A metropolita kastélya Lovasdomb legmagasabb pontján állt, sárga színe messziről jelezte előkelőségét a városlakók felé, de a lejtős, macskaköves út végül belesimult a város szövetébe. A kastély közelében barokk nagytemplom állt, aggastyán papok araszoltak, meg fürge járású ifjú segédlelkészek, diakónusok, és maga a metropolita is feltűnt néha.

Amikor Cseke Juli férje befejezte teológia és könyvtár szakos tanulmányait, leköltöztek Lovasdombra. Cseke Gyula az érseki könyvtár vezetője lett, meg a helyi főiskola óraadó tanára, Juli pedig angolt kezdett tanítani az egyik középiskolában. Az idős metropolita maga bízta meg Csekét a katalogizálatlan könyvek rendezésével, és megelégedésére szolgált, hogy megtalálta a legalkalmasabb embert. A kastély szolgálati lakását foglalták el, mely inkább nagyméretű szoba volt, a konyha és fürdőszoba a folyosóról nyílt. Cseke Juli eleinte lelkes volt, de nehezen szokta meg a harangzúgást, mindennap kétszer megkondult, délben egészen elviselhetetlen volt.

Csikorgóan hideg volt az első december, Juli minden reggel hótaposóban ment a síkos, lejtős úton az iskoláig, de mire tavasz lett, megismerte a várost. Cseke Gyulának erre nem volt szüksége, ő itt született, kőművesként ment el, diplomás emberként tért vissza.

Az a fajta házasság volt, ami később mutatja meg igazi arcát. Lassan lett vége az öntudatlan megtévesztéseknek, a valóság, bár nem kérte rá senki, hívatlanul is beállított. Elfogódottság és remény helyébe csalódás lépett, de egyikük sem beszélt róla, mert erre nem volt szavuk. Juli hajnalonként felébredt, nem tudott visszaaludni.

Cseke Gyulát idegesítette, ahogy felesége megszerzi és felcipeli a hagyatékokból kialkudott fogasokat,  székeket, vagy az aranyszélű teáskészleteket, amit neki majd meg kell szokni, azon túl, hogy kisebb-nagyobb összegeket emészt föl. Idegesítette, hogy Juli az alsóváros minden repkénnyel felfutott kapuján legszívesebben benyitna, hogy titkos világot fedezzen fel, hogy ismeretleneket szólít le, érdeklődve az ablakba kitett hirdetés után. Juli életének pedig ez volt a lényege. A város vadszőlővel befutott házait számon tartotta, hátha egyszer valamelyiket megveszik.

A sok tárgy idővel kiszorította egymást, de amikor meglátta a két és fél méter magas aranykeretes álló tükröt, nem bírt magával. Három munkás vitte fel, Juli szilvapálinkával kínálta őket. Nem merte Csekének megmondani, mit talált, pedig annak először tetszett valami, mióta Julia a várost járta. Megnézte magát a tükörben, és Juli meglepetten fedezte fel, férjét nagyobbnak mutatja, mint őt.

Házasságuk elején Cseke keretbe foglalt néhány alapvető szabályt Juli számára. Legfontosabb a házasélet gyakoriságára vonatkozott, és a kötelezettségekhez tartozott. Egyik este Juli nem érezte jól magát, nem kívánta a cigarettát sem, eltolta férje kezét, amikor kilépett a fürdőszobából. Mi bajod van? Most nem akarom, mondta Juli. A férfi bevágta az üveg ajtót, a szilánkok egyike Juli kézfejébe fúródott, mégis megkönnyebbült. Soha nem akarta, de valahogy mégis belesimult a dolgok szükségszerűségébe, mint a városig kanyarodó hosszú út. Ilyet nem játszunk. Cseke Gyula nem türtőztette magát. Megtehette, ilyenkor már senki sem járt az emeleten, az érsek rezidenciája az épület másik szárnyában volt. Juli nem tudott mit mondani, a férjének igaza volt. Nyolc és fél hónap múlva megszületett a kislányuk.

∗

Monica Rohan (1990), Floor Bored, 2020

Cseke alulról kezdte az életet, apját nem ismerte, pár évig kőművesként dolgozott, de többet akart. Estin érettségizett, idővel diakónus lett, tanulmányai alatt nyomdai segédmunkából tartotta el magát, ott ismerte meg a főiskolás Julit, aki kezdetben kihívásnak érezte a férfit, bántó szarkazmusát észre sem vette. Később látta, a keze alatt dolgozókkal türelmetlen, akadékoskodó, visszaél a hatalmával, a metropolitával azonban leereszkedően alázatos. Ennek ellenére mindig megerősítette szolidaritását férje felé, amikor neki adott igazat, és minél jobban idegenkedett tőle, annál többször védte meg.

