Connie

by Josephine Miévre

Connie, megvan a sárga sapka, amit oly régóta keresel.

    Nem konkrét sapi, hanem olyan, amilyet szeretnél.

Kitúrtam. Emlékszel, amikor azt mondtad,

veszel fonalat, hogy horgolj egyet,

mert egy ködös őszi reggel, kicsit messziről

láttál egy munkás fiút a Pigalle-nél mustársárga sapkában,

    fekete pulóverben és fekete nadrágban.

Azt mondtad annyira spéci volt, pedig biztos vagy benne,

    semmilyen szépérzéke sincs, nem az a fajta,

a sárga és a fekete ellenére tudod, hogy ez csak véletlen.

Mégis, olyan volt, mintha a brit Vogue-ból lépett volna elő,

    nevetséges, hogy nem az Elle-ből, illetve nem is lépett,

csak állt ott, egy másik férfival beszélgetett, nem is tudta,

    mit indít el benned, Connie.

Valószínűleg azután, hogy elhaladtál mellette,

    ásni kezdte a hideg földet és talán szentségelt is,

mert eltörött a főnyomócső, de ebben ne legyél biztos,

akinek mustársárga sapka van a fején tiszta feketével,

    az nem csinál ilyet.

Aztán hónapokig busongtál, hogy a fonal veszett drága,

    de majd kiszorítod valahogy, és amikor az elmentett

podcastokat hallgatod, akkor fogod meghorgolni a

mustársárga sapót, amit piros pulóverrel hordasz majd,

persze, hogy nyeglén, és alig várod, hogy a hátad mögött

    azt mondja valaki, ez meg spanyol zászlónak öltözött, vagy mi van.

Miért hívlak Connie-nak? Mondom, de nem fog tetszeni,

   így hívják Mellors szeretőjét a Lady Chatterley-ben,

és valamiért rá hasonlítasz, de ne kérdezd, miért,

nem is veled kapcsolatos, ha jól meggondolom,

hanem azzal, hogy két napig nem találtam a polcon,

pedig vissza kellett vinnem a bal partra, mert leltároznak.

    Nem letartóztatnak, figyelj jobban, a fogamban vittem át a túlsó partra.

Végül nem adtam vissza,

    hanem megvettem, annak ellenére,

hogy tizenhét euró volt. 

    És Connie, nem biztos, hogy neked adom.

by@sysmstudio/ a kép az Art Therapy Budapest Facebook oldaláról származik