Ebben a sorozatban legalább négy kellemetlen társadalmi kérdést tematizálnak, kicsit didaktikusan, de néha úgy kell a didaxis, mint egy falat kenyér. Finomhangolás és ormótlanság jár kéz a kézben, nem csodálom, hogy az egyik hozzászólás a "Ritka sz*r sorozat" sommás és szofisztikált értékelését adja, mindjárt egy streaming oldal elején. Ha tetszett volna egy kicsit még várni... Vannak, akik felülnek az első fél órának.
Mi az a négy társadalmi probléma, amit érint a sorozat? A legelső a családi ökoszisztéma, azon belül a szülői felelősség kérdése, a másik a homoszexualitás kényszerű elfedése, a fehér szupremácia-probléma, és a depriváció témája. Ne feledjük, a nyolcvanas évek kellős közepén járunk, nincsenek mobiltelefonok, nincs internet, és a coming out sem olyan egyszerű. Persze, ki mondta, hogy ma az? De azért ma jóval elfogadóbb és megértőbb a társadalom. Szóval, a nyolcvanas évek közepére hangolt allegorikus-szimbolikus küldetéstörténettel van dolgunk, amolyan Alice Csodaországban történet, valakinek le kell mennie a nyúlüregbe, és meg kell ismerkednie egy alternatív valósággal, mert ami odafönn van, az elviselhetetlen. Ami lent van, az is, ebben különbözik Alice Csodaországától.
A nyúlüreg szimbolikus, lemenni valahova, amit ugyan nem ismerünk, de még így is biztonságosabbnak tűnik, mint ami fönn van. Ismeretlenül is izgalmasabb, pláne ha egy gyerekről van szó. Egy felnőtt nem mászik nyúlüregbe, ő már többet tud a világról. Ha kénytelen bemászni az üregbe, ahhoz nyomós ok kell, mondjuk nagyvárosi homeless, vagy Vietnamban harcol, ahol a vietkongok komplett alagútrendszert építettek az amerikaiak ellen. De hát nincs az az alagút, barlang, nyúlüreg, ürgelyuk, amit ki ne öntenének egyszer. Az Eric sorozatban háborús analógia működik, a New York-i homeless-ek és a városvezetés közötti háborút mindenki ismeri megannyi filmből és sorozatból. A városvezetés és a rendőrség csupa korrupt alakból áll, az ember legszívesebben úgy vágná le őket a nyúlüregbe, mint macskát szarni, de hát nekik is megvannak a maguk személyes defektjeik.
Jelenet a sorozatból
A nyúlüreg most éppen New York Nyugati 18. utcájában van, ebben a közegben él Vincent Anderson (Benedict Cumberbatch) bábművész, akit csak úgy lehet elviselni, ha a munka után hazamegy és csak másnap reggel látjuk viszont. Igen, de mit csináljanak a családtagjai? Elviselik ameddig lehet, ezt az állandóan mansplainingelő*, alkoholizáló, arrogáns alakot a túlzott igazságérzetével. Még nem deviáns, de egy hajszál választja el tőle. Egy nap iskolába menet Edgar, a kisfia eltűnik, nem megy haza. És ide van beépítve a fehér szupremácia-problematika, ami a gyakorlatban azt jelenti, ha egy fekete fiú tűnik el, őt azért annyira nem keresik, mint egy fehér gyereket. Miért? Mert kevésbé számít, nem olyan értékes az élete, mint egy fehér kisfiúé. A nyolcvanas évek egyik legnagyobb személyes és társadalmi tehertétele az AIDS nevű betegség volt. Nagyon szubtilis módon vezeti a történet ezt a szálat, úgy kifinomult, hogy közben őszinte és feltáró is. Ez a sorozat legértékesebb része teljesen mentes a didaxistól. Egyszer sincs például kimondva az a szó, hogy "HIV-fertőzés" vagy "AIDS". Mint ahogy rendkívüli finomsággal ábrázolják az egyik szereplő végzetes döntését is. Ez a finomság kap teljes gellert Eric báb ormótlan, mágikusan realista megjelenésével, aki a mindenkiben megjelenő szörnyet szimbolizálja, szépelgés nélkül közvetíti Vincent jogos félelmeit és szorongását. Tényleg, mindenki szörnyeteg? Kicsit parafrazeálva a híres dugós mondást: "Nem dugóban vagy, hanem te vagy a dugó," azaz, a szörnyek nem köztünk járnak, mi vagyunk a szörnyek. Ez a sorozat mondanivalója. Annyira komplex az életünk, hogy nem tudunk nem szörnyek lenni, de a jó hír, hogy a társadalom felelőssége a nagyobb. A szülői diszfunkcionalitás például fertőző, mint egy szexuális úton terjedő betegség, és majdnem mindig továbbadjuk. Mitől szenvedett Vincent gyerekkorában? Mit ad tovább? Két alkalmatlan ember szeretetlenségét, ridegségét, toxikus voltát, és semmi konkrétumot nem kell tudnunk, elég ha megnézzük az anyját – Edgar nagymamája –, eltűnt az unokája, ő meg épp pirosra lakkozza a körmeit.
Jelenet a sorozatból
Hol didaktikus a sorozat? Hol működnek az unalomig ismert panelek? Az apa-fiú kapcsolatnál például. A sorozatok tele vannak alkalmatlan apákkal, persze, nemcsak a sorozatokban, az irodalomban is hemzsegnek. Egyszer össze kéne fogdosni őket, feltenni a Hudson Hulladékkezelő Szemétszállító konténerjeibe, és felúsztatni őket északra, a Lake Tear of the Clouds-hoz, mert legalább olyan toxikusak, mint egy régóta bomló szemétdomb. Az embernek tényleg az az érzése, hogy a gyerekcsinálás csak járulékos eredménye a szexuális életnek, de a nők jobban rá vannak szocializálva a gondoskodásra, a férfiak meg hát, istenem, csináltak egy másik embert. Nagy ügy. Aztán itt van a nagykutyák lefülelése, ami igen drámai körülmények között zajlik, vagy temetésen, vagy templomban, ebben a sorozatban ez utóbbi, persze, hogy nagyobb legyen a kontraszt a világnak mutatott és a valódi realitás között. Vagy amikor azzal operálnak, hogy a fekete házmester biztosan bűnös, és igen, tényleg gyakrabban vádolják meg őket bűnelkövetéssel, mint a fehér embereket.
Vannak színészek, akiket az arcberendezésük arra predesztinál, hogy gonosz entitásokat játszanak, Vincent apját játszó színész, John Doman is ilyen, én még pozitív szerepben nem láttam. A viszony című sorozatban Maura Tierney, a megcsalt feleség demens apját alakította, de ő volt a The Wire sorozatban a rendőrparancsnok is. Gaby Hoffman játszotta Benedict Cumberbatch feleségét, a kissé neurotikus és veszekedős Cassie-t, akit viszont a Girls című sorozatból ismerek. Szerintem nagyon jó színész. Király Linda és egy csomó magyar színész is szerepelt benne, vagy ez a kifejezés talán túlzás, mondjuk így, látszódtak, feltűntek egy pillanatra, ha jól tudom azért, mert Magyarországon forgatták a sorozatot, vagy annak egy részét. Nem csak a didaxisért és a panelekért nem kapott öt csillagot, hanem a címéért sem. Egy név, ami semmit nem mond senkinek, hacsak nem kereszteltük a saját gyerekünket is erre. ∗∗∗∗∗
Eric, 2024, S01/E06 by Aby Morgan NETFLIX
* Amikor a férfi magyarázza meg, főleg a nőknek, mi történt valójában
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.