Amikor Cseke lenyomta a vaspántos ajtó oxidálódott réz kilincsét, alig bírtak bemenni az egymásra hányt poros könyvek és hullámosra ázott papír hegyektől. Odatolt egy széket a parányi ablakhoz, és rágyújtott. Nyissunk ablakot Miska – mondta a bolond segédkönyvtárosnak, de cinizmusa áthatóbb volt, mint a penész szag. Miska nem szólt egy darabig, a nadrágját porolta. Nyomja el a cigarettát főnök, tudja, hogy itt nem lehet.

Cseke órákig matatott a könyvek között, elszívott egy paklival, és egyre feszítőbb merevedéssel gondolt Ender Anna rózsaszín mellbimbójára, a körötte lévő árnyalatra, meg a pelyhes, libabőrös karjára, ami csak a nagyon fiatal nők sajátja. Állandóan tulipán szaga volt, szemérmetlen, fekete bibék illata áradt a hajából. Este elmesélte Julinak a délutánt, de nem figyelt rá, kislánya kacsáit kereste, hogy a fürdővízbe tehesse.

Dér Imre levéltáros szintén a metropolita alkalmazásában állt, gyakran dohányoztak együtt Csekével, és sokszor felejtette magát náluk. Juli rezignáltan figyelte, van valaki, aki kedveli a férjét. Családtörténeti kutatásokkal egészítette ki a jövedelmét, gyakran utazott Bécsbe a világ útlevelével,  deviza számláján egyre csak szaporodott a márka. Bajorországi emigránsokhoz járt ki legtöbbet, de a Magyarországról kitelepített svábok leszármazottai is felkeresték. Az ősfakutatás olyan, mint a ragály, mondta egyszer nevetve, egyik emberről átragad a másikra, viszont jobban lehet vele keresni.

Dér többször szóba hozott egy régen eladó házat, ami Juliékra vár, de Cseke nem volt lelkes. Az ember elégedjen meg azzal, amije van. Tizenhat éves koromig sufniban éltem, zöldséges ládákat toltam össze. Az volt az ágyam. Kiverekedtem magam a szarból. Nekem ennyi elég, mondta Cseke. Mindenkinek kell a saját. Egy nő másképp van ezzel, válaszolta Dér. Engem innen visznek a sírba Imre, mondta mosolyogva Juli, amikor kikísérte a férfit.

Hamarosan Húsvét lett, a tavasz még tél volt, hóvirágmező beborította a kemény földet. A metropolita bekopogott, áldott ünnepeket kívánt, és egyenként megáldotta őket. Juli alig várta, hogy elmenjen.

A második nyár egyik estéjén lefekvés előtt kitette személyi igazolványát az asztalra. Másnap délelőtt óraközi szünetben felment a tanácsházára, bejelentette igényét a névváltoztatásra. Nemsokára megint Fried Júliának hívták.

Két férfi kereste ekkoriban Herr Csekét a kastély portáján. Cseke legyalogolt velük a macskaköves úton, kivitte őket a Márvány-tóhoz, ott volt Dér hétvégi háza, meg saját főzésű szilvapálinkája. Dér vitte a szót, Cseke összehúzott szemmel figyelt egész este. Amikor hazaért, Juli rákérdezett, de nem mondott semmit, a következő találkozásról sem, csak annyit, hogy boldogok a lelki szegények, és lezárta a témát. Juli többet nem hozta szóba.

∗

Dér és Cseke az öt jó állapotban talált gótbetűs kódexből kettőt minden feltűnés nélkül vitt át a határon. Passau-nál várta a két férfi, átadták nekik a csomagot, és tovább utaztak Bajorország felé. Dér Imrét régóta ismerték a határőrök Fertőrákos mindkét oldalán. Nem akadékoskodtak, kiválóan beszélt németül, mindig volt nála hazai édes-nemes paprika, és egy hamisított engedély, amit az érsek maga írt alá, csak éppen nem tudott róla. Szépen gyűlt a német márka, meg az álmatlan éjszakák száma, de Cseke Gyulát nem csak ez nyomasztotta. Éjszakánként szótlanul feküdtek egymás mellett Julival.

