M. jó barátom, ez olyasmit jelent, hogy nem kell betartania a mosdatlan tömegre vonatkozó szabályokat, hogy reggel kilenc előtt és este hét után nem hívunk senkit telefonon. Családtagokra, közeli barátokra ezek a normák nem érvényesek.

M. péntek éjjel, pontban tizenegy órakor hívott fel, remegő kézzel nyúltam a mobilom után, mely ott fekszik a fejem mellett az ágyon. Már aludtam. Éreztem, egy ilyen késő hívás nem jelent jót. Nem is jelentett. "Doktor urat azonnal el kell vinni állatorvoshoz." Doktor úrnak hívják a macskáját. "Földön lóg a hasa." "Kijöttek a belei." Úristen, gondoltam, nincs ügyelet, egyetlen állatorvos száma sincs a telefonomban. Talán kibírja reggelig, mondja M. zaklatottan. Sosem – vagy csak igen ritkán használok nyugtatót –, de most bevettem egy Xanax-ot. Még jó, hogy a skóciai repülő út előtt kaptam egyik ismerősömtől, akkor nem használtam fel, most muszáj volt. Szombaton reggel korán kikerestem neten az állatorvos számát, hívtam M-et. Doktor úr meglógott. Lehet, fél napig sem kerül elő, így nem lehet kihívni az orvost. Hétfő délután keveredett haza, macskakosár suvickolás, betuszkolás, irány az Állatklinika. Az esély, hogy meg tudják vizsgálni, a nullával egyenlő. "Kaphat nyugtató injekciót?" "Inkább fizet tízezer forintot, mint kivegye a kosárból?" "Nem engedi, hogy megvizsgálják." Csatasorba álltak az asszisztensek. Doktor úr azonban békésen hagyta, hogy jobbra-balra forgassák, megtapogassák. M. szerint kifejezetten élvezte. Jött a diagnózis. "Hájas." "Nemcsak a hasa, a combjai is." Majdnem M-nek kellett újraélesztő injekció a megkönnyebbülésre, majd nekem is, amikor felhívott. Ja, és nőstény, mondta az állatorvos. Nehéz lesz átállni a Doktornő-re, mondja este M. Én meg elhatározom, hogy ezentúl mindig némára lesz állítva a telefonom lefekvés után. 

∗