Puzsér Róberttel való egyoldalú kapcsolatom olyan, mint a házasság, jól indul, hosszú fennsíkélmény követi, majd egyre árnyaltabb lesz a kép. Mint amikor egy régóta a nappaliban lógó Rembrandt festményen  felfedezek egy holland kacsavadász kutyát (Kooikerhondje). Hosszú ideig tartó, elmélyült figyelem kellett hozzá.

Egy idő után a hasonlóságok és a különbségek is megmutatkoznak, akár tetszik, akár nem. Ő vallásos, a centrumpártiság híve, nem hisz a patriarchátus intézményében, én meg azt mondom, ebben kételkedni olyan, mint a gravitáció létezését tagadni. Ő tele van nem tudatosított férfiprivilégiumokkal, privilégium olvasottsági rése viszont masszívan agresszív. Nekem nőként nincsenek privilégiumaim, annyi, hogy fehérnek születtem, azt azzal ki is fújt. Mindkettőnknek negatív anya-komplexusunk van, őt imádták de nem tisztelték, engem sem nem szerettek, sem nem tiszteltek. Mindketten pánikbetegek vagyunk és gerincsérv műtöttek.

Ha azt mondom, én már akkor tudtam, hogy a Puzsér baromi jókat mond, amikor még senki sem ismerte, mert éjszakai rétegműsorokban szerepelt, akkor elhiszi bárki, hogy én voltam az első Puzsér-fan? Pedig így volt. Sok évig hiába kerestem, csak annyit tudtam, valamilyen Róbert. Azt képzeltem ő a Pálinkás Szüts Róbert, és úgymaradtam, míg egyszer rájöttem, álljunk meg egy polgári szóra, ez nem is ő. Legfájóbb élményem (gyászfolyamatról van szó) valamelyik Sznobjektív adás volt, Antoni Ritával vitatkozott a feminizmusról, és arra gondoltam, a feminizmus a legjobb vízválasztó mindenben. Aki ezt nem érti, nem fogadja el, kekeckedik és nem tud eleget róla, az hogyan képes bármiről hitelesen beszélni, hiszen így mindig csak az emberiség feléhez szólhat. A feminizmus katalizátor, olyan, mint az Aspirin, mindenre jó. Számításba veszed a nők helyzetét? Reflektál a mondanivalód az emberiség felére? Nem? Akkor elmehetsz a sunyiba, nem érdekel a dumád. Puzsér ebbe az irányba ment el, szalonszexista beszédmódjával, meg a keresztény kurzus szereplőinek mentegetésével és az ellenzék alázásával. Pofátlanul tagadja a patriarchátus intézményét, pedig a világ legjobban dokumentált társadalmi jelensége, persze nem Puzsérnak, aki ilyenkor húzza elő a "történelemtanári végzettségem van" nevű kártyát, de nem tudom, hova járt, Salt Lake Cityben egy mormon főiskolára? Persze, erre is van magyarázat, ha patriarchátus lenne, az anyjának nem lehetett volna ekkora hatalma. Akkor kezd repedni a mennyezet, amikor önnön nagyságába vetett hite miatt elkezd megmagyarázni valamit, amiről nincs tudása. Mintha én egy kerekasztal beszélgetésben elkezdenék a valószínűségszámításról beszélni, és azzal támasztanám alá a tudásomat, hogy valószínűleg azért fog esni, mert amikor a stúdióba jöttem, borult volt az ég. Na, így ért ő a női emancipációhoz, azt hiszi, ha jogilag (pro forma) rendben van valami, akkor nincs itt semmi látnivaló, menjen mindenki a picsába. Indiában réges-régen megszüntették a kasztrendszert, mégis él és virul a gyakorlatban.

Kadarkai műsora arra volt jó, hogy teljesen világos legyen, itt nem különböző társadalmi-kulturális témákról van szó igazából, abortusz, feminizmus, pedagógussztrájk, vagy Lakatos Márk baromi ronda szemüvege. Nem. Itt egy végtelenül durcás kisfiú (iPad kid) üvölt a világba, az Allen Ginzberg-féle Üvöltés közép-európai változata, a sértően vicces megnyilvánulások csak modus operandiként szolgálnak, és a társadalomból való kiábrándultság mögött, mellett, fölött, nyűgös és hisztis gyermeki én-állapot van, aki egész életében az arany köldökzsinórt akarta elmetszeni, de nem merte soha megélezni az ollót, ezért másokat büntet. Az arany szemétdombot akarta elhagyni, de az anya ellen nem mert lázadni, ezért a mosdatlan tömegen ver le mindent. Csak traumás kötődésben tud gondolkodni, érett, asszertív módon nem, látjuk, bárkinek segítene bútort cipelni, talán már ott görög valahol egy fehér furgon az emhatoson az Puzsér Bútorszállító Kft. Nem azért segít, mert az önmagában érték. Nem. Azért segít, mert narcisztikus énképébe nem tudná beilleszteni, hogy ő olyan ember, aki nem segít. Külső kontrollos. Amikor odavagy valakiért, minden szava szentírás, azt hiszed, mindenről egyformán gondolkodtok, ami elég nárcisztikus beállítódás a rajongó részéről is, nem vitás. Akkor tudod, hogy tényleg felnőttél, amikor nem rajongsz senkiért és semmiért, csak rezignáltan csekkolod, hasonló a lelki alkatod valakivel.

