A felnőttség legbiztosabb jele, ha a cselekedeteink következményeit nagyjából már akkor látjuk, amikor eldöntjük, megteszünk valamit. Ezeknek a döntéseknek egyik alfaja a házastársi hűtlenség, ami minden esetben  kiderül. Nincs kivétel, legfeljebb sokáig tart

Az azonos című filmes változat (1987) és a mostani sorozat közt van egy hasonlóság, pedig a feminista kritika elverte rajta a port annak idején. De a sorozat készítőinek volt jobb dolga is ezek szerint, mint feminista elemzéseket olvasgatni. Kár, mert mindkettőben a felelősséget a férfi szeretőjére hárítják, és ez nem szép dolog. A filmben Glenn Close-ra, ebben a sorozatban pedig Lizzy Caplan-ra. Nehéz a Fleishmann bajban van (Fleishmann in Touble), 2022 című sorozat után a démonizált nőt látni benne, mert ha Tony Wolff (1888-1953) pszichoanalitikus négy alapvető női pszichéjét vesszük alapul – ott a "Hetéra" és a "Mediális nő" kevert archetípusát alakította. Egyszerre volt látnok, intuitív gyógyító, szandál-térdnadrág-lófarok-nosmink kombós barát, és az érzékiség nullfoka. A Fatal Attraction-ben eleinte a "Mediális nőt" alakítja, aki rosszul kódolja egy nős ember jelzéseit, ezért előbújik az árnyékszemélyisége, és tönkreteszi a férfit. A megcsalt feleség viszont az "Anya" és az "Amazon" harcos típusa, nagy munkabírású karrierista, akit Amanda Peet játszik (Beth Gallagher). Persze, a pszichoanalitikus karakterológia felett eljárt az idő, már poszt-posztmodern embertípusok vannak, akiket nem lehet belegyömöszölni ilyen egyszerű sémákba. Tony Wolff (C.G.Jung munkatársa) azért mondott pár érdekes dolgot, például, hogy azoknak a nőknek, akik rendszeresen házas férfiakkal alakítanak ki kapcsolatot, nagy szüksége van a feleségekre. 

Joshua Jackson (Dan Gallgher) és Lizzy Caplan (Alex Forrest) a film egyik jelenetében. 

Los Angelesben vagyunk. Dan Gallagher (Joshua Jackson) büntető jogász egy nagy cégnél, Alex Forrest (Lizzy Caplan) pedig áldozatsegítő munkatárs. A nőnek megtetszik Dan, és mindent megtesz, hogy közel kerüljön hozzá. Nyomulása egyszerre manipulatív és kognitív: szellemes, együtt érző, intuitív, az a típus, akitől nem kell tartani, egy atomháborúban is megosztaná a bunkert a másikkal. Filmekben ritka, sorozatokban nem annyira ez a nőtípus. Könnyed, vicces, nagyvárosias és kortárs módon reflektív, spontán, lehengerlő, összeszüretelt már egy csomó vonzónak tűnő viselkedést, tudja, mitől döglik a légy. Egy idő után Dan Gallagher sem tud ellenállni. De Alex Forrest-et nem lehet elhagyni. Olyan, mint aki nem tudja, a párkapcsolathoz vagy viszonyhoz – most ez utóbbi a helyes kifejezés – konszenzus kell, a szakításhoz nem, azt egyoldalúan is fel lehet mondani, nem kell a másik beleegyezése, sőt, indokolni sem kell. "Miért szakítottál velem?" "Csak." Ennyi elég, minél hosszabban magyarázzuk, annál több hülyeség lesz összehordva, ami újra és újra traumatizálja a másikat. Szóval, a nő nem fogadja el a nemet, és mindenféle ocsmányságot csinál bosszúból. És itt van a hiba. A nőt nagyon hamar beledobjuk az őrült, elmebeteg, nem százas kijelentésekkel felcímkézett dobozba – tök jogosan – ám, a férfi karaktere marad az elegáns glóriás angyal, aki otthon mindent elmond, bevall, megbán, és még a rázós részleteknél sem hazudik, annyira jó fej. Olyan őszinteség ez, mint a sivalkodás, amikor ég a ház. A sorozat nagy hangsúlyt fektet az előzményekre, pszichoanalitikus szempontból is elemzi a történetet, látjuk, Alex Forrest nem véletlenül lett borderline. Hálás köszönet az alkotóknak, hogy nemcsak az anyával magyarázzák ezt a mentális betegséget, hanem az apával is. (Mindkét szülője agyrém). Az anya egyoldalú hibáztatása mindenért legalább annyira elavult nézőpont, mint Jung és Wolff karakterizálása. Lizzy Caplan jó színész, de itt és most kissé érthetetlen a szereposztás, gyanús, hogy pont a Fleishmann bajban van miatt gondoltak rá, felfelé ívelhet a csillaga. Glenn Close-t messze nem tudta utolérni, és ez nem kis részben köszönhető az 1987-es film ruhatervezőjének, lakberendezőjének, fodrászának és sminkesének. Ha valaki látta ezt a bizonyos 1987-es filmet, annak a retinájába égett Alex Forrest lakásában az a gyönyörű, fehérre festett téglafal az ággyal együtt, és az a ruha, amit otthon viselt, miközben Michael Douglas, mint Dan Gallagher éppen házasságot tör. Mert ilyenkor mindig az a fél a felelős – vagy ahogy Mariska néni mondaná az őstermelői piacon, a hibás –, akinek már van partnere vagy házastársa. Joshua Jackson Dan Gallagher-ként elképesztően jó, sokan zárták szívükbe A viszony (2014-2019) című ikonikus és korszakalkotó sorozatban. Na, és hogy ki ölte meg Alex Forrest-et? Nyolc epizód alatt kiderül, és elég meglepő. 10/9

Fatal Attraction 2023, S01/E08, Pramount

Következik: Inventing Anna, 2022 (Az örökösnő álarca mögött)