Vidéki körorvos először a falu kedvence lesz, majd ellensége, de mielőtt távozik, nem marad senkinek az adósa.

Szabó István 2020-ban bemutatott Zárójelentés című filmjét különleges életmű lezárásként lehet értelmezni, akár egy ügynöktörténet végső keretezéseként, amely segít értelmezni vagy magyarázataként szolgálhat Szabó István 1957-1963-ig tartó tevékenységére, amely 2006-ban került a nyilvánosság elé Gervai András (1948) újságíró, író, kritikus, szerkesztő által, aki kapott hideget-meleget a leleplezés okán. Ebben a történetben is érvényes azonban Konkoly Máté megfogalmazása a Mércén, miszerint az ilyen történéseket keletkezesük kontextusában érdemes elhelyezni, mert csak ez segít megérteni a dolgokat, semmiképpen sem a cancel culture (eltörlési kultúra) mai gyakorlata. Az „c”, vagyis a felelősségre vonás kultúráját javasolja, mert ez a rendszerszintű megfontolás felé irányítja a figyelmet. Nagyon népszerű az a felfogás, mely szerint egy életművet el kell vonatkoztatni az szerző magánéleti aspektusaitól. Ez nem reális és hiteles álláspont, mert az alkotások kommodifikációja (áruvá válása) miatt az alkotó személye, véleménye, magánélete ugyanúgy része az általa létrehozott terméknek, brandnek. Így működik a kapitalizmus, a kultúra pedig árucikk nagyon régóta. Mindenesetre a Zárójelentés című Szabó István film új jelentéssel telítődik azáltal, hogy a rendező negyvenkilenc évig cipelte ügynöki működésének lelki terheit, ahol maga is áldozat volt, amit Stephanus Iván különös alteregójaként kívánt feldolgozni.

Valahol Budapesten Stephanus Iván (Klaus Maria Brandauer) az operarajongó kardiológus főorvost egy gazdasági racionalizálás miatt nyugdíjba küldik. (A filmet amúgy belengi egy közelebbről meg nem határozott recesszió, a néző a neoliberális piacgazdaság vámpírjait vizionálhatja, ha van kedve hozzá.) Házasember, felesége Huszár Éva (Udvaros Dorottya) operaénekes, lányuk (Martinovics Dorina) külföldön él, szintén orvos. Édesanyja, Rózsika néni (Csomós Mari) születésnapjára hazalátogat Szépvölgy faluba, hogy aztán egy haránt impulzus után – megnézi Jiří Menzel Sörgyári capricciójá-t – feléledjen benne a fiatalos tettvágy, és újraindítsa néhai édesapja körorvosi praxisát. A polgármesterrel (Stohl András) való nézeteltérése, zsarnoki anyjával, régi ismerőseivel, a falu lakóival való kapcsolata azonban újabb és újabb negatív meglepetéseket tartogat számára. Egyetlen szövetségese – volt osztálytársa – Kristóf atya (Eperjes Károly).

Egy ember élete tele van megbánt dolgokkal, rossz döntésekkel, de a lelki fejlődés mindenki részére nyitva áll, azt senkitől elvenni nem lehet. Ugyanez igaz lehet a művekre, vannak kiváló és közepes darabok egy életműben, Szabó István Zárójelentés című munkája ez utóbbi. Filmnyelve közhelyes, a megvalósítás mikéntje helyenként kínos, érthetetlen momentumok sorozatából áll. Szabó István 2012-ben úgy nyilatkozott, már nem érdekli a filmkészítés, így kicsit érthetőbb, hogy a film egy életmű apologetikus lezárása lett inkább, mint művészi alkotás, és szándékoltan nem élvezett prioritást az esztétikai élmény. Persze, van történeti ív, enyhe dramaturgiai feszültség, de ez nem több, mint dühös, elnagyolt, díszletszerű megoldások sora. Ezek a dinamikák akárhány filmben, akárhányszor mélyebben, katartikusabban vannak előadva másoknál, a saját életműben is, és a mai filmnéző transzparens igénye a kifinomultságra mára az egekbe szökött. Jól látja Szabó István abban a bizonyos 2012-es interjúban, már mindenki, vagy majdnem mindenki tud filmet készíteni, nem olyan nagy truváj, mint régen. Zavarba ejtő a Mephisto alkotójának a filmjén igénytelenséget, belterjességet, és kifejezetten kínos jelenetek sorát észrevenni. Két esztétikailag értékelhető, vizuálisan nagyszerű jelenet van a filmben: Énekerzsi (Kerekes Éva) rosszulléte után a templomi padon fekszik, körülötte Stephanus doktor és Kristóf atya. A nő megfeszített Krisztus-alteregóként értelmezhető, kicsit olyan, mint Hans Holbein Halott Krisztusa. A másik, Stephanus doktor a polgármester irodájába rontva felismeri a hatalom méltatlan és tapintatlan kisugárzását, és hagyja az egészet a fenébe.

Jelenet a filmből

Mit akar ez a film mondani? Azt, hogy valódi értéket (melyeket elsősorban Stephanus doktor képviseli) nehéz méltányolni, ha pitiáner, manipulatív és képmutató hatalom közelébe kerül. Dramaturgiailag helyes megoldás volt, hogy a szenvedéstörténetet és a régimódi katarzist nem Stephanus doktorra helyezi a történet, ő távolról sem áldozat – bár a tisztázatlan múlt történetszálát azért felveszi – hanem Énekerzsi karakterére helyezi, de a legkevésbé sem meggyőzően.

Tele a film magyarázatra szoruló kérdésekkel. Persze, Klaus Maria Brandauer-rel közösen vitték sikerre a Mephistót, teljes joggal játssza Stephanus doktor főszerepét, rendkívüli színész (Csankó Zoltán szinkronizálja). Az is rendben van, amikor egy filmben nem a szereplők valós életkora a döntő, mert mondjuk a karaktere, vagy a művészi hatás elhiteti a nézővel, amit a rendező elképzelt. Azonban ebben a filmben nagyon zavaró, hogy Brandauer-nél fiatalabb színész játssza az anyját. Mindketten 1943-ban születtek. Csomós Mari brutálisan jól játssza az öntörvényű és zsarnokoskodó „Stephanus Rózsika” nénit, akit a polgármester nevez így egy alkalommal. Egy idős, falusi doktornét csak a filmes kiméra-képzet nevezheti így, és már a Pilátus (2020) című filmben is elkövették ezt a hibát Hámori Ildikónál. Rózsika néni csakis Dr. Stephanus Emilné lehet, semmi más, már ha fontos a mimézis. Nyúlfarknyi szerepet játszik a gyönyörű hangú Kassai Ilona, aki 1928-ban született, felmerül a kérdés, vajon miért nem ő játszotta Brandauer anyját? Ugyanilyen feltűnő Irénke néni – Stephanus doktor és Kristóf atya tanítónénije –, aki pro forma megint csak egyidős velük, ha nem fiatalabb (nem tüntetik fel a színész nevét). Aztán arra sincs magyarázat, Huszár Éva híres operaénekesként, miért Dr. Stephanus Ivánnénak mutatkozik be? De a legkínosabb, amikor Énekeserzsi kórusa, akárhol van (osztályterem, csobogó patak a természetben, temetés), mindig hangversenytermi a felvétel. Nem a film tartalmához kötődik, de meg kell említeni, ebben a 2020-as filmben négy rendkívüli színész is jelen van, akik már nincsenek közöttünk; Ráday Mihály, Andorai Péter, Börcsök Enikő és Éless Béla. 10/6

Bechdel-teszt negatív

Zárójelentés, 2020, Szabó István