Kemény Lili könyvéről Bartók Imre pazar kritikát írt. Egy másik funkcionális olvasó irigysége – én – végül kékítőt oldott az ég vizébe, és legyőzte saját magára mért imperativusát, mi szerint soha nem olvas olyan könyvről kritikát, amelyről maga is írt. Vitatkozásra gerjeszti ez a nyelvi bravúrral megírt szöveg, mert látens módon nőgyűlölő és jócskán figyelmen kívül hagyja, hogy a Nem női narratíva. Bartóknak fogalma sincs, milyen ...
Születésnapot mentünk ünnepelni. Egy kisváros szívében vagyunk, színpad-szerű emelvény a sétáló utca közepén, fel kell kapaszkodni, pár lépcső csak, de azért anyám kezét megfogtam, biztos, ami biztos.
Amikor legutoljára itt jártam egy ismerősömmel, nem indult jól a dolog, leültünk, jó darabig nem kérdezték, mit akarunk, ami engem zavart, mert egy később jövő társasághoz meg azonnal odamentek. Előhozza az emberből azt a késő Kádár-kori ...
Alig vártam, hogy végre valamelyik filmes csoportba feltegyék – sokat kellett várni rá annyi szent –, és mégis egy régi marhaság jutott eszembe miközben néztem. "Még nem jó, már nem jó..."
Árnyékba, Gyuri
Láttam már Reisz Gábor filmet, arra emlékszem, hogy hosszú címe volt. Elképzeltem, ahogy Reisz azon agyal, mi legyen a következő projekt, hiszen van már annyi kreditje, hogy komolyan vegyék. Az mindenképpen benne lesz, hogy egy srác a ...
Umberto Eco a "Hat séta a fikció erdejében" című könyvében ír a mintaolvasóról, aki olyat is megért, amit személyesen nem tapasztalt, szemben az empirikus olvasóval, akit csak az érdekel, amit maga is átélt. A béranyaság témájára nehéz mintaolvasóként ráhangolódni, csakhogy ennek a sorozatnak ez csak témája, nem a mondanivalója.
Személyesen nem vagyok érintve, ideológia-etika okaim vannak a béranyaság intézményével ka pcsolatos berzenkedésre, ...
Az év novellái 2002 óta gazdagítja az antológiák sorát, jelen kötet novelláit Toldi Éva (1962), az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tanára – magyar irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő válogatta, személyes ízlésén alapulnak. A novellák sokféle témát érintenek; az egyszerű realizmustól egészen az abszurdig.
Férfitörténetek C-dúrban
Az év novellái 2024 bizonyos tekintetben maga mögött hagyja a formális ...
Mára világos lett, mi a legjobb a sorozatokban. Jók a kamaradarabok is, egy helyszínen játszódnak, és inkább az emberi viselkedésre, lelki, pszichés történésekre fókuszálnak. De azért amikor a világot járja a kamera, az a legizgalmasabb, mert fix sztereotípiák dőlhetnek meg, például, hogy a menekülttáborok – már ha a Közel-Keletről van szó – csak sivatagos területen lehetnek. Hát nem.
Nem láttam A s zolgálólány meséjét , de ez is pszichológia, ...
Tetszett, pedig majdnem biztos voltam benne, hogy nem fog. Miért? Például a címe miatt. Emlékszem, nem olyan régen – még csak készült – filmes oldalakon került róla szó, és amikor a címét firtattam, valaki egy nevető szmájlit tett a hozzászólásom alá. Azóta is ezen gondolkodom.
Kezd kirajzolódni számomra Friderikusz Sándor portréalkotói mibenléte. Van pár hívószava, erre feszíti fel a kérdezés gyöngyvásznát. Olyat kérdez, ami mindannyiunkat érdekel, csak nem tudnánk szabatosan megfogalmazni. Nem hagy egérutat, mégsem kellemetlenkedik, nem lép át semmilyen határt. Ha én beszélgettem volna Azahriah-val, már a felénél felállt volna.
De most, hogy az átlagosnál kicsit jobban figyeltem Friderikuszra , észrevettem olyat is, amit ...
A szenvedély íze gyönyörűen fényképezett, de modoros alkotás. Értem, hogy a rendező Anh Hung Tran (1961) elit francia filmiskolába járt, meg filozófia szakon végzett az egyetemen, és hogy az anyukája remek szakács volt, de akkor is.
A rendező 1974 óta él Franciaországban, anyukája legfőbb tevékenysége a főzés volt – még Vietnamban –, de ebből nem következik, hogy ha a francia kultúrtörténetre adaptálja ezt a tiszteletet, abból jó film lesz. ...
Ebben az évben már két felejthetetlen filmet is láttam, és még csak április van. Nem azért felejthetetlenek, mert megnyitották a könnycsatornákat, vagy földrengető, globális témákról szólnak. Az Oppenheimer például biztosan jó mozi, de engem nem érdekel, mert a tököm tele van a kizárólag férfivilágról szóló filmes alkotásokkal.
Nem tudom, ki adta a magyar címet, de vasderesre kéne húzni, elvenni tőle a beléptető kártyáját, és nem engedni ...
