A gonosz fotelkritikus

2023. július 28. 10:33 - Csintalan Jozefin

The Crowded Room (A zsúfolt szoba), 2023

Sorozatkritika

A végével kezdem. Bitang jó sorozat, csak ne feledjük, a hetvenes évek végén járunk, bizonyos értelemben a csiszolt kőkorszakban. Egy csomó dolgot nem tudtunk a világról, és a világ se rólunk. Mindent csináltak, amit ma is, csak sokkal kevesebben látták, mert a technika világa még nem nyitotta meg a Csillagkaput.

A boszorkányüldözések óta nem sokat változott a világ, ugyanaz az érzéketlen, ostoba dinamika működik mindenben, mint egykor. A tudományról és a társadalomról szerzett ismeretek azok, amelyek megvédhetnek a szörnyektől. Nem néztem meg, milyen irodalmi alkotáson nyugszik a sorozat, csak amikor már igen fura volt minden: Daniel Keyes Jó éjt, Billy (1981) című könyve inspirálta. Shakespeare Hamlet, dán királyfija jutott eszembe, "Jó éjt édes herceg" mondja Horatio Hamletnek, majd a mű utolsó mondata: "A többi néma csend." Ez a Hamlet utolsó négy szava. Shakespeare beleivódott a pszichénkbe, olyan lenyomat, ami kitörölhetetlen szövegforrás. Régen nem tudtuk, hogy van egy csomó dolog az emberi pszichében, amiről ma már mindenki hallott. Irodalmi, művészi kiterjedése lett, leszivárogott a városi legendák közé, könyvek, forgatókönyvek témája, legutóbb James McAvoy alakított hasonló témában fergetegeset a Széttörve (2016) című filmben. Akárhányszor látom, mindig azt kérdezem, miért nem kapott még Oscar-díjat? Mekkora ötlet volt Tom Hollandra bízni a főszerepet. Amolyan tabula rasa arca van, mindent rá lehet írni. Rya Goodwin (Amanda Seyfried) meg pszichiáterként vezet minket az emberi elme birodalmába akkor, amikor a tudomány még nem ismerte fel bizonyos betegségek létezését. 

crowdedroom.jpg

Amanda Seyfried és Tom Holland

Egy hétköznapi pszichológusnak halványlila gőze nem volt – soknak most sincs –, mi a családon belüli bántalmazás, és a toxikus férfiasság, mert nem volt még neve. Rya Goodwin pszichiáterként elméleti szakember, egyetemen tanít, és úttörő diagnózist állít fel Danny Sullivan (Tom Holland) ügyében. Nem nagyon megy át a projekt, amit a Danny-t védő jogsegélyes ügyvéddel (Cristopher Abbott) kidolgoztak, Danny ugyanis tett valamit, amiért súlyos büntetést érdemel, ám a történet nem ilyen egyszerű. Sem Danny helyzete, sem a bűncselekmény, amit elkövetett, de mondom, a hetvenes évek végén vagyunk, nemcsak az interperszonális erőszak működik, hanem a csoportos gonoszság is, melynek eklatáns példája Észak-Amerika társadalma a vietnami háború idején.  Danny és anyukája (Emmy Rossum) kettesben élnek egy ideig. Két műszak, háztartás, gyereknevelés egyedül, nem csoda, ha szeretné megosztani a terheket. Van is egy jelentkező, Marlin Reid (Will Chase), hozza is a standardot, kezdetben kedves, de manipulatív, hogy beterelje a nőt egy nagyon egyenlőtlen helyzetbe (házasság), amivel ő maga nagyon jól jár: baconös reggeli, mosás, vasalás, és minden más. Ismerős, mint a kapucsöngő hangja. Az új apu nem simán rossz fej, annál sokkal több, ami Danny-t idővel végzetes elhatározásra készteti, és ebben fognak neki sokan segíteni. Mondhatjuk, hogy Marlin, a nevelőapa az oka mindennek, a felelőssége száz százalékos, de a valódi bűnös, az eredendő ok az a társadalom, ami kitermeli ezeket a szörnyetegeket. Ez nemcsak pszichológia, ahogy akkoriban Rya Goodwin látatta, és oly plasztikusan elmagyarázta. Nincsenek még szavak arra, ami ma minden második magazin témája. Senki sem mondta akkoriban, hogy a hatalomhoz és a férfiak torz jogosultságtudatához van köze, és hogy az erőszaknak igenis van neme. Azon a felületen, ahol néztem a sorozatot, mindig hozzászól valaki, most többen is hosszú kirohanásokat írtak az anya felelősségéről, engem meg úgy kötöznek a székemhez a szomszédok, mint annak idején Odüsszeuszt, hogy ne tudjak reagálni. Az anyák egyoldalú hibáztatása olyan társadalmi gyakorlat, ami egyszerűen nem tud kimenni a divatból. Az eltűnő apa nem hibázhat, aki nincs jelen, az tényleg, semmi, de semmi rosszat nem tehet, pedig az ötven százalék száz százalékáért felelős, ha gyereket csinált. Nem a nőket sújtó elnyomás, egyenlőtlen helyzet, az alacsonyabb bérek, a magára hagyott felelősség a bűnös? Nem, mondja a mosdatlan tömeg. Az anyát hibáztatják, akit már akkor traumatizál a társadalom, amikor még nincs is gyereke. Fantasztikusak a színészek, nem is mondom, akkora közhely, de nem az a kérdés, ki a jobb színész, hanem, hogy van-e sorozatokban és a filmekben nem zseniális színész? Majdnem elfelejtettem, több részt is Mundruczó Kornél rendezett. És persze teljesen világos lesz menet közben, miért ez a címe a sorozatnak. ∗∗∗∗∗

The Crowded Room, 2023 S01/E10 Apple TV+

Következik: And Just Like That... (És egyszer csak...) 02. évad HBO Max

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://habszivacsszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr2018180325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A gonosz fotelkritikus
süti beállítások módosítása