Cseke gátlás nélkül dugta a főiskola könyvtárában Annát. Falnak támasztotta, hátulról hatolt bele. Túl jó volt, hogy lemondjon róla. Ender Anna angol szakos volt, akárcsak Juli annak idején. Céltudatosnak, pimasznak és határozottnak mutatta magát, ami nem volt elég radikális, az untatta. Minden héten egyszer övék volt a délután. Nekem nem lesz gyerekem, mondta Anna. Cseke magához húzta, kezét a péniszére tett, de hiába lett merevedése újra, nem volt már idő.

Az újvidéki adón Az élet nélküled sorozat ment minden péntek este. Juli vacsorát készített, hamarabb tette le a kislányt, elmosogatott, kiszellőztetett. Kitett egy doboz cigarettát az asztalra, és örült, hogy szinkron nélkül nézheti a filmet. Éppen csak elkezdődött, amikor Gyula megérkezett, és mire a vacsorát is elétette, a filmnek vége lett. Gyula odatelepedett a kanapéra Juli mellé. Beszélni akart vele, de nem tudott. Juli is beszélni akart vele, de ő sem tudott. Milyen büdös volt ma az érsek szája, mondta Juli, és rágyújtott. A metropolita Gyulát kereste délután. Én meg azt érzem, hogy meg akarom dugni a feleségem. Összegabalyodtak a kanapén. Ne csináld, kérte, de csak olaj volt a tűzre, a férfi tovább csiklandozta. Juli hiába tiltakozott. Felébred a gyerek, zihált a férfi. Leszarom, mondta a nő. Te nem vagy normális. Ha az lennék, már rég leléptem volna, kiabált a nő. Elmehetsz már most, mondta Cseke. Juli hajnalig a puha, kézzel szövött gyapjúszőnyegen feküdt mozdulatlanul. Két hónapos terhes volt, és nem akarta megtartani. 

∗

Dér magával vitte Csekét Németországba, odavoltak két hétig, Cseke csak Annától és a kislányától búcsúzott, Julitól nem. Három kódexet vittek az alsó-szászországi Göttingenbe, a Lovasdombi érsek pénzén. A helyzet mindkét férfiből a legrosszabbat hozta ki, a fiatal Cseke nyers érzéketlensége az atyáskodó Dérrel szemben valójában a bűntudatból táplálkozott, ugyanakkor életében először volt fontos valakinek, aki az apja lehetne. El kell mondanod Julinak, mondta Dér. Némán mentek fel a magánegyetem hosszú lépcsőjén, benyitottak az emeletes csarnokba, hogy odaadjanak valamit, ami sohasem volt az övék.

Másnap kora hajnalban indultak haza, de Passau-nál nem tudtak átkelni a határon. Dér nem tudta, mi történik, erre nem volt még példa. Minden második autóból keletnémet zászlót lengettek, az osztrák oldal tele volt nagyhangú endékás családokkal. A Trabantokban és Wartburgokban fegyelmezett kutyák, és rendetlen gyerekek ültek, a felnőttek hangosan dudáltak. A magyarok átengedték az endékásokat osztrákba, mondták Csekének.

Egyikük sem érezte a helyzet súlyát, csak a kényelmetlen, nyomasztó gondolatokat. Egyetlen szó nélkül utaztak a magyar határig. Párás, meleg, kora őszi nap volt, alig várták, hogy kiszálljanak a kocsiból. Mindenki a határnyitásról beszélt, de a szavak és mondatok nem értek el Cseke Gyuláig, nem érdekelte a szabadság tapintatlan kiáradása, nem érdekelte mások élete. Dér elővett egy pakli cigarettát. Abba kéne hagyni a dohányzást, nézett maga elé Cseke. Dér minden meggyőződés nélkül bólintott.

Sopronban ebédeltek. Este hatkor értek fel a kastélyhoz. Ilyen tájban már nem szokott forgalom lenni, mégis minden autó szembe ment velük. Kiszálltak a kocsiból. Dér látta meg először a fehér mentőautót a kastély kertjében, bent, mélyen a fenyőfák alatt. Cseke gyorsított a léptein, amikor a rendőrautót is meglátta. Teljes szívével kívánta, hogy a metropolita miatt legyen minden. A legközelebbi emberhez szaladt, akit meglátott. Az új kertész négy napja dolgozott az érsekségen, ezért készségesen válaszolt. A könyvtárosné kiugrott az ablakon, mondta, de egyikük sem értette mit mond, olyan hangosan zúgtak a harangok.

∗

by Nagy M. Anna 2022