ember életét, olyan kényszerbetegségként, amit nem lehet meggyógyítani, csak kordában tartani, mert poszttraumás stressz következménye. Ízléses film, nem akarta a világot sem vizuálisan sem tartalmilag megrengetni, és van benne egy kiváló jelenet, Sterczer Hilda hűtőt takarít, kaparja le a jeget. Az egy erős jelenet volt. 10/6

 *A férfiasság alakzatai a rendszerváltás utáni magyar rendezői filmben, Gondolat Kiadó, Budapest, 2018

Magasságok és mélységek, 2022, Csoma Sándor