Jeff Bridges bármiben játszhat, akkora jelenléte van, hogy kiveri a közfalat. Ha valaki még nem látta A nagy Lebowskiban, az csak azt jelenti, életfogytos valamelyik fegyházban, és még 1998 előtt került oda.

A The Old Man című sorozatban ugyanúgy önmagát adja, sokat látott, mindenre elszánt, kicsit cinikus, kinyír egy csomó embert, mégis tudjuk róla, hogy jó ember. Afganisztán a szovjet időkben, Amerika most, CIA, FBI, két véreb, apa-lánya (Jeff Bridges, Alia Shawkat) kapcsolat, és egy középkorú nő (Amy Brenneman) drámai és teljesen felesleges elemnek. Annyira hozzá vagyunk szokva, hogy a világ fontos dolgait nem nők intézik (csak filmekben), hogy egy üres helyet kitöltő erőltetett karakter inkább bosszantó. Hol veszett el a fonál, mikor lett sorozatokban, könyvekben, mozifilmekben majd' nyolcvanas fickónak ötvenes barátnője huszonéves bombázó helyett? Üdvözlendő változás persze. Ha Jean Jacques Rousseau most tenné fel a kérdést, ment-e könyvek által előrébb a világ, bátran igent mondhatnánk. Tudniillik, ez a sorozat is könyv volt előbb, Thomas Perry azonos című könyvén alapul, még 2017-ből.

Jeff Bridges  (Dan Chase)

Jeff Bridges (Dan Chase) közel a nyolcvanhoz, gyógyuló non-Hodgin limfómával is bombázó, kortalan, fess, a fehér ingében, a kis szarvasbőr kabátkájában (nehezen, de elnézve neki, hogy állatok szenvedése kellett hozzá), a sűrű hajával. Még az időskori modorosságai sem zavaróak. Nagyon jól áll a sorozatnak a két rotweiler, ezt igazi nóvumként könyvelhető el. Egy valami azonban kétséges. Nagyon nézőbarát, hogy egy párkapcsolat akkor is kell sorozatokba, ha a történet hitelességének a rovására megy. Most ez történt. Nehogy már el akarja velem hitetni a két alkotó (Robert Levine és Jonathan E. Steinberg), hogy egy volt CIA ügynök menekülés közben – a romantikusnál egy fokkal takarékosabb – érzelmi zűrbe keveredik egy nővel. Persze, igaza van az alkotóknak, egy csomó szitu adódott azért ebből is. Mégis van valami szimptomatikus ebben az Amy Brenneman által alakított Zoe McDonald-ban. Rettenetesen idegesítő például. Ha az öntudatnak van l' art pour l'art-ja, akkor ez a típus az. Az önmagáért való felháborodás élteti, ezzel táplálkozik, nem egy kiadós vacsorával, mint mások. Elhiszem, hogy megrángatta az élet, és öntudatlanul is, de mindenkin le akarja verni, amikor odasompolyog egy ártatlannak tűnő ügy kapcsán későbbi áldozatához, rendszerint főzni akar valamit, meg beszélgetni csak úgy (persze). Ő az ügyeletes elhagyott lövészárok. Észrevétlenül nélkülözhetetlenné teszi magát, azt sem tudod, mikor lett része a mindennapoknak, és amikor az életed forog kockán és menekülni kell – jön az FBI orgyilkosa – már nem hagyhatod magára, mint egy felemás strandpapucsot egy harmadosztályú hotelben. Levezetnek mellette kétezer kilométert, ellátják minden földi jóval, de ő még mindig duzzog, nem érdekli, hogy a világ egyik legjobb pasija ül mellette, ő durcás, és csak a sorozat végére enged föl. Remélem a második évadban az Öreg jól kicseszik majd vele. Miért elég jó sorozat a The Old Man? Két idős férfit (John Litgow, Jeff Bridges) állít a középpontba teljes fegyverzetben, nesze neked ageizmus*, meg nem vénnek való vidék, teljes és lenyűgöző kompetencia mindenben. Ütős párbeszédek, Afganisztán, na meg a két okos muszlima. ∗∗∗∗∗

* Az az előítélet, hogy az életkor előrehaladtával a kompetencia csökken

FX hálózat, feliratos, 2022