A négyzettől lehidaltam, a Lavina is jó volt, az a film, amikor a "Bajban ismerszik meg a másik" kezdetű magyar közmondást filmesítik meg. A szomorúság háromszögében az a legérdekesebb, hogy nem jó. Arany Pálma ide,  Arany Pálma oda.

A négyzet még friss és pimasz volt, A szomorúság háromszöge viszont az önismétlés háromszöge lett, és túl sokat akart markolni. Pedig jól indul, Woody Allen filmekre hajazó párbeszéddel, már majdnem feldereng egy Manhattan kaliberű film a távolból. A modellsrác Carl (Harris Dickinson) például az Ulysess-t olvassa. Ez olyan csehovi dolog, ha az elején mutatják, kezdeni kell vele valamit. Nem kezdtek. Társadalmi drámának indul, majd a kalandfilm high adventure alműfajává válik, később túlélőfilmmé parodizálja önmagát. Rendben, Östlundnak magáról a filmes műfajokról is van mondanivalója, de túlzottan ironizál egy olyan korban, amikor ez nem divat. Van valaki a Galaxisban aki nem tudja még, a modern, patriarchális és kizsákmányoló kapitalizmus okozza minden bajunkat? Hogy az emberek és az állatok kihasználása, alávetése a legnagyobb társadalmi problémánk? És, hogy ezek pont azok a dolgok, amiket a legjobban szeretünk, sőt rajongunk értük? Nem dobjuk vissza a kígyóuborkát a zöldségespultra, pedig ez a kényes fogyasztói magatartás eredménye, amely szereti az egyenes uborkát. Szóval, mindenki bűnrészes. A korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások nem az egész emberiség jogos tulajdonát képezik, és ez így van jól, mert vannak, akik nem tudnának vigyázni rá. Legalábbis Garett Hardin amerikai ökológus szerint, aki kidolgozta a kemény szereteten alapuló mentőcsónak etikáját, ami ugye az Egy hajóban evezünk antitézise. De van elég hely abban a csónakban? Szóval, már a közepénél elfogyott a szufla. Divatipar,  gender sztereotípiák, előítéletesség, ageizmus-kritika rettenetes és közvetlen didaxisa. Luxusidióták, az őket kiszolgáló racionálisnak látszó, de szintén idióták, aztán az alaphelyzet, amivel az egész emberiség története kezdődött. Csak azt nem értem, minek kellett ehhez Woody Harrelson, azon kívül, hogy húzónév? A megametaforák (hajó, sziget, szar) is lehetnek fárasztóak, ez az film legfőbb tanulsága, meg, hogy a kapitalizmusnak nincs alternatívája. Ezért szomorú az a háromszög. 10/6

A szomorúság háromszöge, 2022, Ruben Östlund

,