Nem láttam soha olyan enteriőrt, ami maradéktalanul tetszene, de hát biztosan sokan vannak így. Olyan van, hogy valami tetszik, sőt nagyon tetszik, de ezek mindig csak részletek, egy konyha, szoba vagy akármi, egy buja kiskert például. Mert egy kert lehet buja, a lakói nem 

Most is ez van, a nappali egy része  – vagy inkább átjáró – nagyon el van találva, odáig vagyok a Csinálj kávéházat a szobából ötletért, ráadásul szeretem a sötét színeket, nem bírom elviselni a piros füles fotelt, a színes párnákat és a mintás függönyt, de azért ez kontextusfüggő. Nagyon tetszik a fekete faberakásos háttér, a polc egyenesen megbolondít, olyan, mintha Paul Cézanne vagy Claude Monet alkotóműhelyében lennék, ahol a frissen elkészült képeket sebtében felteszik, hogy minél hamarabb egy új alkotás bűvöletébe kerüljenek. Kafa az asztal, jók a cserepek, én a fűzfából készült bortartót túlzásnak tartom, az anya valagát annak, aki nem tudja a két kezében behozni az üvegeket. Azért van a kezed. A kevesebb több esztétikája annyira mély tudás a világról, annyi rétege van, hogy nem tudja mindenki átélni, közelítenek hozzá, de nem értik meg a maga teljességében soha. (Rajtam kívül).

A nappali viszont elcseszett több soron. Én már nem folytatnám ebben a helyiségben a polcon a képek megoldást, de azért nem nevezem hibának sem. Letenném őket a földre, nagyobbnak tűnne a belmagasság. Minek kellett minden szart bezsúfolni? Elárasztotta a többi helyiséget az árvíz, és mindent idehordtak? A fél berendezést ki kellene hajítani és főleg elvenni az ablak elől a polcokat. Halálom, amikor nem lehet simán odamenni egy ablakhoz kinyitni vagy becsukni. Kicsit fel kell feküdni a hasaddal, hogy elérd az ablakkilincset, arrébb rakni az amúgy szép kaspókat és vázákat. Ezek nem szellőztetnek soha? Minek ez a rengeteg ülőhely? Átjönnek a szomszédok vasárnap meghallgatni a Kreutzer-szonátát és így mindenki elfér? Ezek is párna overdózisban szenvednek, mindenhova párnát dobnak, mert az barátságossá teszi az enteriőrt. Szerintük.

Bájos ez a részlet, kicsit olyan, mintha tegnap jöttél volna haza egy régészeti feltárásról észak Irakból, és eltettél  volna a hátizsákba pár épen maradt darabot a sumer birodalom kincseiből, és amíg nem találod meg a végleges helyüket az enteriőrben, leteszed az első helyre, amit meglátsz. Az aszparágusz viszont mindig ambivalens érzést kelt bennem, néha falusi fémportálok piros mintás nylonfüggönyei mögött hallgató, műanyag tartóba rakott szépségek, kiknek bujasága rossz társaságba keveredett, szerencsére a képen látható zöld-fekete drámaisága is létezik. 

Aki ilyen szép kávéházi enteriőrt csinált egy átjáróba, annak, hogy az anyja valagába fogyott el a képzelőereje pont a konyhánál? Mi ez? Egy átalakított uszoda? Azt hitték, ha feltesznek a falra egy antik stílusú órát, majd minden rendben lesz? Azt a barátságtalan csempét azonnal le kell verni, egyetlen jó benne, hogy nem kötésben tették fel, mert akkor a hányást is le kellene takarítani róla. A mennyezetre szerelt lámpasorról inkább nem mondok semmit. Mitől félnek, hogy a ketchupot egy vendég kisgyerek felspricceli az ablakok fölé, és majd milyen jó lesz, hogy nem kell újrameszelni?

A kiskerttel ugyanazt a hibát követték el, mint  a nappalival, agyon zsúfolták. Mi az anyám valagának az a két hatalmas kaspó, talán azt is az iraki ásatásról hozták, és i.e. 5000-ben még gabonát tároltak benne? Mert azt megérteném. Miért nem elég a buja vadszőlő és haragoszöld borostyán hangulatteremtőnek? 10/6

A lakást itt találtam