Belegondolva rokonaim évek óta tartó költözködési rutinjába – Brighton and Hove-val kezdték, Birmingham-mel folytatták, most Edinburgh-ban élnek – ha így folytatják, nemsokára az Északi-sarkon fognak sátrat verni, csak oda én már nem megyek, főleg, mióta láttam a True Detectiv negyedik évadát, amit…

Kezd kirajzolódni számomra Friderikusz Sándor portréalkotói mibenléte. Van pár hívószava, erre feszíti fel a kérdezés gyöngyvásznát. Olyat kérdez, ami mindannyiunkat érdekel, csak nem tudnánk szabatosan megfogalmazni. Nem hagy egérutat, mégsem kellemetlenkedik, nem lép át semmilyen határt. Ha én…

Ötödik nap volt a mélypont. A mélypont mindig krízis, amin túl kell esni. Május ötödikén, anyák napján kezdődött, és egy vadregényes botanikus kertben ért véget. Mindig ugyanaz a séma, duzzogás, belelovalás, hosszú és manipulatív hallgatás, majd a vágyott programok negligálása kizárólag azért, hogy…

Edinburgh az elhagyott félpár zoknik városa, mindennap láttam egyet, utcákon, lépcsőházakban, parkokban. Mióta olvastam Jón Kalman Stefánsson könyvében*, és hallottam a Challengers című filmben, mire használják a férfiak, messziről szemlélt műtárgyként tekintek rájuk. Bár a Portland Street…

A háromszög alapú narratívákban besűrűsödik a dinamika, így lehet igazán átérezni a felek közötti puskaporos levegőt. Azonban számos háromszögesített történetben a szerkezet a legdrámaibb elem, nem a felek személyisége. Így van ez a Challengers című filmben is, és a rendező ezt a hiányosságot a…

Puskás Panni (1987) írt egy eszképista, könyörtelenül ironikus és mániákus prózát, amelyben mindenki menekül, de csak egyvalakinek sikerül a végén tényleg megmenekülni. A Megmenteni bárkit két nem anyás lány története, akiknek egy narcisztikus anya, és egy elhanyagoló apa ellenében kell elhelyezni…

A családunk jó ideje nemzetközi, nemcsak a kultúra bölcsőjét ringató, vagy inkább megszülő Görögországgal, a vadregényes Albániával, de most már Skóciával is. Anyámmal felkerekedtünk, hogy megünnepeljünk egy születésnapot, és hogy személyesen győződjünk meg, vagy éppen cáfoljuk a skótokról szóló…

Kicsit szégyellem, de szerintem ez a film nem elég jó. A szenvedély íze gyönyörűen fényképezett, de modoros alkotás. Értem, hogy a rendező Anh Hung Tran (1961) elit francia filmiskolába járt, meg filozófia szakon végzett az egyetemen, és hogy az anyukája remek szakács volt, de akkor is. Azt is…