A gonosz kritikus

2022. október 23. 10:03 - Lulande

A cementkert (The Cement Garden), 1993 – kritika

Andrew Birkin filmje

  Andrew Birkin (1945) rendező távolságtartással és Flaubert-i közönnyel mutatja meg, milyen képlékenyek a normalitás határai, milyen keskeny mezsgyén járunk. Egy lépés keletre vagy nyugatra, és a kép teljesen megváltozik. A normalitás csődje Nem tudni pontosan hol és mikor, talán az 1950-es…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 23. 09:37 - Lulande

Rémtörténetek, 2022 – kritika

Nádas Péter regénye

  A jól elkészített történet hivatalos elképzelései ellen megy most Nádas Péter. Ez a könyv a terméketlen fájdalom könyve, mely nélkülözi a szépség vízióit, narrációs technikája és nyelve legalább olyan felkavaró, mint hősei élete, akikben egy valami közös, nem választhatnak jó és rossz között,…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 22. 09:39 - Lulande

Gerencsér-Szegezdi Gabriella: A mécses – Novellakritika

A kritikus, de bárki, választhat, érdekli-e a szerző élete, munkássága, előző írásai, vagy csak a "szöveg van"  megoldással él. Ez utóbbit választom, a nagyobb kontextust meghagyom másnak. Most az olvasó hangja szólal meg, az olvasó érdekei szerint jár el, így menedzseli az elbeszélést. Nem kell…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 20. 19:12 - Lulande

The Watcher (A megfigyelő), 2022

Sorozatkritika

Ha meglátom Naomi Watts-ot valamiben, egyből  kihagyhatatlannak érzem a filmet vagy sorozatot, és nem szoktam nagyot tévedni. Ennek a nőnek remek ízlése van, sosem játszik bóvliban. A Mulholland Drive óta vagyok rákattanva, annyira nagyot alakított benne Mindent imádok, ami napjaink, New York,…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 20. 15:35 - Lulande

A felfedezés kiváltság – enteriőrkritika

Kultúra nélkül nem élet az élet. Az embernek ez az üzemanyagtartálya. Pakolni kell bele, különben honnan jön a szépség, a szeretet, a szolidaritás? Az energia, ami fenntartja ezt az egész bolhacirkuszt. Aki nem olvas, vagy nem érez katarzist Frank O. Gehry épületeit nézve, aki nem hallja Bartók…

Tovább
1 komment
2022. október 18. 13:45 - Lulande

Ásatás (The Dig), 2021 – Filmkritika

Simon Stone (1984) filmje Chopin prelűdként lassan, az esőcseppek nyugodt, melankolikus, csökkenő, majd végleg elhaló hangjának erejével hullámzik, melyben nincsenek nagy amplitúdók, a középszólam konfigurációja szól, miközben a halál árnyéka ólálkodik a félhomályban. Vizuálisan is nyugodt árnyalatú…

Tovább
Szólj hozzá!
A gonosz kritikus
süti beállítások módosítása