Régen egy ismerősöm kipróbálta magát a stand up comedy műfajában, valamiért azonban nem jött össze neki. Akkor nem tudtam miért, ma már igen, főleg úgy, hogy megnéztem ezt a sorozatot. Körülbelül öt vagy hat igazán vicces embert ismerek személyesen, a többit csak tévéből. Apám például vicces volt, de ez nem jelenti, hogy alkalmas lett volna a stand up comedy-re, az ugyanis egy szakma, olyan, mint a villanyszerelőé. Tanulás is, érzék is kell hozzá. Annak a bizonyos ismerősömnek azért nem sikerült, mert a legfontosabb hiányzott belőle: az őszinteség, az önismeret, és mások megnevettetésének vágya

Párizsban vagyunk, ez már önmagában is ingerlő körülmény, pláne, ha valaki frankofil, és most is siratja, hogy Napóleon 15 millió dollárért képes volt eladni Lousianát. Ha nem így lett volna, az Egyesült Államok ma frankofon ország lenne. De hát kellett a pénz, érthető. Szóval, Párizsban van egy Drôle nevű hely, ahol kezdő és nem annyira kezdő stand up-osok lépnek fel, a tulajdonos Bling (Jean Siuen) maga is az, de még nem jutott a csúcsra. Mi jelenti a csúcsot? Hát az Olympia színpada. Emlékszik még valaki  Charles Aznavour-ra vagy Mireille Mathieu-re? Na, ők is ott léptek fel. Bling-re és három feltörekvő barátra fókuszál a sorozat: Aïssatou-ra (Mariama Gueye), Nezir-re (Younès Boucif) és Apolline-ra (Elsa Guedj). Apolline kilóg a sorból, tőrőlmetszett fehér, felső-osztálybeli lány, a francia arisztokrácia szépreményű tagja. Karaktere nagyon ismerős, valahol Greta Gerwig és Lena Dunham között félúton, kicsit dilis, de tehetséges. Mindig mondom, hogy a sorozatok hordozzák a korszellemet, nem véletlen, hogy fekete-afrikai származású nő viszi a prímet, ők persze nem tudják, miket hordott össze nemrég Nacsa Olivér Magyarországon a nők és a humor témájában. Szóval, Aïssatou a francia Pottyondy Edina, azzal a különbséggel, hogy ő mélyen merít magánélete bugyraiból, amit magyar kolléganője nem csinál, pedig ha engem kérdezne, azt mondanám, bátran tágítsa a határait. 

Mariama Gueye (Aïssatou), Jean Siuen (Bling), Younè Boucif (Nezir), Elsa Guedj (Apolline)

A legviccesebb dolgok mindig társadalmi-kulturális különbségekből és párkapcsolatokból születnek, mindkettő kimeríthetetlen tárháza a hülyeségnek. Persze, stand up-olni bármilyen témáról lehet, nekem is eszembe jutott pár ötlet, de nagyjából két év kellene, mire kidolgoznék egy poént. És addig mit csináljak? De a sorozat nemcsak a poénokról szól, hanem a barátság stádiumairól is, hol fent, hol lent az óriáskerék, és a legszörnyűbb fenevad, ami a barátokra leselkedik az a siker természete, akár a miénk, akár másoké. Aïssatou-ra több nyomás nehezedik kisgyermekes anyaként, és egy még oly megértő férj határai is hol ide, hol oda tolódnak. Remek karaktereket fújtak össze a forgatókönyvírók, mindegyik ismerős, a fantasztikus színészi munka miatt lettek elképesztően egyediek. Ki ne ismerné a nagyon tehetséges, de alapvetően léha és önmagán átlépni nem tudó srácot? Az önsorsrontás nagymesterét, aki hiába kezdi mindig újra, destruktív késztetései végső fokon mindig erősebbek lesznek nála, ezért rendre elbaltázza a lehetőségeit. Vagy a patológiásan narcisztikus anyát, aki mások szenvedését kizárólag operákban és festményeken ismeri fel, saját háztartásában nem. De a sorozat legnagyobb tanulsága, amit minden kreatív és feltörekvő ember már tud, hogy "Soha nem vagy kész" meg hogy a "Készenlét a minden", Shakespeare után szabadon. Sherlock Holmes és Watson doktorra hajazó képességeim ellenére sem tudtam kinyomozni, ki játszotta Apolline anyukáját, csak mert kenterbe veri Naomi Watts-ot is, hogy olyan nagyágyút mondjak, aki nem szerepel a sorozatban. Még a taxisofőr neve is oda van írva a stáblista végére, meg a sokkal kevésbé jelentős mostoha apa is, csak mert a La Comédie Française színésze, Hervé Pierre. Ez milyen már? ∗∗∗∗∗

Standing Up (Felemelkedés) 2022, francia sorozat, S01/E06 NETFLIX

 Következik: The Crowded Room, 2022, S01/E10