Van két meggyőződésem, az egyik, hogy mindenki tud írni, a tehetség egy túlmisztifikált városi legenda. A különbség író és nem író között, hogy az egyik ír, a másik meg valami mást csinál, de ha leülne a valagára, ő is tudna írni, egy idő után belejönne. A másik, hogy a kicsivel több, mint hét milliárd ember közül minden második, legrosszabb esetben is minden harmadik ember, Emmy-díjas színészi tehetség, csak a filmipar közelébe se megy, nem azért mert nem akar, hanem mert másfelé van dolga. 

A Fekete madár az Apple Original produkciója (feliratos) nem is a sztori miatt olyan jó, persze az is ütős, hanem a színészi alakítások miatt. Valami elképesztő. Ilyen nincs. Nádas Péter után szabadon, honnan az anyjuk valagából rángatták elő ezt a Taron Egertont meg ezt a Paul Walter Hausert? Mondja már meg valaki. Rendben van, játszottak már más filmekben, sorozatokban, onnan. Mintabefogadó vagyok, nekem minden egészen rendkívüli alakításnál meg kell néznem, tényleg igazi színész-e valaki. Amikor a Beszélnünk kell Kevinről-t láttam, be kellett írnom a Google keresőbe Ezra Miller (Kevin) nevét, hogy ez tényleg színész, vagy kivették a fegyházból, hogy eljátszassák vele a szerepet. És bár legalább háromszor utánanéztem Choi Min-sik-nek is, és egyáltalán nem vagyok száz százalékig meggyőzve, hogy ő egy dél-koreai színész. Nem hiszem el, hogy az Oldboy (2003) és a Show  the Devil (2010) pszichopata gyilkosa a dél-koreai Nemzeti Színházban Shakespeare-t játszik. Itt Paul Walter Hausert (Larry Hall) kellett megnéznem, mondom, ez a fószer nem lehet színész. Persze, nagyon kell vigyáznom, mert hajlamos vagyok már sorozat közben mindennek utánanézni, a fent vázolt okok miatt, így viszont a varázs is megtörik, nem ajánlom senkinek. Menet közben interjúkat, páros beszélgetéseket nézek a Youtube-on, mert biztonságban kell magam érezni, ezek tényleg rendes, jóravaló emberek, akiknek színész a foglalkozása. Visszatérve a sorozathoz, van egy bizonyítatlan eset, Larry Hall (Paul Walter Hauser) kislányokat gyilkol, majd feltehetően elássa őket, csak a zsaruk nem tudják hova. Ezt kellene James Keene-nek (Taron Egerton) megtudni a börtönben Larry-től. Nem a gyilkosságokról szól, hanem egy bizalmi viszony kiépítéséről, és még azt is be merte vállalni a forgatókönyv, hogy a valóság talaján maradjon, ami nagyon bátor tett volt, és nem vett el a film élvezetből szinte semmit. Nyilván nem mondom meg, mire gondolok. Paul Walter Hauser Larryként (gyilkos) egészen elképesztő. Taron Egerton is baromi jól csinálja, minden mimikáját, gesztusát, szemöldökemelését, nézését tanítani kéne a Gór Nagy Mária színitanodában, ha még működne. Vannak férfiak, akiknek valamiért több oktávval magasabb a hangja a szokásosnál, ezt egy barátom "Sose b*sztam" hangnak szokta nevezi. Van benne valami, azoknak a férfiaknak a hangjában tényleg van valami infantilis, akik harminc vagy negyven évesen – hogy a fenébe, nem tudom –, de még szüzek, vagy ha nem, valami más dolog van háttérben. William Styron így ír egy hasonló típusról egyik könyvében, bár az illető nem gyilkolt éppen: .."kamaszos fisztulahangja illett teste rengő tál kocsonyájához". Ezt a benyomást erősíti Larry figurája, aki ezzel a hangképzéssel hozza legjobban ezt a degenerált figurát. Nem tudom, saját innováció vagy rendezői, de zseniális. 10/10

A sorozat megnézhető:  videa.hu (fogaskeréknél be kell állítani a feliratot)