Dramedy zsánerben alkották meg a világ legszomorúbb témájával foglalkozó sorozatot, de úgy, hogy közben halálra nevetjük magunkat. Nem mindenki, csak aki értékeli a killer dialógusokat és az élet rettenetes abszurditásait. 

Egy – eddig – két évados sorozatról van szó, amely a gyásszal, és annak feldolgozásával foglalkozik, elképesztően viccesen, nem mintha a gyász szórakoztató lenne. A világ legfontosabb és legszomorúbb emberi tapasztalata, és hála az ilyen sorozatoknak, egyre kevésbé tabusított téma. A sorozat alkotói mindent megtesznek, hogy a gyászfolyamat stádiumait úgy mutassák meg, hogy semmi se vesszen el a lényegből. Olyan, mint egy abbahagyhatatlan nevetés a temetésen. 

Pasadenában (Kalifornia) van egy kognitív terápiás központ, Harrison Ford vezeti, ő játssza Dr. Paul Rhoades-t, mégsem ő a főszereplő. Onnan lehet tudni, hogy valaki igazán jó színész, hogy bármilyen ráégett ikonikus szerep egy pillanat alatt semmivé válik, egy másik szerepben. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy a terapeuta valójában Indiana Jones. Grumpy macska volt ilyen, morcos, barátságtalan, mindig kimondja a kellemetlen igazságot, leginkább a kollégáinak, a klienseivel azért óvatosabb. Senkit sem enged a lakásába: "A magány erődje", mondja.

Harrison Ford, mint Dr. Paul Rhodes

A kognitív terápia valami olyasmit jelent, hogy a terapeuta rámutat a diszfunkcionális gondolkodás és viselkedés veszélyeire, és változtatásra ösztönzi a klienseit. Nekem már hatévesen szükségem lett volna rá, mennyi mindent elkerülhettem volna.

Harrison Ford két kollégája, Jessica Williams (Gaby) és Jason Segel (Jimmy), utóbbi gyászfolyamatát kísérjük majd végig úgy, hogy egy pillanatra sem a gyász lesz a humor tárgya, hanem azok a baráti interakciók, amelyek a folyamatot kísérik. Íróként mekkora feladat lehetett megoldani. A dramedy azt helyezi fókuszba, hogy a terapeuták legalább annyi megoldatlan problémával küszködnek, mint a klienseik. Egy terapeuta mindig csak katalizátor lehet, nem folyhat bele mások életébe. Na, ezt a szabályt rúgja fel a Jason Segel alakította Jimmy. Láttunk már ilyen szitura épülő sorozatot Naomi Watts-szel, Gipsy (2017) volt a címe. Jimmy felsége egy balesetben hal meg, hátrahagyva Alice-t, a középiskolás lányát, akit Lukita Maxwell játszik remekül. Jimmy-nek időbe telik, míg rájön, nem menekülhet a munkájába, neki is segítséget kell kérnie. 

Lukita Maxwell, mint Alice

Akik kiütést kapnak a woke kultúrától, messze kerüljék a sorozatot, van benne egy csomó trigger: homoszexuális pár gyereket akar, Thanksgiving revízió, bántalmazó férj, időskori szerelem, és fekete szereplők, akiket a mosdatlan tömeg szeret politikailag korrekt feladat teljesítéseként értelmezni. 

De mitől rendkívüli a sorozat? Két dologtól: a karakterektől és a világszemléletétől. Gaby (Jessica Williams) például érett, fiatal nő, egyetemen oktat, terapeuta, és bár ugyanabba a hibába esik, mint minden korabeli nő, ennyire sziporkázóan vicces verbális önreflexiókat ritkán hallunk. De a csúcs, Jimmy szomszédja, Liz (Christa Miller), aki egészen elképesztő, és akkor még nem mondtam semmit. Elég ha kinyitja a száját, dőlünk a mindenki számra ismerős hétköznapi helyzetek interpretálásától, csak mi nem mondjuk ki soha, amire tényleg gondolunk.

Jessica Williams, mint Gaby

Mondok egy példát dráma és komédia fúziójáról. Liz férje Derek (Ted McGinley) mintha életében először látná a kertjükben lévő hatalmas fát. Rácsodálkozik, gyönyörködik benne. "Ugye nem akarod megdugni?", kérdezi Liz. "A törvény tiltja", válaszolja Derek. "Ugye nem azt akarod mondani, hogy csak ezért nem csinálod?" És akkor a nézői reflexió is bekapcsol, egyrészt a növényesített nyelven íródott Korpa Tamás, Sirokai Mátyás szexis természetversei jutnak eszébe, másrészt a frissen olvasott García Márquez kisregény*, ahol a főszereplő azt állítja magáról egy filozófiai gondolat erejéig, hogy eddig "Nem figyelt az életre." 

Jason Segel, mint Jimmy. Az Így jártam anyátokkal sorozatból lehet ismerős

A közeg is sóvár irigységgel tölt el: a közvetlen környezeted a legjobb barátod. Szomszédok, kliensek, kollégáid barátai, azok barátai. A lakásod átjáróház, a szomszéd ott reggelizik, közben a só mellett megszór életre szóló tanácsokkal, és bármikor be lehet inteni neki, és haza lehet küldeni. Mindig ott vannak, abban a pillanatban, hogy a baj felütötte a fejét, sőt már előtte. Ritkán nézek meg egy sorozatból kétszer egy részt, de  a második évad tizenegyedik epizódját muszáj volt, annyira átéreztem, amit Jimmy (Jason Segel).

Baloldalon Michael Urie Brian szerepében, jobboldalon Christa Miller, mint Liz

Díjesők, Rotten Tomatoes magas értékelése, szenzációs színészek, a meleg pár egyik tagja Brian (Michael Urie) olyan szint, amit kevesen tudnak megugrani, persze, hogy a Juilliard-ra járt. És még a resztoratív igazságszolgáltatás is képbe kerül. Mi kell még? A legőrjítőbb az egészben, hogy aki Pasadena-ban rossz apaként éli bűntudattal teli életét (Jimmy), addig Magyarországon a Tiszti Kereszt Lovagja kitüntetést is megkapná. 5/5

* Találkozunk augusztusban, 2024, Magvető

Direkt terápia (Shrinking) 2023-2024, S01/E10 – S02/E12, Bill Lawrence, Bret Goldstein, Jason Segel