A történet keretezése az én olvasatomban, hogy Steiner Kristóf és Nimrod Dagan azért mentek fel az OnlyFans nevű pornó oldalra, hogy pénzt keressenek, de le akarják rázni a morális megítélés terhét, ezért jól hangzó dolgokba csomagolják.

“Egész életemben kutatom, hogy ki is vagyok én, mire vágyom, miben hiszek valójában, ugyanis ha nem vigyázunk, automatikussá válhat, hogy a társadalmi elvárásokhoz igazítjuk a saját vágyainkat.” (Steiner Kristóf)

Bizony, szabad akarat csak szubatomi szinten létezik, legalábbis a kvantumelmélet szerint. Kötött pályán mozgunk, mint a négyes-hatos villamos, de szabadon dönthetünk, melyik megállónál szállunk le. Szerencsére a társadalmi elvárásoknak való megfelelésben lett egy kis mozgástér, nőként nem kötelező férjhez mennem meghalt férjem testvéréhez, bejárónőként nem csinál fel a háziúr unokaöccse. Steiner alapvetően jóhiszemű, nem mások szemével néz önmagára, a világot individualista módon, egyének egymás közti szerződésének tekinti, imponáló a harmónia a kint és a bent között (limerence), izgalmas az aurája, de van pár dolog, ami kritikai berzenkedésre késztet pont azért, mert Steiner nagyon reflexív módon tudja kivédeni a szemrehányásokat. Mivel emblematikus figurája a bulvár újságírásnak, és aktív a Facebook-on, ezért kritikám párafelhője rajta csapódik le. Kristóf nem akar túlzottan igazodni társadalmi elvárásokhoz, de hogy mi számít túlzásnak, azt ő dönti el. Házasságot kötött nemrég, azaz éppen teljesített egy társadalmi elvárást, de melegként talán erősebb volt számára a társadalmi integritáshoz való jog. Lehet, épp a meleg házasságkötés aktusa volt revelatív. De aki egész életében önmagát akarja felfedezni, annak szenzitivitás-sznobériája van. Ha saját lelkének vizsgálata végül öncéllá válik, és fontosabb lesz mint a világ alakítása, az a bensőségesség gettójához vezet, idővel olyan üres lesz, mint a szakajtó, amiből Mariska néni a piacon már reggel hétkor eladta az összes tojást. Az OnlyFans a kiüresedés első jele.

"Nem keresünk vele milliókat, de nem is ez a cél - igazi “bevételünk” az OnlyFans 

aktivitásunkból az, hogy magunk rajzolhatjuk meg a határainkat, mások helyett..." (Steiner Kristóf)

Cseles dolog ez, a határok mindig ott lesznek, ahol akarjuk, akár naponta átrajzolhatjuk (viselkedési közgazdaságtan). Steiner Kristóf és Nimrod Dagan most átrajzolta őket, és szeretnék, ha a mosdatlan tömeg nem csinálna belőle erkölcsi kérdést, ezért mindent előhúznak a kalapból mint a béna varázsló. Mindenki olyan narratívát ad az életének, amilyet akar, de ha nyilvánosság előtt éli, el kell viselnie mások véleményét. Slavoj Žižek kortárs filozófus nem ismeri Steiner Kristófot, de mintha róla beszélne: "Legtöbbünk személyesen tapasztalta, hogy mennyire kellemetlen, amikor egy tekintélyes ember, akit mélyen tisztelünk, és akiről többet szeretnénk tudni, eleget tesz kívánságunknak, és bevon intimitásába, megosztva velünk legmélyebb traumáját – a vonzerő szétfoszlik, és mi szeretnénk elfutni." 

"Örülünk, hogy van egy felület, ahol bátran megmutathatjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Az OnlyFansen  kiállhatunk a sokszínűség, a testpozitivitás és a szabadság mellett, ami a mentális egészségünk szempontjából is rendkívül fontos. A meztelenség és a szexualitás jelentése és jelenléte félrecsúszott napjainkban. Pedig mindenki meztelenkedik, szinte mindenki szexel, ezek az emberi létezés legősibb formái. Azt gondolom, rengeteg tragédia, trauma és szorongás köthető ezekhez a tabukhoz és az egészségtelen kommunikációhoz."                                            

"Mi sosem küldtünk olyan képet senkinek, amin konkrétan szexelünk. Nem mintha elleneznénk ezt, oké, ha valaki szívesen csinálja, amíg konszenzuális. Ha idősebbek leszünk, lehet, hogy mi is mutatunk majd vadabb tartalmakat, akár évtizedekkel korábbról. Fontosnak tartjuk a szexuális edukációt, és ennek része az, hogy a szex mindenkié." (Nimrod Dagan)

"Amikor nyolcéves voltam, a HÉV-en utazva megkérdeztem az apukámat, miért van az, hogy a kukim időnként feláll. Azt felelte: „Ez természetes – olyankor történik a fiúkkal, ha egy csinos lány közelében vannak”. Elgondolkodtam: „De az enyém akkor áll fel, ha egy szép fiú van mellettem...”, papa pedig így válaszolt: „Nem baj az.”, megcirógatta a buksimat, s utaztunk tova. Anyámnak semmi aggálya nem volt azzal, ha meztelenül láttam őt. Simán megtörtént, hogy míg én a rágós papírból kimentett felnyalható tetoválást applikáltam magamra, ő szőrtelenített. A menstruációról sokkal korábban tudtam, mint a legtöbb lány osztálytársam, amikor pedig kiskamaszként serkenni kezdett a bozótos odalenn, megjegyezte: „Jé, már szőrös a kukid!”.? (Steiner Kristóf)

Nekem nem tetszik sem Kristóf, sem az apja szövege. Kirekesztő, tárgyiasító, utólag traumatizálja a nem csinos kislányokat és a nem szép kisfiúkat. Pont akkor, amikor már éppen testpozitívak lennének.

Ezek eredményeképpen pedig nem lettem pedofil, sem Élektra vagy Ödipusz-komplexusos, lettem viszont a meztelenséget és szexualitást nem démonizáló, érző lény. Millió okot tudnék felsorolni arra vonatkozóan, miért szeretek „villantani” a közösségi oldalaimon (és bármily hihetetlen, a céltalan provokáció nem tartozik közéjük), de a legfontosabb: hiszem, ha normalizáljuk az intimitást, a testiséget és a meztelenséget, kevesebb nyomorult lelkű, öngyűlölő ember végez roncsként az élet iskolájában, kevesebbeknek lesz szüksége nőket lealacsonyító, férfiakat tárgyiasító, valóságtól elrugaszkodott pornófilmeket nézni, és kevesebben küszködnének tévhittel: nem szépek, nem szexik, nem elég nagy a mellük vagy a farkuk, hisz' értenék, hogy nem csak azok mutathatják meg a testüket, akik úgy néznek ki, mint Barbie, vagy egy body builder. Sőt, meggyőződésem: kevesebb fizikai és verbális zaklatás történne, ha természetes kíváncsisággal és elfogadással kezelnénk a pőreséget...