Ehhez a filmhez nem érdemes a mozgóképes művészi látásmód felől közelíteni, mert a filmes ipar terméke, de ha van szórakoztató irodalom, van zsánerfilm is. Most egy felnövekedés történet találkozott a sarkon egy love story-val, egy családi filmmel, és összetették, amijük van.
Már az első jelenetből látjuk, zsánerfilm, az alkotók nem mentek messzire, a reggeli káosz minden családi film metaforája, a lelki és fizikai nehézséggel küzdés ...
Ha valaki leszólja az Oscar-díjas filmeket, már értelmiséginek vizionálhatja magát, és tényleg, ha egy film Oscart kap, majdnem biztos, hogy egy rakás mókuskaki. Kiszolgálják a közízlést, nincs bennük artisztikum, általában midcult filmek, közérthető mondanivalóval óriási katarzissal vagy pont ellenkezőleg, antikatarzissal.
Ha az Anora nyer * március elején, akkor a trend megfordul. Miért? Mert az Anora artisztikus film, nem adja könnyen magát, ...
Professzionális forgatókönyv, aminek egyetlen dologhoz van igazán köze, a mai magyar filmgyártáshoz, de engem például egyáltalán nem érdekel, támogatta-e a magyar állam ezt a filmet, vagy sem. Legyen ez az alkotók problémája. Őket sem érdekli, nekem miből telik szezámmagra.
Látom a szemem előtt, ahogy a szponzorált kávéhegyek mellett ötletelnek, mi legyen a filmben: egyenlőtlen háztartási munkamegosztás pipa, kihívásvideó pipa, simlis nős ember ...
Életem második SPOILERES kritikája, szóval csak az olvassa, aki látta már, vagy nem akarja megnézni egyik sorozatot sem, vagy csak érdekli, mit írok, anélkül, hogy a sorozatok érdekelnék. Ez nagyjából három ember lehet.
Az egyik sorozat a One Day (2024), az eredeti One Day (2011) filmben Anne Hathaway játszik, sajnos nem a kedvenc színészem, és a férfi főszereplőt (Jim Sturgess) is érdektelennek találtam. Mindkét alkotás David Nicholls azonos című, ...
Az egyetlen ígéret, amit biztosan be tudunk tartani, saját halálunkra vonatkozik; megígérjük, hogy soha többet nem fordul elő. Pedro Almodóvar merte vállalni az unalom kockázatát is. Unalmon túli film, ahogy Pilinszky János mondta egyszer a nagy regényekkel kapcsolatban, és azért egy dramaturgiai bomba csak felrobban itt is.
Nem tartom P edro Almodóvar hattyúdalának, utolsó filmjének, mint a konformista kritikusok. Bárki, bármikor forgathat filmet a ...
A kritikáim, akár verset, akár könyvet olvasok, vagy filmet nézek, hamar elcsúsznak egy leszűkített szociologikus és politikai horizont felé, mert a saját értékeimet akarom másokra ráerőltetni ahelyett, hogy a művészi kifejező eszközöket venném górcső alá. Állandóan félrepozicionálom magam, nem elsősorban az esztétikai minőség foglalkoztat, hanem mintha szakszervezeti gyűlésen agitálnék, vagy egy tüntetésen vonulnék, ahol én írom, és én is tartom ...
Lírai film, nagyon intim, mélyreható, szinte semmi nem történik benne, amit el lehetne mesélni. Illetve, van egy szénszállító kisiparos valahol Írországban, aki a helyi Magdolna nővérek által fenntartott intézménnyel kerül összetűzésbe, de még az összetűzés szó is túlzás. Emberséges, ami elég ahhoz, hogy az élete tele legyen megoldatlan gondokkal.
Az írországi New Ross-ban (Wexford megye) vagyunk 1985-ben. Billy Furlong-nak (Cillian Murphy) saját ...
Az Egy férfi és egy nő 1966-os francia film dél-koreai újragondolása lenne, és állandóan az a dichotómia jár a fejemben, ha ilyen filmet látok, hogy a nő és a férfi hogyan találkoztak? A véletlen hozta össze őket, vagy a habitusuk? Nagyon nem mindegy, és akkor a többi dologról még nem is beszéltünk.
Szerintem a habitus a nyerő, de a véletlennek is van szerepe; véletlenül olyanba botlunk, akivel közös a habitusunk: a világhoz való hozzáállás, lelki ...
Dramedy zsánerben alkották meg a világ legszomorúbb témájával foglalkozó sorozatot, de úgy, hogy közben halálra nevetjük magunkat. Nem mindenki, csak aki értékeli a killer dialógusokat és az élet rettenetes abszurditásait.
Egy – eddig – két évados sorozatról van szó, amely a gyásszal, és annak feldolgozásával foglalkozik, elképesztően viccesen, nem mintha a gyász szórakoztató lenne. A világ legfontosabb és legszomorúbb emberi tapasztalata, és ...
Az elmúlt évek legrondább lakását, szemüvegét, a legvisszataszítóbb hajviseletét, és a legrosszabbul öltözködő kényszeres pszichopatáját látjuk Hugh Grant legújabb filmjében. Ezzel kellett az alkotóknak kompenzálni, hogy sajnos mindenben igaza van.
A film legfőbb állítását – mondanivalóját – egy egyszerű mondatban össze lehet foglalni, nyilván nem írom ide, melyik az a mondat, amivel tökéletesen egyetértek, mert tőrőlmetszett ateista ...
