Rögtön az elején: tisztelem és kedvelem Steiner Kristófot. Hajdú Pétert elfogadom, olyan műsorvezetők is vannak, mint ő. A műsor alatt többször elmondja, attól színes a világ, hogy nem gondolkozunk a dolgokról egyformán. Így van, az viszont más kérdés, hogy emiatt egyeseket joghátrány ér, amit el kell tűrni, mint nekem Hajdú Pétert.

Mindjárt egy baki a legelején, a csatornahang egyelőre helyett egyenlőrét mond. Senki nem vette még észre? 

Nem baj, hogy Hajdú Péter elmondja valós aggályait, hogy nem tetszik neki a Pride felvonulásként, és nem tartaná helyesnek, ha az iskolai edukáció része lenne a nemi identitásra vagy a szexuális orientációra vonatkozó téma, mert ezt otthon kell megbeszélni a szülőkkel. Szerintem nem gondolta végig, mit jelent ez valójában. Menjünk már egy kicsit bele a gondolatba mélyebben, és hallgassuk meg Kristófot, rögtön derengeni fog ennek a kijelentésnek a tarthatatlansága. Hajdú azt képzeli, minden szülő a felső-középosztályos, privilegizált társadalmi osztályhoz tartozik? (Amikor a műsor játékához érünk, azt mondja, a játék tétje legyen jelképes összeg, harmincezer forint. Ma Magyarországon huszonkétezer ötszáz a havi szociális segély.)

Azon kívül, hogy Hajdú transzvesztitát mond, amitől világossá válik, nem edukált a témában, nem tudja, hogy a transzvesztita olyan szó, amit kultúrember már nem használ – helyette a cross-dressing ajánlott –, ráadásul a transz emberekre gondol, akiknek az identitása nem egyezik a születési nemével, vagy ahogy a transz kiáltványban írják, a születésekor kijelölt nemével. De a nemi identitást is keveri a szexuális orientációval, az előbbi a nőnek vagy férfinek érzem-e magam kérdése, a másik, hogy melyik nemhez vonzódom (totál leegyszerűsítve a dolgokat).

Hajdú nem érti az árnyalatokat, de most Steiner elmagyarázta neki, mégis azt gondolom, most sem értette meg, nem azért, mert buta, hanem azért, mert nem akarja megérteni. Ilyen messze nem menne, ha nem muszáj, és nem muszáj. Láttuk, mit művelt Varga Judit exigazságügy miniszterrel készült beszélgetés alkalmával.

Semmi gond, ha Hajdú kritizálja a Pride-ot, az emberek egy részének a szócsöve, nincs ezzel baj, és ha Steiner vállalja a vele való beszélgetést, ez is benne van. Minden egyes ilyen beszélgetéssel azonban közelebb kerülünk valamihez, és én azt gyanítom, Steinernek ez akkor is remek platform a kiálláshoz, ha olyan beszélgetőpartnere van, aki nem osztja a nézeteit bizonyos dolgokban.

Az más kérdés, hogy Steiner szövege körül is vannak félreértések és következetlenségek, de ez a befogadó problémája lesz. A műsor vége felé azt mondja Steiner: "A meleg férfi az meleg férfi, nem pedig lány." De akkor miért hivatkozik önmagára feleségként, illetve a narratívájának miért konstans eleme a "A férjem, Nimi" kifejezés? A feleség és a férj szó azért implikálja a férfit és a nőt, nem? Ráadásul annak a patriarchális társadalomnak a szókészlete, ami a heteronormativitás élharcosa. A "Nálatok ki a fiú és ki a lány kérdése" ironikus felhangot kapott, de mivel Steiner maga keretezi a feleség és a férj szóval a témát, számomra tök jogosnak tűnik a kérdés, hiszen itt nemi szerepekről van szó, ahol mindketten férfiak. A válasz talán az egyenlőség óhajtásában rejlik, joga van magát azzal a szókészlettel leírni, amivel a többség, ha már az adót ő is fizeti, akár a többség.

Hajdú nyilván nem alkalmas bizonyos kérdések feltevésére, például, hogy egy homoszexuális párkapcsolatban hogyan működik az a dolog, ami a heterók házasságát vagy együttélését felemészti, azaz, hogyan működik a feladatmegosztás. Vannak-e olyan aspektusok, mint ott? Ki végzi a repetitív, unalmas háztartási feladatokat? Ki pucolja ki a WC-ét? Ki mossa a ruhákat? Ki végzi a nagyobb presztízzsel bíró feladatokat, mondjuk egy villanykörte kicserélését a ház sarkán, az eresz alatt. Ki nyírja a füvet? (Remélem senki.)  Hajdú azt sem kérdezi meg, ami engem nagyon érdekelne, Nimrod Dagan Steiner párja, hogyan lett vegán? Steiner vegánságának van-e köze előző párjához Matan Attiashoz? Ő inspirálta-e? Tudjuk, a legtöbb vegán Izrael Államban él, nem véletlenül. 