Hogy tényleg mennyire gyermeki én-állapotban van, azt a szóhasználata árulja el legjobban, pedig neki a szó a másokra legveszélyesebb fegyvere, de ezek szerint saját magára is. Kadarkai mélyen belenyúl magánéleti témákba  – amennyire persze Puzsér engedi –, és ott a "Csajom, a gyermekem anyja" kifejezést használja. Világos, csak relációkban tud gondolkodni, autonóm létezőkben nem, és intimitásproblémákkal küzd. Egyszer volt egy fiatalember, eléggé tetszett, ám egy nap felfedeztem, soha nem szólít a nevemen. Ha az a szellemóriás* lettem volna, aki ma vagyok, tudnom kellett volna, ebben minden benne van, ami igazán számít. Ez az ember nem alkalmas párkapcsolatra, csak tizenöt év viselkedés-terápia után. A csajom kifejezés teljesen rendben van Drága Artúr nyolcadikos kamasznál valahol Kadarkút környékén, egy ötvenvalahány éves férfinél nem, annál is inkább, mert ez tiszteletlenség Pottyondy Edina felé, akiről úgyis mindenki tudja, hogy Puzsér Róbert párja.

Mi nézők nem ússzuk meg a szokásos bornírtságait, az anyaság "ösztönös", az apaság tanult viselkedés. Hát persze. Kadarkai műsora nemcsak önmagában nagyszerű, én például végképp rájöttem, miért találta ki az eredendően férfiprivilégiumnak számító tudomány ezt a marhaságot. Mert senki sem szeret szarral és húggyal kontaktálni a nap 24 órájában egy unalmas kisbaba mellett, ezért a férfiak kitalálták a női ösztönt, ezzel nyertek – kábé hat évet –, addig ők elmehetnek otthonról, míg a nő a magánszféra és egy kisbaba foglya lesz. Ügyes húzás. Az nem baj, hogy az embernek nincs ösztöne, mert teljes egészében kulturális lény? Az ösztön ugyanis ellenállhatatlan erő. Ez pedig csak az állatoknak van. Szegény Gyömbér cica párzási időben elmegy otthonról a meleg szobából a szemerkélő esőben is, hogy a szomszéd kandúr megtermékenyítse, pedig már szült ötvenkét kiscicát, és baromian unja a fájdalmat, meg, hogy a szeme láttára verik a kicsinyeit agyon egy vaslapáttal. Mégis mennie kell. A vadludak dettó. De az ember minden késztetésének ellenállhat, nem hat rá elemi erővel. Várszegi Asztrik nem csinált gyereket, hiába van minden tavasszal és ősszel párzási időszak. Rá már nem hat. Kockás Ernesztinre sem az apácazárdából, ő is valamiért felül tudja írni az anyai ösztönét. Egy állat nem tud öngyilkos lenni, az életösztön miatt, míg egy orosz oligarcha simán kiugrik a hatodikról ebédidőben. 

Kadarkai műsorától ez a nyilvános Puzsér-kép bennem nem nagyon változott, de nem irritál. Nem is a habitusa irritált sosem – én is elnyomó, kontrollmániás, megszégyenítésre alapozott nevelés áldozata vagyok, ezért minden hőzöngésem mögött az anyámnak szánt kimondatlan érvek lapulnak –, hanem a nézőpontja, ahonnan beszél. Arrogáns kereszténységfelfogásából, nem tudatosított szexizmusból, a NER ellenzéke iránti jócskán jogos, mégis l'art pour l'art ellenségességéből meg a vakfoltjaiból táplálkozik, csak sajnos Puzsér a vakfoltjaira is vak. Pontosan tudja, hogy a pedagógussztrájk jogos, de vannak aktivisták (Molnár Áronok), akik irritálják, mert saját passzivitására emlékeztetik. Pontosan tudja, hogy a magzati szívhang meghallgatása nők elleni erőszak, de ha nem ő talál ki valamire szofisztikált érvet, ressantiment-ja lesz, azaz irigykedik, és mindent beáldoz, csak ellentmondhasson. Szegény Jean-Paul Sartre és Heller Ágnes is ilyen volt időnként.

Puzsér hangja most rezignált és visszafogott volt, gyanítom, ez csak a roham előtti katartikus apátia. A dialektika működik így, Puzsér annyira ellent akart állni eddigi imázsának, annyira antimodoros akart lenni, hogy átcsapott az ellenkezőjébe. Ott ült lehajtott fejjel, hallgattuk a szegény kisgyermek panaszait, és ha Kadarkai Endrének annyi tízezrese lenne, ahányszor szemkontaktust teremtett vele beszélgetőpartnere, felkopna az álla. Puzsér nem az ellenállás melankóliáját választotta, hanem az őrületét. Egy valami azért még mindig tetszik Puzsérban. A rengeteg haja. 10/10

*A Holt Költők Társasága című film egyik bon mot-ja, viccelek csak