Akasztják a hóhért, Váradi Júlia beszélget Kadarkai Endrével a Klubrádió Dobszerda című műsorában. Igen, van, hogy a kérdező is érdekes lesz egy idő után, mint Kepes Adrás, Baló György, Szilágyi János, Vitray Tamás, Friderikusz Sándor vagy egykor Mester Ákos. Váradi felveti, Kadarkai más, mint a többiek, de nem a nagyokra gondol, hanem a mostani törpinger szélhámosokra, a bulvármédia hullámain kalézoló széllovasokra, a tekintély nélküli lúdtalpas moderátorokra, akik vidámsága elszomorító, bár mondatról mondatra csikarnák ki nevetést és a jókedvet a hallgatókból.

Az igazi kérdező az ember szívét tépi ki a helyéből, olyan, mint egy Pulitzer-díjas regény dialógusait olvasni, elmerülsz egy másik világba, ahol minden mondat, kérdés előrébb viszi a történetet, egészen a végkifejletig. Íve van, eszkalálódik, kisül belőle valami. Többet tudunk meg a világról, mint előtte. Eddig egyszer rágtam csak be Kadarkaira, amikor Papp Gergővel beszélgetett a Nemek igenje című műsorban, és vendége szexista dumájára nem reflektált, nem szólt közbe. Kadarkainak van mit tanulnia a gendertudományról, kitekintés sem ártana a nemi szerepekről és a feminista filozófiáról, hiszen a létezés "metafizikájának" legelső oppozíciójához tartozik a nő és férfi kulturálisan konstruált ellentéte, minden más ellentét ebből származik. Azért ez csak jól jöhet mint új nézőpont egy beszélgetésben, nem? Nagyon helyes, hogy nem beszél a magánéletéről, a politikai preferenciáiról, de nem azért, amit mond, a kutya máshol van elásva, ezek csak jó okok (racionalizál), de nem a valódi okok. Egyfelől szemérmességből, ezt készséggel elhiszem, de nem szerencsés a Benedek Tibor példa. Azt tapasztaltam, hogy akik nagyon takargatják politikai preferenciáikat, azoknak erre jó oka van. Nem értik a politikai polarizáltságot, nincs elég műveltségük hozzá, a közhelyek korlátait nem tudnák átlépni, és érthetően, nem akarnak csalódást okozni. Vagy saját meggyőződésükről tudják, hogy vállalhatatlan, ezért nem akarnak turnézni vele. Kadarkainál nem az a helyzet, hogy nincs műveltsége, hanem részben a már említett szemérmesség, részben az a vágy, hogy mindkét oldal vitorlájából kifogja a szelet és támadhatatlan legyen. Aki annyit olvas a takaró alatt zseblámpával mint ő, annak ismernie kell a feminista filozófia által kidolgozott tételt, miszerint: "Minden politikai". Ezt megkerülni nem lehet, az egész életet átszövi, nincs az emberi életnek olyan aspektusa – a legszemélyesebb dolgok sem –, amely nem lenne politikai. Nincs "állásfoglalás nélküliség", ez nem létezik, ez abszurditás, egy értelmiségi karakter főleg nem lehet politikailag semleges "castrato." A szoros pártpolitika talán tényleg nem érdekli. Egy közéleti ember annál érdekesebb, minél kevesebbet tudunk róla. Én is pontosan így csinálnám. Kit érdekel egy nyitott könyv? Váradi azt kérdezi, miért nincsenek a szakmában ma olyan formátumok, mint annak idején? Szerintem csak részben igaz, amit Kadarkai mond (szenvedély és rengeteg munka). A médiapiacnak hihetetlenül széles lett a spektruma, az internet által kinyílt világban nagyobb a versenyhelyzet és a merítés. Olyan, mint a somlói borvidék híres kínálata, ha minden héten rendeznek egy bugris fesztivált a hegy lábánál olcsó lőrékkel, senki sem fog felgyalogolni a hegyre. Szilágyi János pimasz és bátor éjszakai beszélgetős műsorai vitathatatlanul érdekesek még ma is, annak ellenére, hogy Szilágyi régi motoros, akitől mi sem áll távolabb, mint a posztmodern, gendertudatos, reprezentáció elvű wok kultúra értékrendje, ami teljesen ismeretlen volt az ő fénykorában. Sokat ígérőnek tűnik Kadarkai tervezett új műsora a "Lélekben", én is nagy "címkéző" vagyok, bár volt, hogy tizenöt év kellett egy címke felállításához, ma már olyan vagyok, mint a kutyák, remek karakterfelismerő képességem van, egyik szomszédomról ránézésre megállapítottam, idült alkoholista és bántalmazó. Igazam is lett. Szóval, Kadarkai profin kiépítette a brand-jét, ennek szerves része a magánélet védelme és a politikamentesség. Érhető ebben a bulvárszemetes országban, hogy valaki a komolyság felé akar elmenni. A kortárs irodalomban is van törekvés az újkomolyságra (new sincerely), annyira, de annyira elég már a galuskás beszédből, a lúdtalpas iróniából és a vicceskedésből. 10/10