Hajdú mond egy csomó közhelyet, amit szerintem soha, de soha nem gondolt végig, és ez nagyon kellemetlen. Például az a kijelentése, hogy a "szerelem szabad, mindenki azt szeret, akit akar, és, hogy senkinek semmi köze hozzá". Jaj. Nem ennek az esszének a témája, legyen elég, hogy a szerelem egyáltalán nem szabad, nem magánügy, hanem velejéig társadalmi kérdés, ha nem így lenne, Steiner Kristóf meghívása is okafogyott lenne, magánéletének a része lenne. Amikor huszonöt évvel fiatalabb férfibe voltam szerelmes, ez a szerelem nem volt szabad, pedig szerettem, és ő is szeretett, de idővel mindenkinek köze lesz egy szerelemhez, gyerekeknek, szülőknek, barátoknak, munkatársaknak, szomszédoknak, a széles világnak, és főleg a társadalmi normáknak, mert  minden társadalmi, minden politikai.

Párhuzam a vegánsággal: "mindenkinek a magánügye, hogy mit eszik", szokták mondani a témáról semmit sem tudó outsiderek. Ugyanolyan hamis állítás, mint, hogy a szerelem magánügy. Amíg élőlények a vágóhídon vagy a hátsó kiskertben az életükért küzdenek, de legyilkolják őket, addig nem magánügy. Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit eszünk.

Steiner Kristófnak, aki évek óta foglalkozik meleg jogokkal kommunikációs szinten, még senki nem jelezte, hogy törvénykezést mond törvényhozás helyett? Nem egyszeri nyelvbotlás, hanem reflektálatlan, rendszeresen visszatérő hiba a műsorban. A törvénykezés bírói gyakorlatot jelent, holott ő a törvényhozásra gondol (gondolom én). Meg azt is mondja, hogy a kereszténység legfontosabb tanítása a szeretet, de sajnos nem így van, a legfontosabb tanítása vagy állítása – fene tudja, melyik a helyes – a feltámadás. 

Ha már a hibáit firtatom (csak szerintem azok), még felfigyeltem valamire, nemcsak ebben a műsorban. Steiner mindent a kommunikáció felől közelít meg, Hamasz vs. Izrael Állam közötti konfliktusnak is ez a lényege szerinte, de olyan érzésem van, hogy akinek kalapácsa van, az mindent szögnek néz. Hiába a kommunikációs edukáció, nem tudta kezelni a Hajdú-féle üzemmódot, egy figyelmetlen, érdektelen és blazírt hapsit, aki állandóan félbeszakította (moderált nyilván), tesz-vesz várost játszik, aki félfüllel figyeli csak a vendégét. Persze, ez egy valós helyzetet leképező műsor, és a valóságban tényleg nem ülünk a valagunkon, ha vendégünk jön, nem terápiában vagyunk Sigmund Freud kanapéján. Steiner ezen felül mindent túlbonyolítva mond el, úgy beszél, ahogy TGM írt, holott az üzenet jobban átjön, ha egyszerűbb formát adunk neki, bonyolult elágazások nélkül. 

De hát ez ő, a szerepek mögött. Apropó szerepek, hajlok rá, csak ezek maradtak nekünk a civilizációs fejlődés eredményeként. Ha ellent akarok mondani magamnak, azt mondom, mégis meghaladja a szerepeket, ahogy a macskákkal bánnak, hogy nem mennek arrébb egy faluval miattuk. Ez már valami, ami a szerepek túl az egyetemességhez kapcsolódik. Na meg a vegánság persze. Mert ez egyetemes viszonyulás a világhoz, saját termés akkor is, ha a vegánságot mások találták ki a múlt század közepén. A döntés a lényeg.

Olvasva Steiner önmagáról alkotott narratíváját itt-ott internetes felületeken, olyan terápiának érzem, amiről mindenki tudhat. Szerintem nem helyes, de a portálok kapva kapnak az alkalmon. Mert bár minden politikai, azért van az életnek olyan megkímélt területe, amit óvhatunk, és ez az intimitás, amit szerintem Steiner kiárusít. Azt is másként látom, hogy a homoszexualitás genetikai vagy születési adottság lenne, szerintem tanult viselkedés, mint minden, ami az emberi kultúra része. A szexualitás ugyanúgy kulturális konstrukció, mint minden más, választott orientáció, legfeljebb nem érjük tetten a folyamatot vagy a pillanatot, amikor és ahogyan megszületett. A genetikai magyarázat talán azért kap ekkora teret, mert akkor nem tehet róla senki, ami a társadalmi elnyomás és kirekesztés elleni védekezés.

Egyetlen ellenérzésem az "Imádom a nőket" mondat volt, bennem azonnal ellenérzést keltett nőként, mert óhatatlanul is ez a feminista szlogen jutott eszembe: kétféle férfitól kell tartani, akik gyűlölik a nőket, és azoktól, akik imádják őket. Hogy miért, az nem ennek az esszének a tárgya. Steiner Kristófnak jár csak pont. 5/4