Mindenből kettő van

by Joséphine Miévre

 Egy éve, húsz napja látta utoljára,

kisvárosban ez nagy idő, mondaná Connie,

de most Párizsban van, Saint Mandé-ban.

Bicajjal ment felfelé. Így mondják, hogy

felfelé, pedig geográfiailag helyesebb a lefelé,

mert a város legmagasabb pontjáról tartunk

pont lefelé, amikor messzebbről

meglátja.

Bicajjal megy ő is, pedig van jogsija.

Észrevett, intett, egy fél pillanatba került,

hogy felismerjen, és köszönjön, Helló.

Helló, mondtad te is, és felemelted a kezed.

Két hellóval, két felemelt kézzel, két biciklivel és

két sapkával indul a reggel, amiből az egyik fekete. 

Volt egy kis előnye az egyirányú utcában.

Fehér füstöt fújt, magasra száll az ecigi,

Dachau tényleg, majd elhagyja suttyomban, hogy

aki utána megy beszívja a molekulákat és atomokat.

Már megint a többen a kevesebb benne van.

De nem szívta be, mert ez később 

jutott az eszébe. Meg az is, hogy az egész nap 

olyan lett, mint kézben tartani a könyvet, nem

olvasni, csak a szavakat nézni. 

Mindennek jelentése van, ha jelentősége nincs is,

és nem kell más, csak pont emlékezni,

mikor szoktál úgy csinálni, hogy felemeled a kezed

köszönéskor? Ugye, hogy elszégyellted magad.

by symstudio A kép az Art Therapy Budapest Facebook oldaláról származik