Évek alatt rengeteg tapasztalatra tettem szert, hogyan kell fával fűteni, és milyen a jó gyújtós. Hagyományosan csinálom, papír, aprófa, majd nagyobb fák. Kitapasztaltam, a fekete-fehér papír a legjobb, és hogy a Petőfi Népénél nincs alkalmasabb erre a célra. Néha, mielőtt összegyűrök pár oldalt,  bele is olvasok.  

Figyelem egy ideje, fiatal lányok egész alakos bikinis képe van a harmadik oldalon a "Tündérszépek" felirat alatt. Országos szépségverseny, melynek Kárpáti Rebeka a háziasszonya. 2021 Tündér királynője Szabó Orsolya lett, és 2022-ben szavazni lehetett a közönségdíjasra. Egy ismerősömtől kapom az újságkötegeket, találomra kiválasztottam F. Atália Dominika húsz éves egészségügyi asszisztens végzettségű lányt, akit kicsivel több, mint hatezer ember láthatott aznap, amikor megjelent az újság. Nevéből látni – a Natáliától kevesebb, a Táliától több –, szülei különlegesnek és eredetinek szerették volna látni, ezért kapott olyan nevet, ami nem jön szembe  az óvodai beiratkozásnál, vagy a játszótéren. Anyukája találhatta ki, egy apa nem ébred azzal az ötlettel, hogy kislánya Atália legyen, ők le vannak maradva, az Ildikónál és a Krisztinánál. De nem rajtuk múlik, ezt a nők döntik el, nagyon helyesen. Két dologra kell csak vigyázni, se a férfi szeretőjének, se az anyjának a nevét ne kapja. Onnantól nagyon bonyolult lenne minden. 

Atáliának senki sem mondta el – nem volt ilyen ember a szűkebb vagy tágabb környezetében –, hogy ez a megmérettetés nincs rendben, mert ha egy napilap harmadik oldalán bikinis lányok vannak, az szexista tartalom, fecskére vagy kisgatyára vetkőzött srácok sosem küzdenek egymással egy harmadrangú vidéki újságban. De a heteronormativitás már csak ilyen, a nőket lealázni és tárgyiasítani kell, hogy a status quo fennmaradhasson. Nyáron vagyunk bikiniben és strandpapucsban, vagy télen, egy wellness szállodában. Magassarkú-bikini kombó egyetlen helyen van, szépségversenyeken, ahol a férfitekintet alá rendelik őket, és hiába kérdezik meg, mi a kedvenc itala és zenéje, meg, hogy mi a csillagjegye, nem lesz tőle személyesebb semmi. Magasról leszarják, hogy szeret táncolni és főzni, a lényeg, hogy növeljék az eladott példányszámot. Ahogy hirtelenjében átvizsgáltam az újságokat, feltűnt, a lányok mindegyike nagyon fiatal, valamilyen középfokú végzettséggel rendelkezik, szakmát tanul, vagy nemrég fejezett be egy iskolát. Nem láttam első vagy másodéves joghallgatót, orvosi egyemre járót, vagy magyar szakos bölcsészt az ELTE-ről.

Amikor Atáliát megítélik majd szakmai szemmel, hiányolni fognak tíz centit a lábszára hosszából, a fenekét viszont három centivel nagyobbnak tartják az ideálistól, deréktől felfelé elmegy, mondják majd. Testrészeire bontják, mint hentesnél a disznót, csak nincs szaggatott vonallal jelölve, melyik a tarja. Ahogy araszol egyre feljebb, kényelmetlen érzése lesz, mindenkit magasabbnak és vékonyabbnak fog látni, de amit elkezdett, azt befejezi, mert ez náluk családi hagyomány. Idővel felbukkan egy idősebb férfi, egy szakember, valamelyik szépségipari centrum vezetőségéből, biztatja, tanácsokkal látja el, hisz benne, és egy nap elviszi vacsorázni. Atália megkétszerezi az erejét, hogy megfeleljen azoknak az elvárásoknak, amelyről azt hiszi, az övé is, megélheti igazi nőies énjét, ahogy bemutatkozásában írta. Atália hisz abban, hogy a nemek közötti különbségek fontosak, pont a különbség az, amitől izgalmas, nem akar varázstalanított világban élni, azt akarja, hogy előre engedjék, fizessék a vacsoráját, lovagiasak legyenek vele, de nem tudja még, mit kérnek majd cserébe. 

Atália nem tudja mit jelent a toxikus nőiesség, a szexizmus és a #metoo kifejezés, őt ne fossza meg senki az álomvilágtól, amelyben él, ő még apu hercegnője. Nem zavarja, ha ötvenes családapák vagy nagypapák verik ki rá a fészerben, vagy az autószerelő műhelyben, és utána kezet sem mosnak, mert erről nem tud. Mire kijózanodik és rájön, mindenki átverte és kihasználta, mentora húsz éve nős, és három kamasz gyereke van, már késő. Idővel megnyugszik, emelt fővel köt házasságot, felveszi a férje nevét kötőjellel, ami legalább olyan hosszú lesz, mint a négyes-hatos villamos, de így is csak a neve lesz különleges, ő nem. És akkor itt maradt a legfontosabb  kérdés. Mi szükség van szépségversenyekre? Semmi az ég világon, hacsak nem kedveljük a bántalmazás és a kulturális nőgyűlölet kifinomult változatait.